Az alábbiakban Molnár Imre történész által összeállított Esterházy-keresztút állomásairól elmélkedhetnek olvasóink. Nyomtatott formában a Kegyelem életfogytig c. könyvben és a Regnum Marianum Kalendárium 2008-as számában jelent meg.
Bevezetés:
,,1945. március 30. Nagypéntek. János utoljára volt itthon. Nem akart külföldre távozni.” (Esterházy-Mycielska Mária naplóbejegyzése.)
,,A háború vége felé, körülbelül amikor a pesti ostrom kezdődött, kezdtem imádkozni azért, hogy a jó Isten engedje meg, hogy szenvedések és nélkülözések árán méltóvá váljak arra, hogy megtisztulva követhessem. Mivel ezt kértem, ezért imádkoztam, s amikor az oroszok elszállítottak, és aztán később is teljesen nyugodt voltam, és mikor már úgy éreztem, hogy helyzetem nagyon nehéz – egyszerűen azt mondtam magamnak, hogy nem szabad kétségbe esni, hanem örülni kell, mert az Úr Jézus meghallgatta kérésemet… (EJ. leveléből).
I. Állomás: Halálra ítélik.
Az indoklás szerint kötél általi halálos ítéletre van szükség: „mert az agyonlövetés általában a becsületeseknek kijáró halálnem, a bírósági eljárás során azonban nem merültek fel olyan körülmények, amely a halálbüntetés végrehajtásának ilyen módját indokolttá tennék.” :”(részlet az ítélet szövegéből)
Szeretlek édes Jézusom! Jobban mint önmagamat. Tégy velem úgy amint neked tetszik. Szívesen fogadok tőled mindent bármit bocsátasz is rám. Állj mellettem azon az úton, melyet lelkemnek, az örök haza felé vezető úton végig kell járnia.
II. Állomás: Nem menekül, vállalja a reá váró szenvedést.
,,Ezen a földön születtem, szívem lelkem gyökere annyira ezen a földön él, hogy itt maradok köztetek és veletek fogom átélni a rossz napokat is… Egyet kérek tőletek: Szívünk lelkünk nagy kincsét, nemzeti öntudatunkat és Krisztus Urunkba vetett hitünket ne tévesszük szem elől egy pillanatra sem”.
(EJ. utolsó üzenete a felvidéki magyaroknak.)
Szeretetre legméltóbb Jézusom! Szívesen magamra vállalok minden szenvedést, melyet részemre itt a földön kijelöltél. A kereszthordozással szerzett érdemeidre kérlek, add meg nekem azt a kegyelmet, hogy szenvedéseimet hozzád hasonlóan én is megadással viselhessem!
III. Állomás: Megalázzzák, verik, eltetvesedik, merő seb a teste.
Franek könnyektől elfojtott hangon mondta: „Ha tudnád, milyen rémesen néz ki! 45 kiló, csont és bőr, haja, fogai nincsenek, súlyos tüdőbetegsége van, a szíve sincs rendben és ólommérgezése van. Rá sem lehet ismerni.” :”(EM. Naplójából)
Imádkozzatok azért, hogy én tudjak igazán ájtatosan imádkozni, bűneimet a tökéletes bánattal megbánni, és keresztemet alázatosan és örömmel hordani.” (EJ. leveléből).
Isteni Megváltóm, egyedül Te adhatod vissza vétkeim miatt eltorzított lelkem általad teremtett szépségét. Tedd meg ezt kérlek a Te keserves kínszenvedéseid által…
IV. Állomás: Kínozva, megzsarolva, hamis vádak beismerésére kényszerítik..
Falnak fordulva, kitárt karokkal kellett állnia, a legcsekélyebb mozdulatnál összeverték. Éheztették, szomjaztatták, és a legszörnyűbb kínzás az volt, hogy egy cellában többszáz gyertya erejű villanykörtébe kellett néznie, szemhunyorítás nélkül, mert ha csak hunyorított, verték. AZ NKVD-sek vastag fekete szemüveggel a szemükön öt percenként váltakoztak, őt órákig hagyták így. Nyolc – tizenkét óráig hallgatták ki egyfolytában, pokoli kínokon ment át. Végül mikor fizikai szenvedéssel nem bírták megtörni, ördögi módszerhez nyúltak: vagy vallasz, vagy elpusztítjuk, kiirtjuk az egész családodat! És elszámláltak Maminkón kezdve és Klimán végezve mindenkit. Ez megtörte az ellenálló képességét. (EM. Naplójából)
,,Tudom, hogy nagy változáson mentem át, de azért engem dicsérni nem lehet és nem is szabad – mert még ma is, mikor ezen változáson átmentem, oly végtelenül messze vagyok attól, hogy igazán olyan legyek, hogy Jézus Urunknak öröme lehessen belőlem, és hogy Őt így engesztelhessem.”(EJ levele).
