Az ingyen vonatozás buktatóinak kiélvezése rövidesen elkezdődhet. Az állami vasúttársaság már jelezte, a Kassa és Pozsony közt közlekedő „diákjáratok” esetében ingyenjegyekkel legfeljebb a szerelvény felét foglalhatják majd el a (potyázó) diákok és az öregek.
Akinek nem jut jegy, utazhat ingyen másik járaton vagy teljes árú menetjegyet vehet. Mert az is a velejárója az ingyen vonatkozásnak, hogy az eddigi diákkedvezmények megszűnnek. Persze megérhetjük még azt is, hogy ingyenes utazás idővel az államvasutak azon járatain lesz, amelyeken eleve kevés az utas. Volt ilyenre példa a pozsonyi városi tömegközlekedésben, ott csúcsidőn kívül utazhattak kedvezményesen vagy ingyen az öregek, és pechje volt minden szépkorúnak, ha a korai órákban kellett orvosához vérvételre eljutnia, netán szakorvosi rendelésre volt hivatalos kora délelőtt a város másik felében székelő intézetbe…
Egyáltalán nem olyan biztos tehát, hogy az ifjú és kevésbé ifjú dolgozó polgárok izzadmányosan megkeresett jövedelmük után befizetett adógarasaiból fogják – diszkrimináció árán – pénzelni azokat, akik erre egyáltalán nincsenek ráutalva. Alapvetően egy nagy látványos gesztus volt a kormányfő bejelentése, jól beleillik a populizmusába. A téma aztán magától él, hízik tovább, mint a mesebeli gömböc, mert felfalja a költségvetési egyenleget… Különösen akkor hízik és dagad, ha ellenpopulista politikusok is ráharapnak és a média is ragozni kezdi. Hiszen ha belegondolnának, maguk is beláthatnák: az ország összes nyugdíjasa nem fog naponta – ne adj ég, csúcsidőben – vonatra szállni csak azért, mert ingyen utazhat. Hatvankét éves korára a nyugdíjasok túlnyomó többségének ennyire azért még nem megy el az esze. Azoknak meg, akiknek Besztercebányáról tömegközlekedési eszközön kell elutazniuk szemműtétre Tőketerebesre – mert ha nem ezt teszik, otthon a világhírű klinikájukon kifizethetik az operáció árát a saját zsebükből –, talán jár is az ingyenjegy a közkasszából, elvégre az így működő egészségügyi ellátórendszert is a populisták és ellenpopulisták hozták össze közös erővel.
Én a naponta ingázó kis és nagy diákoktól sem irigyelném az ingyenjegyet, sőt, még a közkasszában növekvő űrt sem írnám a rovásukra. Nem jókedvükből ingáznak, a tankötelezettségüket teljesítik, akár húsz kilométerre a lakóhelyüktől. Iskola-összevonásokról, készülő intézmény-központosításokról már egy-két éve beszélnek kormányzati szinten, iskolabuszokról viszont szó sem esik. Ezeknek a diákoknak nem csupán ingyen vonatjegy, ingyen buszjegy is járna, elvégre e helyben lakó tanulókat – az egyenlő bánásmód nevében – senki nem hajkurássza havonta hivatalokba utazási kedvezményeket-költségtérítéseket intézni.
Szóval: nem kéne egymást ölnünk már megint azért, mert legnépszerűbb, egyben legutáltabb politikusunk úgy jelentette be azt a döntését, hogy a saját állami vasúttársasága apanázsát bombabiztos 13 millióval meg akarja toldani, hogy együtt játszotta ki a társadalom egyik felével szemben a még és a már nem aktív nemzedék tagjait. (Viselhetnénk ezt a bejelentést úgy is, ahogyan a munkanélküliből munkavállalóvá váló emberek havi utazási juttatásait fogadjuk, elvégre egy diák is azért utazgat iskolába, középiskolába, egyetemre, hogy utána adófizető polgárrá váljon…)
Az állami vasúttársaság esetében nem az a fő kérdés, hogy lesznek-e ingyen vonatozók. Inkább figyelemelterelő műveletről van szó. Fontosabb lenne ugyanis, ha szakemberek és politikusok azon rágódnának, mit hoz majd a konyhára, ha most a vasúttársaság eladja a szerelvényeit úgy, hogy azon melegében vissza is bérli őket a vevőtől. Ez biztosan nem 13 milliós biznisz lesz. És mert állami vállalat teszi ezt, a közkassza szempontjából sem mindegy, hogy ki fizeti a révészt…
NGYR, Felvidék.ma
Fotó: illusztráció {iarelatednews articleid=”49530,49448″}
