Ha valaki a pénztárcáját elveszítette, sokat veszített. Ha a szeme világát elvesztette, még többet veszített. De ha hitét vesztette el, akkor mindent elveszített, mert az üdvösség elnyerése válik kétségessé. Ezért érthető, hogy vallásos szülők számára nagy fájdalom, ha rádöbbennek, hogy gyermekük elvesztette hitét. Mi a feladatuk ebben az esetben a szülőknek? Erre ad néhány szempontot évközi 20. vasárnap miseszövege.
1. A hiteltelen szülői hit
Ha nem áll mögötte az élet aranyfedezete. Ha a gyermek felfedezi szülei élete és szavai között az ellentétet. Ha a szülő csak buzdítja imára gyermekét, de maga át nem lépi a templom küszöbét. Akkor teljesen hitelét veszti minden szó, amit Istenről, vallásról, kiejt az ajkán. Az egyik hittanos gyermek így vonta felelősségre apját: „Hát azért imádkozol, hogy bántsd anyukát?” A másik megkérdezte: „Mikor leszek én már olyan idős, hogy az előlem dugdosott pornóképeket én is megnézhessem?”
Ezek a szülők jobban tennék, ha nem beszélnének gyermeküknek Isten parancsairól, úgyis hiteltelen marad szavuk.
2. Erőszakos vallásos nevelés
Vannak szülők, akik a hitet nem felkínálják a gyermeknek, hanem belesulykolják. Akik otthon szinte vallási diktatúrát teremtenek. Ez a nevelési igyekezet mindig megbosszulja magát. Lázadást provokál a gyermek lelkében az Egyház, sőt Isten ellen. Ettől a nagyszülőknek is óvakodni kell. Csak a szabadság útján lehet eljutni Krisztushoz.
3. Az önállótlanná tevő nevelés
Néha a szülőket jó szándék vezérli, szeretetet, gyengédséget akarnak adni, mégis visszájára fordul. Mert nem nevelik a gyermeket arra, hogy követelményeket teljesítsen, nem fejlesztik a felelősségérzetét, leszoktatják az önállóságról.
Minden szülészorvos tudja, hogy a gyermek köldökzsinórját el kell vágni, mert ez egyszerűen az egyéni élet feltétele. Minden szülő, aki nem engedi, hogy gyermeke a vallási élet terén is a „maga útját járja”, szellemi infantilizmusba kényszeríti őt. Csak idő kérdése, hogy teljesen kivesse magából az idegen elemnek érzett hitet.
II. Mennyiben felelősek a szülők a vallásos nevelés kudarcáért?
Legyünk tudatában annak, hogy a nevelés sikerét nem lehet mindig „menetközben” lemérni. A búzát és a konkolyt csak az aratás után lehet szétválasztani. Sokszor vargabetűkön át visszakanyarodhat a kisiklott élet a helyes vágányra. Szent Ágoston életében is volt egy szakasz, amikor az anyja kétségbe eshetett volna. De nem ez volt az utolsó állomás. Mónika még megérte fia életfordulóját.
III. Mi a szülők feladata gyermekük megmentése érdekében?
1. Legyen rendíthetetlen hitük
Az evangéliumban szereplő pogány asszonynak ilyen hite volt. Jézust Küriosznak, azaz Úrnak szólította. Dávid fiának, azaz a Messiásnak nevezte. Földre borult előtte. Ez a tisztelet, sőt imádás egyedül Istennek járt ki. Hívőbb megnyilatkozások ezek az ő részéről, mint akár az apostolok megnyilvánulásai.
A gyermek csak akkor fog hinni, ha szülei lelkében felfedezi ezt a szilárd meggyőződést. Pozitív megállapítás egy gimnazista ajkáról: „Ha én apám arcára nézek, amikor áldozás után visszatér a padba, az számomra az Eucharisztia legfényesebb bizonyítéka.” De sajnos negatív jelenségekkel is találkozik a gyermek. Hogy higgyen ő a másvilágban, ha a szülő egyedül a földön keresi kielégülését? Hogy higgyen a lélekben, ha a szülő is túlságosan testi? Hogy higgyen az Oltáriszentségben, ha apját nem húzza oltárhoz a szíve? Hogy higgyen a keresztben, ha anyja életében nyoma sincs a panasz nélküli áldozatvállalásnak? Minden érvre lehet ellenérvet hozni. Minden bizonyítást meg lehet cáfolni. Egyedül a szülők sugárzó hite a megfellebbezhetetlen hitvédelmi bizonyíték a gyermek előtt.
A magyar történelem a legszebb példákkal illusztrálja ezt a tételt: szent szülők gyermekei is szentté válnak. Csoda-e, ha Szent István és Boldog Gizella fia, Szent Gellért tanítványa: Imre herceg is szentté vált ennyi hiteles, jó példa hatására? Meglepő-e, ha a mélyen vallásos IV. Béla és Laszkarisz Mária három leánygyermekét: Kingát, Jolánt és Margitot szintén a szentek között tiszteljük?
2. Forduljanak alázatos, bizalmas és kitartó imával Istenhez
Ennek a pogány asszonynak a kérése Jézushoz mind a három tulajdonsággal rendelkezett:
a) Alázatosan kérte az Urat. Akkor sem sértődött meg, amikor kutyához hasonlította a pogányokat. És a morzsákkal is megelégedett.
b) Bizalmasan imádkozott: mindent el tudott képzelni, csak egyetlen dolgot nem, hogy az Úr, Dávid Fia, a világ Megváltója szívtelen legyen.
c) Kitartóan esdekelt. Nem hagyta abba kérését, amikor Jézus hallgatott, amikor teológiai kifogást hozott és akkor sem, amikor egyenesen visszautasította.
d) Így kell a mai szülőknek is többet beszélni Istennek gyermekeikről, mint gyermekeiknek Istenről. A megtérésnek, a hitnek a kegyelmét ki kell imádkozni. Bízni kell abban, amivel egy püspök vigasztalta a fia megtéréséért imádkozó Mónikát: „A könnyek és az imádság gyermeke nem veszhet el!”
3. A lelkipásztorok szolgálatát is vegyék igénybe
Ez a szír-föníciai asszony tárgyalt az apostolokkal is, megnyerte őket ügye számára és biztosította közbenjárásukat Jézusnál. A gyermekeik jó útra téréséért aggódó szülők forduljanak bizalommal a papokhoz. Talán egy jó szó, egy lelkipásztori beszélgetés, egy baráti gesztus, és főleg a pap buzgó imája előreviszi az ügyet.
Egyszer Zebedeus fiainak anyja ezt kérte Jézustól: „Add, hogy az én két fiam jobbodon és balodon üljön.” Ezt a kérést a Mester nem teljesítette. A pogány asszony leánya gyógyulásáért esdő imáját viszont teljesítette. Bárcsak ma is minden gyermeke üdvéért könyörgő szülő imája meghallgatást nyerne Krisztusnál és valamennyit így jutalmazná: „nagy a te hited! Legyen úgy, ahogy kérted!”
Hajnal Róbert, Magyar Kurír
