A három Benelux állam közül kettőben, Belgiumban és Luxemburgban kötelező a részvétel az európai parlamenti választásokon, így a mindenkori részvételi arány nem a politika iránti közbizalom fokát, hanem inkább csak azt tükrözi, hányan fütyülnek a távolmaradás miatti esetleges pénzbüntetésre.
Belgiumban 1979, vagyis a közvetlen EP-választások kezdete óta mindig 90 és 92 százalék között mozgott a részvétel, és e jelentéktelen változások semmilyen tartós trendet nem mutatnak. Luxemburgban kicsit erősebb az ingadozás: 1999-ben 87,27 százalék, 2004-ben 91,35 százalék adta le szavazatát.
Még hol „kell(ett)” elmenni?
Az említett két uniós állam mellett Görögországban és Cipruson kötelező még a részvétel. Olaszországban 1992-ig volt kötelező, és a kényszer megszűnése nem okozott drámai változást: 1989-ben is kibújt a szavazási kötelezettség alól 19 százalék, vagyis csupán 81 százalék szavazott. Ez utóbbiak aránya 1994-re – immár „jogszerű távol maradás” mellett – 73 és fél százalékra csökkent.
Belgiumnak eddig 24 EP-képviselője volt, ezután pedig 22 lesz. Luxemburg viszont annyira kicsi, hogy a hat mandátuma az új, csökkentett létszámú EP-ben is megmarad.
Belgium EP-képviselői között az eddigi pártmegoszlás a következő volt: hét szocialista, hat néppárti, hat liberális, kettő zöld és három független képviselő. Ez azonban csak a felszín, ennél fontosabb a nyelvi közösségek szerinti megoszlás. A holland nyelvű flamandok 14 fős listáján négy néppárti, három szocialista, három liberális, három független és egy zöld képviselő volt található. A francia ajkú vallonok 9 fős listája négy szocialista, három liberális, egy néppárti és egy zöld képviselőből tevődött össze. Egy néppárti képviselőt adtak a külön jogokkal bíró német nyelvű közösség tagjai. Egyértelmű tehát, hogy a vallonok körében erős volt eddig a baloldali túlsúly, a flamandok körében viszont enyhe néppárti fölény volt tapasztalható.
A válság árnyékában
Az öt évvel ezelőtti EP-választás óta Belgium súlyos belpolitikai válságot élt át, hosszú hónapokig nem tudtak kormányt alakítani. A jómódúbb flamandok megelégelték, hogy az általuk befizetett adó nagyobb része a fejletlenebb vallon területek támogatására menjen el, lazítani akarják a két nyelvi közösség, illetve a Flandria és Vallónia közötti kapcsokat. Drámai módon merült fel a kérdés, szétszakadnak-e a közös szövetségi állam keretei. Az elmúlt hónapokban az indulatok valamelyest lehűltek, de az államszerkezeti reform kérdései ma is megválaszolatlanok.
Miután a 2007–2008-as belga politikai földrengéseket a szövetségi kapcsolatokat leginkább lazítani akaró flamand kereszténydemokraták parlamenti választási győzelme váltotta ki, a legérdekesebb kérdés az lesz a mostani EP-választáson, miként minősíti a lakosság az elmúlt években történteket a flamand kereszténydemokraták megítélésén keresztül.
Az új szisztémában a német nyelvűeknek természetesen megmarad az egy mandátumuk, a flamandok listája 14-ről 13 fősre, a vallonoké kilencről nyolc fősre csökken. Hogy a rendszer egy kicsit még bonyolultabb legyen: a három nyelvközösségi listára négy választókerületben lehet szavazni: Flandriában a flamandra, Vallóniában a vallonra, az ország keleti csücskében található német területeken a németre, Brüsszelben pedig akár a vallonra, akár a flamandra, lévén a főváros hivatalosan vegyes nyelvű.
Belgiumban az EP-választással egy időben tartományi választásokat is tartanak, tehát megválasztják a Flamand Tanácsot, a Vallon Regionális Tanácsot, Brüsszel Régió Tanácsát, valamint a Németajkú Közösség Tanácsát.
Az EP-választáson Belgiumban a választójog 18 évtől, a megválaszthatóság joga 21 évtől jár. A kampányfinanszírozást, valamint a pártok médiaszereplését törvény szabályozza. A nemzeti médiumok „méretarányosan” biztosítanak kampányidőt a pártoknak. Törvény írja elő, hogy a pártok jelöltlistáin azonos számú nőnek és férfinak kell szerepelnie, valamint hogy a lista első két helyén nem lehetnek azonos nemű személyek.
Izgalmak csak hallomásból
Luxemburg Nagyhercegségben a politikai izgalmat csak hallomásból ismerik. A hat EP-képviselő közül eddig három néppárti volt, valamint egy-egy mandátum jutott a szocialistákra, a liberálisokra, illetve a zöldekre. Földcsuszamlásszerű változások nem várhatók ebben a nyugodt és boldog miniországban, ahol a külügyminisztérium elhelyezésére a kormányzati épülettömbben elég „az udvarról jobbra nyíló első ajtó” mögötti néhány iroda és tanácskozóterem. (E kis hivatal azonban már több, mint tíz alkalommal vezényelt le soros EU-elnökséget.)
Luxemburgban az aktív és a passzív választójog egyaránt 18 éves korhoz kötődik. Az EP-választáson való részvételi kötelezettség alól felmentést élveznek a 75 évesnél idősebbek.
Azoknak a pártoknak, amelyek jelöltlistája megkapta a szavazatok legalább öt százalékát, az államkincstár megtéríti annyi röplap előállítási és terjesztési költségét, ahány szavazatot a szóban forgó lista kapott. Emellett sávosan, fix összegben is meghatároztak állami kampánytámogatási mértékeket. Eszerint például az öt százalék elérése 12 500 eurót, 25 százalék pedig már 74 500 eurót hoz a párt konyhájára.
Luxemburg nemcsak a kampánycsend intézményét ismeri – június 5-én, pénteken éjféltől tilos minden propagandatevékenység –, hanem attól is megkíméli a lakosságot, hogy az EP-választást megelőző egy hónapban közvélemény-kutatási adatokat ismerhessen meg a verseny állásáról.
Felvidék Ma, MTI, jag
