Tizenkét éves pápaság ért véget Ferenc pápa 2025. április 21-i halálával.
A kisemberek szószólója bevégezte földi szolgálatát, az az egyházfő, akit 2013-ban az első Európán kívüli, argentínai jezsuita főpapként pápává választottak. Reformokat elindító stílusával és a hívekkel közvetlen kapcsolatot ápolva újította meg a péteri hivatalt. Két alkalommal járt Magyarországon: 2021. szeptember 12.-én az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus zárómiséjét celebrálta a Hősök terén. Hétórás látogatás volt, mielőtt tovább utazott Szlovákiába. 2023. április 28–30. között már hivatalos, háromnapos apostoli látogatásra érkezett. Ennek keretében találkozott állami vezetőkkel, szegényekkel, menekültekkel, fiatalokkal a Papp László Sportarénában. A látogatás csúcspontja a Kossuth téri ünnepi szentmise volt. A magyar hívők számára kiemelt jelentőségű volt a 2019-es csíksomlyói látogatása is Erdélyben.
Ferenc pápa egy éve húsvétvasárnap még megtört hangon adta áldását, az Urbi et Orbit a Szent Péter-bazilika középső loggiájáról, majd utolsó erejét megfeszítve a pápamobillal hajtatott végig a zarándokok ezrei között, hazatért. A gyász valódi volt, az emberek érezték, hogy a kisemberek és a szegények szószólóját veszítették el.
Puritán pápa volt. Nem viselte a gazdagon hímzett pápai stólát és a vörös, fehér hermelinnel szegett mozzettát. Fehér pápai öltözete alól olykor kilátszott fekete fűzős cipője, ezért neveztem el őt „gyalopápának”. Köszönése is egyszerű, napszaknak megfelelő „jó reggelt”, vagy „jó estét” volt. Ám amikor a pápai áldás előtt arra kérte a Szent Péter téren egybegyűlt tömeget, hogy először csendben érte, az újonnan megválasztott pápáért imádkozzanak, hogy Isten megáldja őt, világossá vált az Isten népe és pásztora közötti kölcsönös kapcsolatról vallott felfogása. Imádkozzatok értem! – szinte valamenyi szolgálatát így fejezte be.
Evangéliumi életvezetést kínált
Már névválasztása is egyértelművé tette egyik pápai alaptémáját, a szegények, az elnyomottak, az elhanyagoltak és a kirekesztettek iránti figyelmet. Első útja az olasz „csizma” déli részére, Lampedusa szigetére vezetett, ahová a veszélyes földközi-tengeri átkelés után sok migráns érkezett. A szegényekért élő, szegény egyház mellett érvelt.
Az evangelizáció lett pápasága alaptémája. Ezalatt nem csupán a hit ismeretátadó jellegű közvetítését értette, hanem olyan, az Evangélium szellemétől vezérelt reformprogramot, amelyet mély spirituális megtérésként (konverzióként) fogott fel. Első műve, az Evangelii gaudium (2013) kezdetű apostoli buzdítás olt. „Az Egyház azért van, hogy evangelizáljon. Ez az egyetlen létjogosultsága” – vallotta pápaelődje, VI. Pál tanítását. Buzdítását az öröm és a lelkesedés vezérelte.
Pásztori remekmű
Óva intett az elvilágiasodás veszélyétől. Tudatában volt a nők egyházban betöltött jelentőségének, de a szentségi papi rendben való részvételüket nem bocsátotta vitára. Mindez érthető módon hatalmas várakozásokat ébresztett, másokból viszont félelmet és kritikát váltott ki. Számára az volt a fontos, hogy folyamatokat indítson el. Ablakokat és ajtókat akart kinyitni. Ez mutatkozik meg az Amoris laetitia („A szeretet öröme”, 2016) kezdetű szinódus utáni buzdításában is, amely két, a házasság és a család témájában tartott püspöki szinódus (2014 és 2015) eredményeit foglalja össze. Rendkívüli beleérzéssel fordult az emberek konkrét életvezetési kérdései felé. A Szeretet Himnuszának (1Kor 13) magyarázatával tartalmi és nyelvi szempontból is pasztorális remekművet alkotott. Fontos volt számára a személyes lelkiismeret. Az Egyház feladata, hogy ébressze a lelkiismeretet, de nem léphet annak helyébe.
Erkölcs és pasztoráció – a teremtett világért is
Kaput nyitott az erkölcs és a lelkipásztori munka alapvető értelmezéséhez az isteni szeretet és irgalmasság keretében. A Laudato si’ (2015) enciklika a teremtett világ védelméről és a teremtéshez méltó, egyszerű életmódról tanít. Sokan emlékeznek lenyűgöző beszédére, amelyet a koronavírus-járvány idején, 2020. március 22-én este, szakadó esőben mondott a sötét, néptelen Szent Péter téren, hogy a vigasz és a bátorítás szavait szólja, és a halálfélelem, meg a pislákoló remény világhangulatában, teljes csendben adja át az Urbi et Orbi áldást.
Látomás a III. évezred egyházáról
A keresztyén spiritualitás témája felé fordult a negyedik és utolsó enciklika, a Dilexit nos („Szeretett minket”, 2024). Már a lisszaboni Világifjúsági Találkozón (2023) arra buzdította a fiatalokat, hogy skandálják együtt a spanyol „mindenki” szót: „todos, todos, todos”. Bár az állítás bibliai alapokon nyugszik (1Tim 2,4-6), ez is kritikákat váltott ki.
