Protestáns világunkban Jubilate vasárnap van. Latin megjelölése ez annak az Úr napjának, amit már a reformáció előtti időkben is így neveztek és ünnepeltek. Alapigéje a Zsoltárok könyve 66,1: Örvendj egész föld az Istennek, illetve a teljes 66. zsoltár, igen elgondolkodtató történelembölcseletével, aminek ma is számos üzenete van. Később hangsúlyeltolódás, jelentés-, és jelentőség bővülés lépett fel e vasárnap tartalmával kapcsolatban: örvendezés a teremtésnek, és az újjáteremtésnek, ami Krisztus feltámadásával vette kezdetét. Az emberi és a természeti világ megújulása fölötti örömet is kifejezi ez a nap. Bachot kantáták komponálására ihlette a zsoltár.
Isten Igéje nemzeti megújulásunk kottája
Nekünk mostani magyar időszámításunk szerint nem a természeti világ lehetséges öko-megújulása és az öko-örvendezés a mindenkit foglalkoztató témánk, hanem a nemzeti megújulás. Ezért úgy is fogalmazhatunk: ez a zsoltár a nemzetek megújulásának kottakönyve. A címadó mondat arra utal, hogy a történelem Ura benéz hozzánk. Amit lát, az Neki nem teljesen örvendetes: egyéni és közösségi bűnök marcangolják az embereket, az elgyötört arcokon félelem, riadalom, káröröm, keserű csalódás. De itt-ott a derű is felpiroslik már, másutt a pillanat örömtüzei lobbannak. Ami a 66. zsoltárban meglep, az a szerző történelem-látása. Az első vers ezért felszólítás: Örvendj, egész föld az Istennek! – Valósággal belefú a porlepte tájba, arcokba a Lélek üzenete. Minden részlegességet elsöpör. Az egész földet, nem csak egy-egy országot hív örvendezésre. A történelem globális portörlése ez, mindenek alaphangjává akarja tenni a jubiláló lelkületet. Tanúul hív: gyertek és lássátok Isten tetteit! (66,5). Alapvető felismerése és leckéje az eddigi Igéknek: igazából és tisztán csak Istennek lehet örvendeni. Ő, s nem az emberek a biztos forrása az örömnek. Solus Deus. Őneki lehet maradéktalanul örvendeni, mert szent, tisztakezű. Nem közömbös, nem undorral vagy sértődötten elforduló, hanem mindennek ellenére beletekint dolgaink, titkaink, hazugságaink, szinte szégyellt reményeink csírázó magvai közé. Jóakaratúan rápillant hazánkra, egyházainkra, családjainkra. Átlát a szívünkön. A történelem és szívünk Ura képes keresztülnyúlni a képernyőkön is, a facebook-bejegyzéseken, a különféle digitális tartalomhordozókon. Áttekint ezeken Feléd, Téged, engem keres az információtörmelékek vagy az önreklámozás hulladékhegyei alatt, között. Benéz az életablakunkon, egészen szívünk mélységeihez, agyunk gondolatcsarnokába. Ráhangolja most is szívünket a hangzavarból a színe előtti csendre, a szelíd, halk, éltető örömre! A Neki örvendezés, a tekintetünk egymásra találásának felszabadító spirituális ünnepére.
