Szeptember 18-án, szombaton tartotta meg a Via Nova ICS Beiratkozási Körútjának nyitó rendezvényét Komáromban, a városházán. A megnyitón Bastrnák Tibor polgármester köszöntötte a jelenlévőket és tiszteletét fejezte ki, hogy a fiatalok fontosnak tartják a magyar iskolát, gratulált ahhoz, hogy egy olyan programot sikerült megálmodni, ami fontos az itt élő embereknek, illetve a sajtó figyelmét is felkelti.
A megnyitó után Szarka László, a Magyar Tudományos Akadémia tagja az anyanyelven történő tanulás fontosságát emelte ki, hozzá téve, hogy vannak olyan esetek, amikor a magyar szülő meggyőzhetetlen. Ez főleg olyankor fordul elő, amikor a magyar iskola nem elég színvonalas, illetve hiányos a felszereltsége.
Szarka László előadásában hangsúlyozta a felvidéki magyarok kettős nyelvhasználatából következik, hogy kialakulhat egy más magyarságtudat az emberekben. Kiemelte, találkozott olyan estekkel, amikor egy magyar ember büszkén viselte szlovák helyesírással írt nevét.
Szarka László előadása után Neszméri Tünde az anyanyelven való tanulás előnyeiről adott elő, az előadást az alábbiakban teljes egészében közöljük.
Kedves jelenlévők,
engedjék, engedjétek meg, hogy összeállításunkat, amely az anyanyelvi oktatás fontosságát foglalja össze, egy nagyon találó és sokat idézett Márai Sándor-gondolattal kezdjem:
„… elveszett az a nemzet, melynek hadserege politizál, bírósága osztályérdeket tart ítélkezés közben szemei előtt, úgy nagy veszély fenyegeti azt a nemzetet is, melynek pedagógiai közkatonái nem a minőségi elv jegyében iparkodnak nevelni és hatni a nemzet szűz ősanyagára, a jövő táptalajára, a gyermekekre. A néptanítók szellemi szintje, világnézeti függetlensége, pedagógiai szándéka egyértelmű a nemzet jövőjével.“
Igyekeztünk összegyűjteni azokat az – egyébként már mások által is megfogalmazott – érveket, amelyek miatt a gyermeket érdemes, de azt is mondhatnánk, hogy kötelező anyanyelvi iskolába íratni, amennyiben azt szeretnénk, hogy a gyermek semmilyen sérülést ne szenvedjen, illetve fejlődése problémamentes legyen.
Az anyanyelvi iskola a mi esetünkben, természetesen, a magyar nyelvű iskola, amelyről én személy szerint úgy gondolkodom, hogy emberré nevelt és minden sikeremet neki köszönhetem, nézzük tehát az érveket:
Miért éppen magyar iskolába?
– A magyar iskola a gyermek anyanyelvének, kultúrájának gyökereit őrzi, ápolja, erősíti.
– A magyar iskola évezredek viharát álló példaképekkel nevel, akiknek szellemiségét is átadja: mint például: Szent István, Mátyás király, Zrínyi Miklós, Rákóczi Ferenc, Széchenyi István, Kossuth Lajos, Fábry Zoltán, Estreházy János,
– A magyar iskola a magyarság jövőjében való hitre nevel, miközben a magyarság hagyományait ápolja
– A magyar iskola az örök emberi értékek közvetítésével igényességre nevel, mivel a magyar és az európai műveltség ötvözetét tanítja meg a gyermekekkel
– A magyar iskola igényességre és hűségre nevel az ember, a nemzet és az emberiség iránt.
– A magyar iskola pedagógusai nem átnevelő idegenek, de sajátjuknak vallják a nyelvhűség követőit.
– A magyar iskola a magyar kisebbség életrevalóságát és megújulási képességét közvetíti.
– A magyar iskola nemzeti öntudatra nevel.
– A magyar iskola nyitott, alkotó, autonóm iskolapolgárokból tudatos állampolgárokat nevel, mivel felelősséget érez a tanuló jövője iránt.
– A magyar iskola gondoskodik a tanuló szellemi fejlődéséről és fejlesztéséről, és felelősségteljes minőségi fejlesztésben részesíti tanulóit.
– A magyar iskola a minőségi szellemi növekedésre serkent.
– A magyar iskola adottság és képesség szerint tanítja az ismeretszerzést, valamint felkarolja a tehetséges gyermekeket.
