„Az EU-ban ugyanis demokráciának nevezik azt, amikor 27 ember dönt egy olyan szövegről, mely nem létezik, de amely szerint félmilliárd embernek kell majd berendeznie saját életét.” Esko Seppänen, a finn Baloldali Szövetség EU-képviselője szerint a mostani, úgynevezett lisszaboni egyezménynek a 2007. december 13-i aláírásával „a régi hagyományok folytatódtak”: „az egyezmény aláírói (most) sem tudták, mit csinálnak. Akárcsak 50 évvel korábban, amikor az EU korábbi szervezetének, az EEC-nek az alapszerződését, a Római Egyezményt írták alá: az akkori államfők (ugyanis akkor is) egy üres papírhalmazra tették rá névjegyüket, az egyezmény szövegét csak később csatolták az aláírásokhoz.”
A régi hagyomány tehát folytatódott – írja Seppänen –, hiszen „amit jóváhagytak, az nem létezik! Nem volt kész az a szöveg, amit felújított egyezménynek neveznek, mely azonban a valóságban egy új, szövetségi államformát jelentő EU-nak az alkotmánya.
Üres papírt írtak alá?
Amit a pártbizottság (politbyro) jóváhagyott” – folytatja a baloldali szerző – „az egy 288 oldalas zavaros tákolmány tele új cikkelyekkel, régi módosítási javaslatokkal, valamint különböző jegyzőkönyvekkel, nyilatkozatokkal és lábjegyzetekkel. A kész csomagban 3000 oldalnyi szövegmassza lesz majd, melynek nyilvánvaló de kimondatlan célja elősegíteni az Európai Egyesült Államok szövetségi állami «prodzsektjét».”
(…)
„Az EU-ban ugyanis demokráciának nevezik azt, amikor 27 ember dönt egy olyan szövegről, mely nem létezik, de amely szerint félmilliárd embernek kell majd berendeznie saját életét.”
(…)
„A néphatalom (ezzel szemben) az volna, ha az EU alkotmányáról kikérdeznék a népek véleményét – netán megengednék, hogy arról dönthessen.”
A döntéshozók azért nem nevezik a leendő 3000 oldalnyi alkotmányt alkotmánynak, mert ha ezt tennék, akkor több országban is népszavazást kellene róla tartani. A politikai elit azonban nem akar népszavazásokat, mert az azzal a veszéllyel jár, hogy az előterjesztést elvetik.
Finnországról szólva Seppänen nem kevesebbet állít, minthogy az ország politikai elitje olyan pórázon jár, melynek a túlsó végén a „brüszkik” (< Brüsszel + ruszki, eredetiben: bryssät < Brysseli + ryssät, a ford.) vannak. Ez az elit saját népétől fél, s erre meg is van az oka. A közvéleménykutatások szerint ugyanis a finnek több mint kétharmada (65%-a) népszavazást akarna az alapokmányról. A népszavazást akarók száma pedig éppen a Finn Baloldali Szövetség híveinek a körében a legmagasabb: 85%.
barikad.hu
