Az, hogy ki lenne a legalkalmasabb az MKP vezetésére, valljuk be, tulajdonképpen ízlés kérdése. Bugár Béla vagy Csáky Pál? Berényi József vagy Bárdos Gyula? Nem lehet megmondani. Tény, hogy közülük az első mindmáig a legnépszerűbb, és az is igaz, hogy mindeddig csak neki volt lehetősége nyugalmasan, háttértámogatással legalább egy ciklust elnökösödnie. Hogy milyen elnök Csáky Pál? Még korai lenne meghúzni a vonalat, még nem telt le a négy év. A másik két vezető személyiségről, de akár másokról is, akik csupán helyhiány miatt nem voltak felsorolva, végképp nem lehet ítéletet mondani.
Az mindenképpen igaz, hogy Bugár Béla jól vezette a pártot. Az MKP ért el sikereket, a pártelnök népszerű volt. Kár lenne viszont letagadni, hogy imidzsének építésében az egész párt aktívan részt vett. A szlovákiai magyarok is büszkék voltak arra, hogy van olyan politikusuk, akit még a szlovák közvélemény egy része is elfogad.
Aztán jött az elnökválasztás. Lehet azt mondani, hogy a demokrácia hálátlan dolog, azzal példálózni, hogy már az antik Görögországban azért küldték el cserépszavazással a sikeres politikust, mert túl népszerű volt és esetleg veszélyeztetheti a demokráciát. Vagy egy másik híres brit politikus mondatát, hogy a demokrácia borzasztó dolog, de jobb rendszert nem találtak ki tőle. Az államférfi jelleme igazán a nehéz időkben mutatkozik meg. Athénban Ariszteidésztől egy írástudatlan polgár kérte, írja fel a cserépre az Ariszteidész nevet. Ariszteidész ezt megtetette, de azért megkérdezte, miért? Erre a polgár azt válaszolta, mert unja, hogy mindenki igazságosnak tartja. Ariszteidésznek mennie kellet, pedig egyike volt a Marathónnál győztes sereg vezérének.
Bugár Béla az elnökválasztás után visszavonulást ígért. Hogy ezt nem tette meg, alapvetően nem baj, hiszen az új elnök felkínálta neki az alelnöki posztot, és később is sok párttag, nem különben a választók jelentős része, örült volna, ha továbbra is az MKP politikusa marad. Amint tudjuk, az események egészen másként alakultak.
Csáky Pálnak viszont nem volt könnyű dolga. A párt nem minden tagja állt ki mögötte teljes mellszélességgel. Támadták, gyalázták, lejáratták. Csak egyszerű matematika: hányszor nevezte Bugár Csákyt hazugnak és hányszor hazugnak Csáky Bugárt?
Nem azért kell Csáky Pált támogatni, mert jó elnök, hanem azért, mert ő kapott erre négy év mandátumot. Úgy, mint ahogy ezt Bugár Béla esetében is megtették. Mivel a középiskola második évében sem szokás a diákot leérettségiztetni. Illendő valakinek megadni a teljes mandátumot, amire választották. Négy év múlva aztán pálcát lehet törni felette. Ha nem volt jó elnök, menjen és jöjjön vissza Bugár Béla.
Bugár Béla és követői azonban türelmetlenek voltak. Előbb idő előtti elnökválasztást akartak, végül kiléptek és új pártot alapítottak. Pedig Bugár esetében nem száműzetésről volt szó, mint Athénban, csak egyszerű cseréről. Csáky Pál, a hosszú időn át hű második megmutathatja, mit tud. Nos, ezt nem engedték meg neki. Szinte biztosan nem lesz újabb négy elnöki éve. Igaz, már Bugár Bélának sem, legalábbis nem az MKP élén. Mindenesetre azt ki lehet jelenteni, hogy az utóbbi hónapokban nem csak azt tudtuk meg, hogy milyen pártelnök Csáky Pál, hanem azt is, milyen Bugár Béla egyszerű pártkatonaként.
Felvidék Ma, HZs
