Nagycsütörtök az Oltáriszentség és az egyházi rend (papság) alapításának ünnepe. Délelőtt olajszentelési misét tartanak a székesegyházakban.
A püspök együtt misézik az egyházmegye papjaival, megszenteli a keresztelendők és a betegek olaját, valamint a bérmáláshoz használatos krizmát. A papság ilyenkor megújítja szenteléskor tett ígéreteit. Este minden templomban szentmisével emlékeznek az utolsó vacsorára, az Oltáriszentség alapítására.
A zsidók az Egyiptomból való szabadulást ünnepelték a húsvéti lakomán. Jézus az utolsó vacsorán megújította a régi áldozatot: ő maga lett a húsvéti bárány. Krisztus vére áldozati vér, amely minden embert megszabadít a bűntől, a halál rabságából.
Jézus az utolsó vacsorán elővételezte kereszthalálát: a kenyérrel kezébe vette önmagát és megtörte, majd kiosztotta a tanítványoknak. Meghalt, megtöretett, mint a kenyér, hogy szétoszthassa önmagát. Testével és vérével új életre segíti az éhezőket.
Az esti szentmise elején, a glóriát követően elnémul az orgona, elhallgatnak a templomok harangjai; azt tartják, ilyenkor Rómába mennek, hogy ott gyászolják Krisztust. A szentmise sajátos szertartása a lábmosás. A főcelebráns úgy mossa meg tizenkét hívő lábát, ahogyan Jézus tette egykor az apostolokkal az utolsó vacsorán, amikor szeretetének végső jelét adta: az önmagát teljesen kiüresítő úr megmossa a szolgák lábát.
Az utolsó vacsora után Jézust elfogták. Ettől kezdve az Egyház nem mutat be szentmisét egészen a húsvéti vigíliáig (nagyszombat estig). Az elfogatásnak és Jézus ruháitól való megfosztásának a szimbóluma a nagycsütörtök esti oltárfosztás, amikor a szentmise végén eltávolítják az oltár minden díszét és a hívek csendben, elbocsátás nélkül távoznak a templomból. Ezzel kezdetét veszi a Jézus szenvedésére való emlékezés.
Felvidék Ma, Katolikus.hu