– A magyar iskola nemes és erkölcsös emberi magatartásra nevel.
Ismert a mondás, miszerint: Nyelvében él a nemzet, ezért úgy gondoljuk:
– Az anyanyelv az önazonosság fontos eleme.
– Az egyre bővülő ismeretek megszerzésének alapvető feltétele a pontos fogalomalkotás, amely az anyanyelven a legegyszerűbb.
– Az anyanyelvi oktatás az ismeretszerzés leghatékonyabb módja, hiszen a fogalmak anyanyelven vésődnek be a legtartósabban.
– Az anyanyelv alapos elsajátítása az alapja a tudományoknak és más idegen nyelvek megtanulásának is.
– Az anyanyelv alapos elsajátítása nélkül nehezebb megtanulni más nyelveket, de Aki több nyelven beszél, több kultúrát birtokol.
– Az anyanyelven való művelődés nélkül gyökereinket tépjük el, hiszen anyanyelvünk nélkül nemzeti hovatartozásunkat veszítjük el.
– Az anyanyelv elvesztésével gyermekünk elveszíti szüleihez, őseihez való érzelmi kötődését és ezzel identitását, tehát mindenét.
Miért éppen magyarul? Tehetjük fel a kérdést:
– Hogy tudatosodjon a gyermekben, hová tartozik, ismerje ősei kultúráját.
– Hogy tudja, honnan jött és hová tart.
– Hogy legyen büszke anyanyelvére, ne szégyellje szülei nyelvét, kultúráját
és büszkén vállalja magyar származását.
– A magyar kultúra az európainak szerves része.
– A magyar nyelv tizenötmillió ember anyanyelve.
– A kisebbség nyelve a hűség nyelve.
– Őseink szellemi örökségét meg kell őriznünk, és tovább kell adnunk.
– Minden műveltség alapja az anyanyelv tökéletes elsajátítása,
– a művelt ember pedig gondolkodónak és cselekvőnek is különb a műveletlennél.
A művelt ember hősnek, tűrőnek és cselekvőnek is különb, mint a tömegember.
Csak a nyelvéhez és a kultúrájához ragaszkodó ember képes megbecsülni embertársai másságát.
Amennyiben ezzel a felsorolással még mindig nem győztük meg a jelenlévőket, egy tényre szeretnék rávilágítani: a magyar nemzetnek 13 Nobel-díjasa van, míg a szlováknak egy sem, az iskolák szintjére lefordítva ez annyit jelent, hogy míg a magyar tanítási nyelvű iskola a világnak több, mint 10 olyan tudóst adott, akit Nobel-díjjal jutalmaztak, addig a szlovák tanítási nyelvű iskolák ilyet még nem neveltek.
Az USA-ban egy bizottságot állítottak fel ennek felderítésére. A bizottság a következő megállapításra jutott: ezek a tudósok fiatal korukban, valamennyien anyanyelvükön tanultak. Az anyanyelv volt ifjúkoruk tudatformáló eszköze. A sajátos gondolkodásmód és logika eredménye a magyarok erős konkrétumérzéke, melynek gyökerei a nyelv szerkezetében, különleges logikájában találhatók. A magyar nyelv sajátos vonása a tárgyszerűség, a konkrét hasonlatokra, képekre épülő kifejezésmód. Egyetlen más nyelvben sem figyelhető meg a képszerű gondolkodásmódnak annyi leleményessége és olyan gazdagsága, mint a magyarban. A szellem és a nyelv csodálatos összefonódásának vagyunk tanúi, áll a bizottság jelentésében.
Ennek ellenére, sajnálatos módon: az alapvető gondok közismertek: minden harmadik magyar gyermek – a nyugati országrészben pedig már minden második – nem anyanyelvén tanul. Így felettünk függ a demoklészi kard, a felgyorsult asszimiláció. Írja Fóthy János egy tanulmányában. Majd így folytatja: az élet, a gyakorlat azt bizonyítja, hogy az anyanyelvén tanuló gyermek a más tanítási nyelvű iskolába járó társához képest jobban érvényesül. Az ilyen gyermek az anyanyelv mellett az államnyelvet is elsajátítja, míg az idegen nyelven tanuló társa egyiket sem sajátítja el tökéletesen.
Íme, egy beszédes tény: a Szlovákiában élő magyar értelmiségiek több, mint kilencven százaléka anyanyelvén érettségizett, s közülük parlamenti képviselők, miniszterek és nagykövetek kerültek ki.
