Százhuszonöt éve, 1884. május 28-án született Edvard Beneš, a csehszlovák állam második elnöke. Hazájában elismerik érdemeit az önálló Csehszlovákia megteremtésében, de személyét, politikáját sokan vitatják. Különösen ellentmondásos szerepe miatt a kommunisták 1948-as hatalomátvételében és a második világháború utáni magyar- és németellenes intézkedései miatt.
Az I. világháború idején Tomáš Garrigue Masaryk oldalán az önálló csehszlovák állam megalapítása érdekében munkálkodott, 1916-ban követte mentorát önkéntes száműzetésébe. Masaryk, Beneš és a szlovák Milan Rastislav Štefánik Párizsban hozta létre a Csehszlovák Nemzeti Tanácsot, amelyet nem kis részben Beneš finom diplomáciai manővereinek köszönhetően a győztes antanthatalmak 1918-ban ideiglenes csehszlovák kormánynak ismertek el.
Az Osztrák-Magyar Monarchia romjain 1918. október 28-án megalakult Csehszlovákia, az emigrációból diadalmasan hazatérő Masaryk az új állam elnöke, Beneš pedig külügyminisztere lett. E tisztséget 1935-ig minden kormányban betöltötte, 1921–1922-ben miniszterelnöknek is megválasztották. A versailles-i békekonferencián sikerült megerősítenie a területi igényeket jóváhagyó korábbi nagyhatalmi ígéreteket. Ő kovácsolta ki az új délszláv állammal és Romániával kötött megállapodások révén a kisantantot, s szoros kapcsolatokat épített ki Franciaországgal, később a Szovjetunióval.
Masaryk 1935-ben lemondott, utódául Benešt választották meg köztársasági elnöknek. Amikor a náci Németország magának követelte a németek lakta Szudéta-vidéket, Beneš az angolok és franciák támogatásában bízva mozgósítást rendelt el. A nagyhatalmak azonban nem akartak háborúba keveredni Hitlerrel, s az 1938-as müncheni döntéssel a németeknek adták a területet.
Beneš néhány nappal később lemondott, és másodszor is emigrációba vonult. Onnan kellett végignéznie Csehszlovákia széthullását. Létrehozta az emigráns kormányt, kapcsolatot létesített a hazai ellenállással, felépítette a csehszlovák külföldi hadsereget, és a németellenes küzdelem érdekében 1943-ban barátsági szerződést kötött a Szovjetunióval is.
1945. május 16-án tért vissza Csehszlovákiába, és ismét átvette az elnöki hivatalt. A Nemzetgyűlés létrehozásáig elnöki dekrétumokkal kormányzott, ezek a később törvényerőre emelt, és az elvileg ma is hatályos rendeletek kollektív bűnösként marasztalták el a német és a magyar kisebbséget, megfosztva őket állampolgárságuktól és vagyonuktól.
Hárommillió németet kitelepítettek, a magyar lakosság egy részétől belső kitelepítések, illetve lakosságcsere révén szabadultak meg. Az idős és beteges Beneš 1948-ban nem állt ellen, amikor a kommunista Klement Gottwald pártja embereivel teletűzdelt kormányt erőszakolt rá, de az új alaptörvényt már nem volt hajlandó aláírni, és június 6-án lemondott. Utóda Gottwald lett, Beneš három hónappal később, 1948. szeptember 3-án halt meg.
A cseh parlament 2004-ben érdemeit méltató törvényt szavazott meg, 2005-ben emlékmúzeuma nyílt és szobrot emeltek neki, tavaly emlékművet avattak szülőfalujában Václav Klaus cseh államfő jelenlétében.
Felvidék Ma, MTI, jag
