Őry Csaba 2004-től képviseli a Fideszt az Európai Parlamentben, 2006-ban munkáját az Év képviselője díjjal is elismerték. Úgy gondolja, a vitáktól nem kell félni, a magyar ügyekért küzdeni kell, itthon és Európában egyaránt. Az új magyar kormányzatnak meg kell majd értetnie a szomszédos államokkal, így Szlovákiával is, hogy nem status quo-kat akar felrúgni, hiszen Magyarország a civilizált együttélésében érdekelt. Ugyanakkor úgy véli, anyaországiaknak és határon túliknak a közös nemzettudatát is erősíteni kell. A Fidesz térségpolitikája ebben elkötelezett, és a párt ezeket a törekvéseket jeleníti meg európai színtéren is. Tehát elsősorban az európai ügyek szakértője, ám a magyarországi választás két fordulója közt készült beszélgetés során készséggel válaszolt a magyar politikai életet, a várható változásokat érintő kérdésekre is.
A nemzeti érdekek valószínűleg nem mindig egyeznek a brüsszeli elvárásokkal. A Fidesz 14 képviselője és az 5 határon túli magyar képviselő tagja az Európai Parlament legerősebb frakciójának, a néppárti képviselőcsoportnak. Számuk milyen érdekérvényesítő erőt jelenthet a magyar ügyek képviseletekor?
– Sokkal jobb helyzetben vagyunk, mint korábban. 19 képviselő már számít, adott esetben a döntéseket is képes befolyásolni. Valóban nem ritka, hogy egy-egy vita kapcsán különbféle érdekek és csoportosulások állnak egymással szemben. Ezekben a helyzetekben 19 szavazat már nem mellékes, akár döntő is lehet. Helyzetünkről az is sokat elárul, hogy jelentős pozíciókat sikerült megszereznünk. A parlament egyik alelnöki posztja mellett, a néppárti frakció legfontosabb alelnöki posztja is a miénk. Van négy koordinátorunk, és négy bizottságban alelnökünk, tehát jelentős, a munkát befolyásoló és meghatározó területeken vannak fontos pozícióink. És mivel súlyunk nem elhanyagolható, és komoly megbízatásokat kaptunk, már csak kellően aktívnak és kezdeményezőnek kell lennünk. Ha mindenhol jelen vagyunk, hallatjuk a hangunkat, akkor általánosan elfogadottá válik, hogy a magyarokra oda kell figyelni. Helyzetünket csak javítja, és megsokszorozza erőnket, hogy anyaországi és határon túli képviselők szorosan együtt tudunk működni. Ez érezhető volt például a szlovák nyelvtörvény ügyében is.
A nyelvtörvény ügyében azonban be kellett azzal érnünk, hogy az Európai Parlamentben is szó volt róla vita keretében, de határozat már nem született.
– A vita nagyon fontos volt, lehetőséget adott, hogy elmondjuk, a törvényt teljes abszurditásnak tartjuk. Az unió alapértéke és a hatékony együttműködés szempontjából is buta és káros, tehát minden lehetséges módon fel kell ellene lépni. Az érthető, hogy a szlovákok nemzeti azonosságukat erősíteni akarják, de ezt nem haszontalan és értelmetlen törvényekkel kellene megtenniük. Előbb-utóbb meg kell érteniük, hogy a különböző kultúrájú és anyanyelvű emberek együttélése erősíti és gazdagítja a közösségeket, ezt az erőforrást visszafogni és korlátozni nem szabad. Másrészt, az elemi szolidaritás is azt kívánja, hogy felemeljük a hangunkat, ha a határon túl élő magyarok érdekeit, identitásukhoz való jogaikat súlyosan sértő döntések születnek. Eddig és ezután is így teszünk majd.
Kérdés, hogy Európa mennyire fogékony és egyáltalán nyitott-e még a szlovák-magyar vitákra?
– Sajnos, az a baj, hogy szlovák-magyar vitának tűnik. Vannak olyanok, akik ezt meghallják, és már legyintenek is. Épp ezért mi azt próbáljuk megértetni, hogy ez nem szlovák-magyar kérdés, ez a vita az unió alapértékeiről szól. Az unióban a sokszínűség érték, és ezt a sokszínűséget akarják szürkíteni, felszámolni, erőszakolt asszimilációval megszüntetni. Az elemi létazonossághoz tartozó igényeket, a nyelvet és a kultúrát korlátozó törekvéseket nem lehet szlovák-magyar kérdésként és a két ország belügyeként kezelni. Meggyőződésem, hogy ebben a vitában mi állunk a jó oldalon, és amit a szlovák kormány képvisel, az a fő értékektől és célkitűzésektől távol álló törekvés.