Irgalmas Jézusom! Kérlek add, hogy a jóban mindig kitartsak és minden kísértés alkalmával magamat kegyeidbe ajánljam…
V. Állomás: A jóra inti börtöntársait, akikkel rabsága során talákozik…
Férfiak az utolsó darab kenyerük árán vásároltak asszonyt maguknak. Ott, ahol ő volt, magyarok is voltak, akiket igyekezett ettől visszatartani. Megkérdezte tőlük, szoktak-e imádkozni. Szoktak. A miatyánkot is? Igen. „Fiúk, hát hogyan imádkozhatjátok: mindennapi kenyerünket-, s azután, mikor azt Krisztus Urunk megadja nektek, láncot csináltok belőle, hogy arcul csapjátok Őt azzal?!” Szegény gyerekek röstellték magukat, és tartózkodtak a bűntől. (EM. Naplójából)
Szenvedő Jézusom, siratom bűneimet, hogy téged, ki engem annyira szerettél, valaha is megbántottalak. Fáj, hogy ellened vétettem. Nem azért, mert a poklot megérdemeltem, hanem azért, mert hálátlan voltam irántad…
VI. Állomás: A beszélők, s levelezése során is megtiltják anyanyelve használatát.
,,Pište zrozumitelne, jak dopis cely!”
„Fogta a kezemet, és megsimogatott. Én megcsókoltam a homlokát, és szótlanul keresztet rajzoltunk egymás homlokára”. (EM. Naplójából)
Megírtam neki, s tudatni próbáltam, hogy mindannyian vele vagyunk, megszakítás nélkül, de mit érnek most ezek a szavak? Nem kérem, hogy imádkozz mert tudom, hogy mást sem teszel, de kérj mindenkit, hogy imádkozzanak érte, a távolból is, hogy az Úr Isten könyörüljön meg rajta! (EM. leveléből)
Ó kegyes Atyám! Erősíts meg engem, hogy szent akaratodon gyermeki megadással és szent türelemmel megnyugodhassak. Ne fordulj el tőlem, ne hagyj magamra, ne késsél segítségemre jönni…
VII. Állomás: Akik segítik kereszthordozását.
(Prisender) Emil sírva borult a nyakamba és biztosított, mindent megteszünk, hogy megmentsük Jánost… (EM. Naplójából)
A magyarok segítettek, ahogy tudtak. A nyitrai Kotruszék csomagokat küldtek János bátyám részére, amelyeket anyánk vitt be a börtönbe. Barna ügyvéd és mások pénzt adtak „kölcsön” vonatjegyre, hogy édesanyánk meglátogathassa a börtönben lévő testvérét stb. Ezeket az embereket soha nem felejtem el. (Zofia Mycielska emlékezése)
Ó édes Jézusom! Szívesen magamra veszem keresztemet. Megadással akarom elszenvedni a halált is, minden gyötrelmével együtt. Egyesítem halálomat a Tieddel és Neked felajánlom. Te, irántam való szeretetből haltál meg, én is irántad való szeretetből akarom halálomat elfogadni. Add meg hozzá kegyelmedet.
VIII. Állomás: Mariska nővére Veronikai szeretete enyhíti szenvedéseit
Az út Prágába végtelennel tűnik – hányszor utazott erre János – Istenem, segíts! Ne engedd, hogy fölakasszák. Szűzanyám, Kaszap Pista – segítsetek. Pozsonyi nagymamám rózsafüzérjét morzsolgatom, imádkoznék, de nem megy. Minden idegszálam a repedésig megfeszülve – de hiszek, hiszek Uram, a te irgalmadban. (EM. Naplójából)
Anyánk ekkor betegedett meg a szívével, s egy súlyos tüdőgyulladáson is átesett, amelynek az élete végéig tartó asztma lett a következménye.
(ZM. emlékezése)
Jézus Urunk szenvedéseit én okoztam bűneimmel. Én ostoroztam, én koronáztam tövissel, én ütöttem arcul bűneimmel és az én bűneimtől volt oly nehéz szegény Jézus Úrnak keresztje, hogy háromszor összeesett annak súlya alatt és az én bűneimért halt meg a keresztfán. (EJ leveléből)
Jézusom! Szívemből sajnálom, hogy valaha is megbántottalak. Ne engedd, hogy újra vétkezzem ellened, s add hogy nap mint nap jobban szerethesselek Téged!