Ferenc pápa talán legfontosabb öröksége a szinodális egyház felé vezető folyamat elindítása. Számomra, a református elemzőnek, a reformációra emlékező hónapban, 2015. október 17-én fogalmazta meg a harmadik évezred egyházáról alkotott vízióját, választ adva az idők jeleire. A világ, amelyben élünk, megköveteli az egyháztól az együttműködés fokozását küldetésének minden területén. A szinodalitás pontosan az, amit Isten a harmadik évezred egyházától vár.
2018. szeptember 15-én kiadta az Episcopalis communio(„Püspöki közösség”) kezdetű apostoli konstitúciót, amelyben újraszabályozta a püspöki szinódust, és lefektette a további folyamat alapjait. 2021. október 9-10-én Rómában ünnepélyesen megnyitották a világegyházi szinodális folyamatot Egy szinodális egyházért: közösség, részvétel és küldetéscímmel, majd október 17-én minden részegyházban is megkezdődött a munka. Alapvető állomás volt a püspöki szinódus XVI. rendes közgyűlése 2023 októberében, amely a világiak – nők és férfiak – egyenrangú részvételével bővült ki.
Közösség = egység a sokféleségben
2024. október 2.-27. közötti második ülésszakon tették közzé a záródokumentumot, amelyet haladéktalanul jóváhagyott. Mintha érezte volna a személyes életidő rövidülését és sürgetését. Még halála előtt le tudta zárni az első fontos szakaszt. Most a végrehajtás fázisa következik. A szinodalitás Rómában új fogalom. Különbözőképpen értelmezik, és fogalmi, valamint intézményi szempontból is pontosításra szorul. Ez nem az egyház demokratizálásáról szól. Alapvetően a II. Vatikáni Zsinat egyházképének konkrét megvalósításáról: a keresztségben gyökerező, az eucharisztiában ünnepelt, Isten Lelke által hordozott communio-ról, minden megkeresztelt közösségéről, mint a lelki ajándékok sokféleségében megvalósuló egységről. Ez nem csupán szervezeti, hanem sokkal inkább spirituális kérdés, amely minden tagtól – püspököktől, papoktól, világiaktól és szerzetesektől – „szinodális megtérést” és az Isten Lelkére való odafigyelést igényel.
Örökség jó kezekben
Ferenc pápa pontifikátusának tizenkét éve gazdag örökséget hagyott hátra. Ám a pápa is ember, erényekkel és gyengeségekkel. Senki – még egy pápa sem – tud minden igényt kielégíteni. Ez különösen igaz egy olyan korszakra, amelyről ő maga is gyakran mondta: nemcsak a változások korát éljük, hanem a kor és a korszak változását, mélyreható átalakulást, amely nem megy végbe fájdalmak, erőfeszítések és konfliktusok nélkül. Egyesek szemében Ferenc nem volt elég nagy teológus (amilyen XVI. Benedek kétségkívül volt). Mások szerint túl spontán döntéseket hozott, kevésbé törődött az intézményi, kánonjogi vagy politikai aspektusokkal. Nem járunk messze a lényegtől: Ferenc számára a hit nem rendszer volt, hanem – bibliai értelemben – olykor meredek és köves út az egyház eszkatologikus zarándoklásában.
XIV. Leó pápánál Ferenc pápa öröksége jó kezekben van. Halálakor, és különösen szerény síremléke előtt kedvenc római templomában, a Santa Maria Maggiore-bazilikában világossá vált: Ferenc pápa számtalan ember szívében él, a római katolikus egyházon belül és azon kívül is.
Személyes szó
Engedtessék meg egy személyes szó. 2024. májusában levelet kaptam a Vatikánból. Felbontása után elképedve láttam, hogy Ferenc pápa üzenetét tartalmazza. Egy hónappal azelőtt jártam az örök városban és a vatikáni postahivatalban feladtam két könyvemet, Őszentségének címezve, református lelkészként. A Kereszttűzben címűt a keresztyénüldözés rövid történetével Urunk Jézus óta napjainkig, és a Léterő-Erőnlét-et, ami szójátékon túli, létesztétikai, teológiai írásaimat tartalmazza. Angol, olasz rövid summázatot tettem hozzá, neki dedikálva mindkettőt. Életem 78 éve alatt még soha, de soha, sem püspöktől, sem államfőtől, vezetőtől, de még jeles barátaimtól sem kaptam egy hónapon belül ilyen választ. Mélyen megható, keresztyén odafigyelést éreztem ki ebből. Csodálkozásom azért is volt nagy, mert láttam: elképesztő, szervezett apparátus dolgozik a Segretaria di Statoban, hogy senkinek el ne kallódjon levele a napi ezernyi küldemény között. De hogy a válasaz ilyen angyalszárnyú legyen! Személyesen is találkoztam vele. Egy alkalommal a pápai kertek csodálatos zöld paradicsomában. Kíséretével a helikopter pálya felé igyekezett, Papi ing volt rajtam, kedvesen magához intett, áldást adott. Aztán 2023.-ban, pápai szentesti miséjén. A pápai köszöntést hozó levél után nem sokkal megérkezett német nyelvű könyve is: Ferenc pápa élete – Történetem a történelemben címmel. Krisztusi lelkiségét kifejező levelét most felidézem, református Soli Deo Gloria áldásmondással emlékére: „Ferenc pápa örömmel fogadta a „Kereszttűzben’ és a ‘Léterő-Erőnlét’ című könyveket, amelyeket neki szánt és mély hálával köszöni kedves gesztusát. Őszentsége imádságban megemlékezik Önről, és kívánja, hogy az Úr jelenléte örömmel és vigasztalással töltse el szívét. Emellett szívből küldi apostoli üdvözletét kedves családjára is„.
Igen, mi is imádkoztunk Őérte.
Ma is hálát adunk földi szolgálatáért sok millió, nem csak római katolikus keresztyénnel együtt.
BL/Felvidék.ma
