A Szlovák Nemzeti Színház igazgatója, Roman Polák a „jelenlegi magyar színházi élet helyzetére” hivatkozva visszautasította a meghívást és bejelentette, hogy nem kívánnak részt venni a budapesti márciusi nemzetközi színházi fesztiválon.
Nem tudom, mennyire követi a tisztelt felvidéki olvasó a Magyarországon évek óta dúló polgárháború harctéri híreit, különösen ami a művelődés-kultúra területét illeti. Aki esetleg már a polgárháború szón fennakadna, annak egy fél mondatnyi lábjegyzet: Magyarországon ilyesmi akkor szokott dúlni, ha – demokrácia ide, népakarat oda – éppen nem baloldali kormány van hatalmon, de leginkább akkor, ha konkrétan Orbán Viktor van hatalmon.
Nos, ami ezt a sajátos magyar „kulturkampfot” illeti, ebből talán ami leginkább ismerős lehet a felvidéki közönség számára, az a 2010-es kormányváltást követően végrehajtott színházigazgatói kinevezések.
Pontosabban az ezeket követő hisztériakeltés, midőn a magyar kultúra területét egyébként évek óta maffiaként behálózó, élősködő daganatként pusztító balliberális körök húsvéti malacként visítozták tele nem csak hazánkat, de egész Európát az Orbán-rezsim által kinevezett színigazgatók ügyével. A legismertebb ilyen eset az Új Színház élére kinevezett Dörner György (ne csodálkozzanak, ha elsőre Bruce Willis vagy Michael Douglas magyar hangja ugrik be és nem valamelyik alakítása, ugyanis a kiváló színészt megélt és megvallott magyarsága miatt tiltólistára tette a már említett kultúrmaffia).
De ebbe a sorba illeszkedik a Vígszínház körüli vihar a biliben, amikor már önmagában a köztudottan nemzeti elkötelezettségű Balázs Péter színművész és színházigazgató pályázása beindította az említettek méregtermelését. (Balázs Péter az eredménytelenné nyilvánított első forduló után inkább már nem is pályázott újra, így a színház igazgatója marad Eszenyi Enikő).
No és természetesen itt van még Alföldi színháza, vagyis az a teátrum, ami egykor nemes szándékkal és elhatározással a Nemzeti Színháznak készült. Mára sokak szerint egy közepes hírű kikötői lokálban is be lehet gyűjteni azt a fajta élményt, amit a nemzeti repertoárjának egynémely tételében szerepel. Alföldivel ugyanis az volt sokak szerint a baj, hogy meglehetősen sajátosan (szabadon) értelmezte a színházat és kifogásolták az egyre elszaporodó trágárkodást, meztelenkedést, ótvarkodást a nemzet teátrumában.
S valóban, aki azzal még megbékélt, hogy III. Richárd egy motorkerékpárral száguldozik a színpadon, annál az olcsó pornómoziban is cikinek számító jelenetek már kiverhették a biztosítékot.
Alföldi Róbert megbízatása mindenesetre tavaly lejárt, jött helyette a már valóban nemzetinek mondott Vidnyánszky Attila. Nos, ekkor tört csak ki igazán az iszonyatos sivalkodás a balliberális oldalon, talán éppen csak azt nem írták le a sajtójukban, hogy náci színház lesz a Nemzetiből. De ezen kívül mindent.
És gondoskodtak is arról, hogy Európában mindenütt be legyen mártva Vidnyánszky, még mielőtt akár csak elfoglalhatta volna helyét az igazgatói székben. Azóta elfoglalta és, mivel az igazsághoz tartozik, hát tegyük gyorsan hozzá: már az ő színházában is találkozhattak a nézők fedetlen női felsőtesttel vagy éppen egy férfi hímtagot fogdosó gyermekkel. A broki műanyag volt, de a kölyök „valódi”.
De most nem is ez a lényeg, hanem az, hogy a harc ennek ellenére is tovább folytatódik. Most éppen Szlovákiából érkezett meg a harctéren szolgáló elvtársaknak a támogató tüzérség, mégpedig a Szlovák Nemzeti Színház igazgatójának vezényletével. A budapesti Nemzeti Színház ugyanis márciusban egy nemzetközi színházi fesztivált szervez, melyre a pozsonyi teátrumot is meghívta, mégpedig Márai A gyertyák csonkig égnek című darabjával.
A Szlovák Nemzeti Színház igazgatója, Roman Polák azonban a „jelenlegi magyar színházi élet helyzetére” hivatkozva visszautasította a meghívást és bejelentette, hogy nem kívánnak részt venni a márciusi fesztiválon. Azt már nem árulta el, hogy konkrétan mit ért a magyar színi élet „jelenlegi helyzete” alatt, de van egy tippem, hogy nem a balliberális kultúrkommandó ocsmánykodásai háborították fel a szlovák direktort.
Az eset mindenesetre arra kiválóan alkalmas volt, hogy a magyarországi sajtó megfelelő része ama bizonyos dongó módjára csapjon le ama bizonyos barna kupacra és ilyen címek alatt számoljon be az esetről: „”Pozsony sem kér Vidnyánszkyból” (Index), „Pozsonyban elutasították Vidnyánszky meghívását” (Origo), „A szlovák nemzeti színház nem kér Vidnyánszky invitálásából” (Népszava).
A kéjes érzést csak fokozza, hogy korábban a bécsi Burgtheater is visszautasította a magyar Nemzeti Színház meghívóját, ezen azonban ismét csak nincs csodálkoznivaló, ismerve az osztrák média viszonyulását Magyarországhoz. Díszes társasághoz csatlakozott most Roman Polák, váljék egészségére…
Szűcs Dániel, Felvidék.ma
A márciusban Budapesten megrendezésre kerülő nemzetközi színházi fesztiválra 12 országból érkeznek társulatok. A fesztivál díszvendége Oroszország, a fellépők között egyebek mellett az iraki, a lett, a bolgár, a grúz, a szerb és a norvég nemzeti színház is képviselteti magát. A meghívást kapott teátrumok közül a pozsonyi a második amely jelezte távolmaradását. A bécsi Burgtheater tavaly szeptemberben utasította vissza a meghívást.
{iarelatednews articleid=”41250″}