IX. Állomás: Megfosztják ruháitól, a vagonban, majd a mirovi börtönben…
1946. július 13-án Moszkvából vagonban elszállították, és 1947 február 27-én érkezett meg az északi sarkköri Knáz Pogot koncentrációs táborába. Útközt fogolytársai mindenét elrabolták, úgyhogy anyaszült meztelenül, egy ócska katonakabátban (amit rádobtak) érkezett a táborba.
Társai mind megrögzött gonosztevők voltak. Káromkodtak, átkozódtak, trágárságokat beszéltek és Jánost csúfolták, amiért folyton imádkozik.
Megdöbbenésem átragadt a gyermekeimre is. Csak ültünk megkövülve, mint Lót felesége. Kezdtem kibontani a csomagokat. Az ottani (civil) ruhái voltak benne amelyeket előzőleg tőlünk kapott: fehérnemű, ruha, cipők stb. S ami a legrosszabb az imakönyve is, és minden fénykép, amelyeket magánál tartott. Egyszerűen úgy nézett ki, hogy már nem él, ezért mindenét visszaküldték! (EM. Naplója)
Ártatlan Jézusom, ki értem oly keserves kínokat szenvedtél, tedd, hogy minden földies hajlamtól megszabaduljak és egyedül csak Téged szeresselek, ki egyedül vagy méltó minden szeretetre.
X. Állomás: Az amnesztia megvonásával végleg a rabság keresztjéhez szögezik.
Semmit sem tehetünk ebben a rendszerben, amely úgy rendelkezett, hogy a kegyelem megadása nem irgalmassági aktus, hanem egy olyan rendelet, mely akkor adható ki ,,ha a börtönbüntetés elérte átnevelési célját”– ezt válaszolták egyik kérvényemre a számtalan beadvány közül. Az Úr Isten tudja mit tesz – de elgondolni is szörnyű, hogy Ő milyen borzasztóan szenved ilyen körülmények közepette. Ezenközben kéri: imádkozzunk, hogy megkapja a jó halál kegyelmét. Hogy jó halála lesz-e vagy milyen, ezt már sohasem fogjuk tőle megtudni. – mindez oly szörnyen embertelen! De most el kell magunkban nyomni, és le kell győzni az emberi harag vagy lázadás minden kifejezését, hogy be ne árnyékoljuk az Ő áldozatának beteljesedését.
Olyan földöntúli fény volt a szemében, oly fölséges megadás a szavaiban, hogy az leírhatatlan. A lélek diadalát láttam benne az anyag felett, és ez úgy hatott rám, hogy félórás beszélgetés után, amikor elbúcsúztunk, nem sírtam, hanem a Magnificatot voltam kénytelen elmondani.” …(EM. leveleiből)
Szögezz engem magadhoz, drága Jézusom, hogy mindig nálad maradjak, mert Téged napról napra mindig jobban akarlak szeretni és hozzád mindhalálig hű akarok maradni.
XI. Állomás: Mindenéből kifosztva meghal börtönében.
,,Tudom, hogy emberileg szólva nincs remény a szabadulásomra. Ezt elfogadva, mint keresztet és felajánlom a Jó Istennek könyörgésképpen a legszűkebb családért és a szélesebb [a felvidéki magyarságért] meg a legszélesebb családunk [a magyar nemzet] boldogabb jövőjéért.”
(EJ. végrendeletéből)
„Mondom neked, František, ez az ember a szentség jegyében halt meg.”
(F. Miklósko tanúságtételéből)
Jézusom, halálod érdemeiért add meg nekem a kegyelmet, hogy irántad való szeretetből múlhassak ki én is e világból. A Te kezeidbe ajánlom szegény bűnös lelkemet…
XII. Állomás: Holtestét elhamvasztják, majd porait újra börtönbe hurcolják.
Nem elég, hogy az élőnek nem bocsátottak meg, még a halott poraitól is megtagadják azt, hogy megszentelt földben pihenhessen. Ennyi gyűlölettel és szadista rosszakarattal szemben az ember tehetetlen…
Ha nem irgalmaztak az élőnek, bizonyára a holtnak sem fognak. (EM. Naplójából)
Ó jó Anyám, Tenger Csillaga, világosítsd meg lelkemet, oszlasd el a sötétséget, mutasd meg hatalmad erejét, hogy össze ne roskadjak a gyötrelmek súlya alatt… Add, hogy minél előbb derült lélekkel jelenhessek meg előtted, elrebegni szívem hállaszózatát.