Pillantásával ural mindent
„Hatalmasan uralkodik mindenkor, szemmel tartja a népeket” (66,7). Ez a mondta félelmetesen csenghet, hiszen volt részünk a megfigyelési kapitalizmusból és kommunizmusból, meg a szélsőséges nacionalizmusból. A bizalmatlanság nagy magvetőiből, hamis prófétáiból. Most meg az algoritmusokkal, a technikai kütyükkel próbálnak beletekinteni a szemünkbe, lelkünkbe, otthonainkba, gondolatainkba. De micsoda különbség van e két tekintet között! Egyfelől a digitális pán-optikum azért néz, azért figyel, hogy kontrolláljon, adatokat gyűjtsön rólunk. Másfelől a Háromságos Isten kegyelmesen, szeretetteljesen szemmel tart, Aki azért figyel, hogy számon tartson, megőrizzen, vigyázó tekintettel vezessen. Jubilate vasárnapján örömünk oka az, hogy Isten beletekintése életünkbe nem futó pillantás, pár szekundumos bevillanás világunkba, hanem marandó szeretet-vizit, aminek nincs vége. Persze meg lehet feledkezni az Ő jóságos uralmának egyetemességéről, de kis hatalmaskodók mindennapi pöffeszkedése sem takarhatja el Őt előlünk. Legfeljebb ideig-óráig. De Ő szemmel tartja a népeket. Az igazi örvendezés alapja a nagy szabadítás. Urunk, Istenünk betekint világunkba, életünkbe, és Szabadítót küld hozzánk, aki fölött örvendezhetünk. A zsoltáros valóságismerete és tanítása Atya-Lélek szerinti történelemlátás, előre látás. Ráébreszt arra, hogy az emberi rossz uralkodás, rossz vezetés is az Ő tudtával van. Lehetnek borzasztó történelmi időszakok, évek, évtizedek, olykor egész korszakok, amikor bűneink ellenére sem veszi le rólunk tekintetét. Ostora helyett ránk terheli a magunk fabrikálta szerencsétlen körülmények hatalmát. Erről így ír a zsoltáros: „Embert ültettél a nyakunkra, hol tűzbe, hol vízbe jutottunk, de kivezettél és felüdültünk” (66,12). Ez ma a gyűlöletbeszéd, a társadalmi, politikai megosztottság és a gépies, rideg adattá degradálás, a sík-arcúság, fa-lelkűség világa. Az, amikor az algoritmus-programok felerősítik a bennünk lévő ó-embert, aki gyűlöl, kirekeszt, rágalmaz, irigykedik, hazudik. De Isten ezen az ó-emberen is rajta tartja szemét, s lerövidíti történelmi és egyéni balsors-pillanatainkat: kivezet ezekből, felüdít az Ő örök örömhangulatával.
A lelki tűzfal védelmével és a kegyelem+ többletével
A zsoltár történelmi paradigmájának, tanításának minden szakasza és mozzanata igaz. Lehet örvendezni Istennek, mert szemmel tartja a népeket – tud keserveinkről, közösségi tűzbe-vízbe hányattatásainkról. Egyedül Ő az, aki ki is vezet a kegyetlenül kemény próbákból és Nála, Vele felüdülhetünk. A népek világának és a nemzeti sorshelyzeteknek is paradigmája a zsoltár, aminek történelmi panorámája végén nem a drámai némaság, lehangoltság, végzet sikolya vár, hanem hatalmas örömként hangzik fel a hálaadás hangja. A vivace, a jubilate, a halleluja azért, mert Isten meghallgatott, figyelt imádságom szavára. Ezért legyen áldott! (66,19-20). Figyelt imádságomra – ez az imádság autonómiáját jelenti, amit semmilyen kis-, vagy nagyhatalom nem képes blokkolni. Az imádság a Lélek által formálódik élő tűzfallá minden emberi manipulációval, vírussal, negatív behatolással szemben. Az imádság így a legnagyobb és a legtisztább függetlenedési akció a földön, ami kivon minden tűz-víz helyzetből Kárpát-haza szerte is. És Ő mindenek ellenére fenntartja ennek reményét. Bizonyossá tesz a zsoltár: a kegyelem túlereje, a sola gratia+ többlete ma és holnap is kivezet minket a káoszból az új ember, az új emberiség és az emberség, a megújuló magyarság felé. Legyen mai fohászunk kiinduló mondata:
Édes hazám, Magyarország,
érkezzél meg végre hozzám,
mert Istenünk, Urunk ma is
benézett hozzánk! Ámen!
BL/Felvidék.ma
