Június 27-én, pénteken délelőtt XIV. Leó pápa ünnepi szentmisét mutatott be a vatikáni Szent Péter-bazilikában Jézus szívének főünnepén. Az esemény különös jelentőségét emelte, hogy a szertartás során harminckét új papot szentelt fel a világ különböző pontjairól, Ausztráliától Szlovákián át Mexikóig.
A Magyar Kurír és Tőzsér Endre SP fordítása nyomán a Szentatya homíliájából részleteket közlünk.
A Megváltó szívéből merített küldetés
A Szentatya elsősorban a jelenlévő paptestvérekhez szólt, akik a papság jubileumának alkalmával gyűltek össze:
„Azért jöttetek Péter apostol sírjához, hogy átmenjetek a szent kapun, hogy keresztelési és papi ruhátokat újfent a Megváltó szívébe merítsétek.”
A szentmise különlegességét az is adta, hogy egyesek épp ekkor nyerték el a papszentelés szentségét.
A pápa hangsúlyozta: Jézus szívéről beszélni ebben a keretben annyit jelent, mint az Úr egész megváltó misztériumáról elmélkedni – az ő megtestesüléséről, haláláról és feltámadásáról –, amelyet a papok feladata jelenvalóvá tenni a világban.
A pásztor egyetemes szeretete
Ezekiel próféta szavai alapján az isteni szeretet pásztori arcát mutatta be: az Úr „megkeresi az elveszetteket, bekötözi a sérülteket, ápolja a gyengéket és betegeket”. A Szentatya szerint ez emlékeztet arra, hogy „az Úr szeretete – mely kéri, hogy hadd öleljen át és alakítson bennünket –, egyetemes, és hogy az ő szemében nincs helye megosztottságnak és gyűlöletnek”.
Szent Pál apostol szavai – „amikor még gyengék […] és bűnösök voltunk” – arra buzdítanak, hogy napról napra adjuk át magunkat a bennünk munkálkodó Lélek átalakító erejének. Ennek útja az Eucharisztia, a rendszeres szentgyónás, az imádság és a szeretet gyakorlása, „szívünket egyre inkább az irgalmasság Atyjának szívéhez igazítva”.
Fotó: Vatican Media
Az elveszett bárány öröme
Az evangéliumi példabeszéd az elveszett juhról Isten örömét mutatja be, „amikor egyetlen juha is visszatér a nyájba”. A pápa ezzel kapcsolatban a pásztori szeretet nagylelkűségére hívott: „vállunkra véve az elveszetteket, megbocsátva a vétkezőknek, gondoskodva a testben-lélekben szenvedőkről”. A szeretet forrása Jézus átszúrt oldalából fakad – ahogyan Ferenc pápa is írta:
„A Krisztus oldalán nyitott sebből továbbra is folyik a soha el nem fogyó […] folyó, amely újra és újra felkínálja magát annak, aki szeretni akar.”
A papi hivatás a megszentelés és a kiengesztelődés szolgálata – tette hozzá a pápa –, ezért a papok hivatása, hogy „mindenkit a szeretetben való egységre vezessenek”, és hogy „senki […] se érezze magát idegennek”.
A közösség és egység öröme
Minél inkább egységben élnek a papok a püspökökkel és egymással, „annál inkább tudunk majd másokat is a Jó Pásztor nyájába vezetni”. Szent Ágoston szavaival:
„Értetek vagyok püspök, veletek vagyok keresztény”
– emlékeztetett a pápa, utalva pápasága kezdeti vágyára is, amely szerint „egy egyesült Egyház, az egység és a közösség jele, mely egy megbékélt világ kovászává lesz”.
Fotó: Vatican Media
Útravaló a szentelendőknek
A homília zárásaként XIV. Leó pápa közvetlenül az új papokhoz fordult. Bátorította őket, hogy „szeressétek Istent és testvéreiteket, legyetek nagylelkűek, buzgók a szentségek kiszolgáltatásában […], különbségtétel nélkül”.
Emlékeztette őket az Egyház történetének szentjeire, akik között „vértanúk, fáradhatatlan apostolok, misszionáriusok és bajnokok a szeretetszolgálatban” találhatók.
„Ne hagyjátok magatokat elbűvölni” a világ kétes modelljeitől
– figyelmeztetett.
Végül a Boldogságos Szűz Mária oltalmába ajánlotta őket, hogy szívük „mindennap egyre inkább Krisztusnak, a legfőbb és örök pásztornak a szívéhez hasonlóvá” váljék.
A Szentatya homíliája teljes terjedelmében ITT olvasható.
BN/Felvidék.ma/Magyar Kurír