XIII. Állomás: Földi maradványait máig nem engedték eltemetni.
Megkérdeztem, nem érez-e gyűlöletet vagy bosszúvágyat azok iránt, akik ilyen szörnyű szenvedések tömegét zúdították rá? „No hallod! Miért? Minden úgy van jól, ahogy a jó Isten akarja. Ha Ő jónak tartotta mindezt, akkor ez nekem is jó.
Ki vagyok én, hogy a jó Isten akaratát ellenezzem?” (EM. Naplójából)
,,A hét minden napját felajánlotta valakiért, vasárnap jótevőiért és ellenségeiért egyformán imádkozott.” (Édesanyja imakönyvéből való bejegyzés)
Ó sírba fektetett Jézusom! Feltámadásod érdemei által, add meg a kegyelmet, hogy az utolsó napon én is dicsőségben feltámadhassak, hogy Veled az égben örökké együtt lehessek és az egész örökkévalóságon át téged szerethesselek és dicsőíthesselek.
Befejezés:
„Mi a történelmünkből megtanulhattuk azt is, hogy csak az olyan törekvés jut diadalra, melynek mártírjai vannak. Végtelenül komoly és rendkívül súlyos időket élünk, amelyekben fokozott a felelősségünk Istenünkkel, nemzetünkkel, családunkkal, utódainkkal és magunkkal szemben. De vállaljuk ezt a felelősséget. Nem fogunk sem megtörni, sem helytelen utakra tévedni, nem fogunk összeütközésbe kerülni sem az isteni, sem az emberi törvényekkel, mert rendületlen a bizalmunk és hitünk az isteni igazságban. Bízunk a magunk erejében, és emelt fővel hirdethetjük, hogy lelkiismeretünk tiszta, becsületünk érintetlen, nem vétettünk senki ellen, és csak azokat a jogainkat követeljük és védjük, melyeket már a múltban kiharcoltunk és amelyek feltétlenül megilletnek minket… Ha szenvednünk kell magyarságunkért, panasz és zokszó nélkül tesszük ezt, mert mentül szilárdabban állunk ilyen körülmények között Isten adta jogaink alapján, annál értékesebb tagjai leszünk a nagy magyar közösségnek és annál eredményesebben tudjuk majd szolgálni Isten segítségével örök magyar céljainkat.” (Részlet EJ. beszédéből.)
,,Uram Jézus Krisztus.. pihentesd hát rajtunk tekintetedet és lelkedet! Neked akarunk tetszeni, s szolgálni, s szolgálatodban híven kitartani”. (Prohászka O.)
Gyűjtsetek róla össze mindent, amit tudtok, hogy olyan képet nyerjünk szegény Jánosról, amely úgy a családjának drága emléke lesz, mint talán valaha nemzetének is.” (EM. levele)
(A keresztutat összeállító megjegyzése: Az állomás megnevezése utáni részek, Esterházy János börtönleveleiből, beszédeiből, Esterházy-Mycielska Mária naplóbejegyzéseiből, leveleiből, Zofia Mycielska emlékezéseiből és Frantisek Miklósko írásából vett részleteket tartalmaznak.
A dőlt betűs imafohászok, Esterházy János leveleiből és a ,,Mária segíts” imakönyv ,,Keresztúti ájtatosság” című részéből származnak. Az imakönyvet Esterházy-Mycielska Mária őrizte meg fivérének, a mirovi börtönből visszaküldött hagyatéka tárgyi emlékei között. Feltételezhető tehát, hogy ez az imakönyv szerepelt, az Esterházy János halála előtt tőle elkobzott tárgyak jegyzékében, s ő maga volt az, aki a könyv ,,Keresztúti ájtatosság” című fejezete imafohászainak egyes sorait ceruzával megjelölte, s azokat gyakran átelmélkedte. A megjelölt részeket ezért a fenti keresztútban Esterházy János imáiként idéztük.
Esterházy János börtönkálváriájának egyes stációit maga jegyezte be, ugyancsak ceruzával egy másik, ugyancsak ideiglenesen, a börtönben nála lévő hitbuzgalmi könyvecskébe, melynek címe: ,,A Szent Keresztút”, s szerzője Prohászka Ottokár.
Az imakönyvben található egyik, a golgotai keresztre feszített Krisztust ábrázoló szentkép szavait idézi: ,,Uram, történjék meg a Te akaradtod!” ,,Felajánlom Neked életemet váltságdíjul népem boldogulásáért.”)