Bizonyított tény, hogy azok a gyermekek, aki környezetváltozáson mennek keresztül, ez lehet akár hirtelen nyelvváltás is, valamilyen sérülést szenvednek, az ún. kétnyelvű társadalmakban például sokkal több embernek van gondja a jobb és bal kéz felismerésével, mint azoknak, akiket nem szakítottak ki durván egy nyelvi környezetből.
Bajnok István pszichológus erről egyszer így nyilatkozott:
„Számos előadásomban rámutattam, hogy ún. neurotikus tünetek jelentkeztek olyan gyerekeknél, akiket a kényszerű kétnyelvűség szerencsétlen helyzetébe kényszerítettek a szülei.” „Ennek későbbi eredménye olyan formában is jelentkeztek a gyermeknél, mint például az éjszakai bevizelés, a dadogás, a pislogás, és további viselkedési zavarok. Ezek már önmagukban súlyos gondok, viszont ezekkel még a személyiségzavar is párosul. Olyan alapvető kérdésekre sem tud majd egyértelmű választ adni, hogy ki vagyok?, honnan indultam?, hová tartozom?. Van, hogy sem az iskolatársai, sem pedig a vele azonos, de saját anyanyelvű oktatási intézménybe járó társai között nem érzi otthon magát.”
Szabómihály Gizella nyelvész is foglalkozik a kérdéssel, az ő véleménye szerint:
„Nem szabad elfelejtenünk, hogy az iskola az általános ismereteken túl olyan speciális ismereteket is közvetít, amelyek egy adott közösségben való létezéshez szükségesek. A szlovák iskolába járó diák az olyan tantárgyakon keresztül mint pl. az ének-zene, a történelem, a nyelv, az irodalom stb. a szlovák társadalomba szocializálódik, a magyar iskola viszont a magyar kultúra, a közös magyar „tudásbázis” átörökítője.”
Bajnok István szerint:
„Az a felnőtt ember, aki korábban kényszerből járt idegen nyelvű iskolába ugyan elsajátította az idegen nyelvet, de nem tud részt venni egy olyan társalgásban, amelyben differenciáltan kellene kifejezni magát, hiszen csak konyhanyelven beszéli a saját anyanyelvét. Meghasonlott érzései lehetnek, a szülei miatt magyarnak érezheti magát, van, hogy velük másként nem is tud beszélni, a kultúrát viszont szlovákul tanulta meg. Légüres térben érezheti magát.”
Szabómihály Gizella nemrégiben így nyilatkozott: „több szülő jobb életet, érvényesülést szeretne a gyermekének, de nagy valószínűséggel a nyelv- és nemzetváltás útján indítja el. Az ilyen szülő ne csodálkozzon, ha saját unokái már nem beszélnek majd vele magyarul.”
Mondandómat egy idézettel kezdtem, engedjék meg, hogy ismét idézzek: ezúttal Babits Mihálytól:
„Magyar vagyok: lelkem, érzésem örökséget kapott, melyet nem dobok el. A világot nem szegényíteni kell, hanem gazdagítani. Hogy szolgálhatom az emberiséget, ha nem őrzök meg magamban minden színt, minden kincset, ami az emberiséget gazdagíthatja? A magyarság színét, a magyarság kincsét! De milyen balga volnék, ha ugyanakkor más színt, más kincset el akarnék vetni vagy meggyengíteni.“
Neszméri Tünde előadása után Cúth Csaba a kettős nyelvhasználatról tartott előadást, melyben hangsúlyozta: a szlovákiai magyar közösség kétnyelvű, hiszen a magyart hivatalos helyeken nem használhatja, vagy nem használja, gyakran azért mert nem ismeri a jogi kifejezéseket magyar nyelven, hiszen azzal még soha sem találkozott. Cúth Csaba kiemelte jó megoldás lenne, ha a magyar nyelv presztízsét Szlovákiában növelni lehetne, hiszen az meggyőző erő lenne azok számára is, akik nem hiszik el teljesen, hogy a magyar iskola a jó. Sajnálatos az a statisztikai adat, hogy anyanyelvként a lakosság tíz százaléka elvesztette magyar anyanyelvűségét.
Az előadás végén Bastrnák Tibor kifejtette azt a véleményét, hogy a magyar kis iskolák megőrzése az egyik kulcsa a magyar oktatás megmaradásának a Felvidéken.
Felvidék Ma