Mégis, talán indokolt az érzésünk, hogy az uniónak terhes ez a kérdés. Úgy tűnik, ha kisebbségi ügyekről van szó, Brüsszel legszívesebben elfordítaná a fejét.
– Az unió nem egy szuperállam, nem gyakorol gyámságot a tagországok fölött. El kell fogadnunk, hogy az EU-ban mindenki a saját érdekeiért harcol. Viszont, ha gond van, hangosan el kell mondani, az igazunkért küzdeni kell. Nem kell félni a vitáktól, azokból születnek a megegyezések. Az unió azonban, mint intézmény ezekbe nem akar beleszólni, de nem jelenti azt, hogy nem foglalkozik a felmerülő kérdésekkel, a szabálysértéseket szóvá is teszi. A mi feladatunk, hogy elérjük, az ügyeket európai ügyekként kezeljék, és hogy egy-egy adott kérdésben változzon az unió belső közvéleménye. Ezt tesszük a határon túli magyar képviselőkkel, és támogatnak bennünket a spanyol, osztrák és olasz képviselők is, akik megtapasztalták, hogy milyen kisebbségben élni. De a vitákat otthon kell megoldani.
Ezek szerint rosszul értelmeztük Brüsszel szerepét? Mi, kisebbségiként azt reméltük, hogy az unió majd védelmet nyújt.
– Nem értelmeztük rosszul, meggyőződésem, ez így is van, de az unió fellépése nem automatikus. Érvelni kell, küzdeni az igazunkért, az elfogadható kompromiszszumokhoz komoly vitákon keresztül vezet az út. Mi a volt rendszerben megszoktuk, hogy döntenek rólunk, intézkednek helyettünk, s ez a gondolkodásmód valamennyi posztkommunista országra jellemző. Még nem sajátítottuk el a nyugat-európai mentalitást, vagyis hogy mindenki maga harcol az igazáért, és szövetségeseket keres, akikkel meg tudja helyzetét erősíteni.
Magyarország már lassan maga mögött tudhatja a választási küzdelmekkel járó feszültségeket, néhány hét múlva új kormánya lesz az országnak. Szlovákia még csak készül a választásokra. Az új helyzet új állapotokat és viszonyokat is teremthet, bár, egyelőre szlovák részről kevés a biztató jel.
– Valóban sok függ attól, hogy Szlovákiában kik fognak kormányozni. Jó lenne, ha azok a politikusok kerülnének hatalomra, akik keresik a megoldásokat, akikkel jobb és normálisabb párbeszédet lehetne folytatni. Magyarország jövőjét illetően is sok függött a választásoktól. Mivel nagy támogatottságú kormány jöhet létre, amely mögött komoly egység áll, másként tud majd politizálni és döntéseket hozni, mint a korábbi kormány, amely mögött egy meghasadt, töredékeire bomlott társadalom volt.
A határon túli magyarok várakozásai ismertek, nemzetstratégia váltást remélnek az új magyar kormányzattól. Milyen alappillérei lennének az új nemzetpolitikának?
– Ez így is lesz, az új kormányzat valóban változtat a korábbi politikához képest. A Fidesz mindig is elkötelezett volt ez ügyben. Mi azt gondoljuk, kötelességünk segíteni a magyar nemzethez és a magyar kultúrához tartozókat, hogy egy magyar élő közösség legyen, függetlenül attól, hogy az állampolgári elkötelezettségeink különbözőek. A közös nemzettudat megerősítése nem lehet másodlagos, és pillanatnyi pénzügyi kondíciók se determinálhatják. Ez csak akarat, gondolat és szív kérdése, és mi mindhárom tekintetben eléggé felvértezettek és elkötelezettek vagyunk, hogy váltsunk. Nyilvánvaló, hogy az új parlamentnek az első döntései között lesz a kettős állampolgárságról szóló kérdés rendezése, amelyről már elhangzott, hogy a magyar közösséghez tartozók igényelhetnék egyéni kérelem alapján, anélkül, hogy áttelepülnének Magyarországra. A szomszédos országok kormányaival meg kell értetnünk, hogy nem status quo-kat akarunk felrúgni, hanem normális, civilizált és egymást erősítő együttélésében vagyunk érdekeltek. Ugyanakkor nagyon fontos volt, amit Orbán Viktor még a választási kampány során mondott. Egyértelművé tette, szívesen tárgyalóasztalhoz ül Robert Ficóval, illetve az új szlovák kormány elnökével, de először a határon túli magyar vezetőkkel találkozik. Magyarország miniszterelnökének mindenekelőtt a magyar közösségek vezetőivel kell tárgyalnia, hogy együtt gondolkodjanak, többek közt arról, amit a kormányok közötti együttműködésben meg kell valósítani. A kisebbségben élők feje fölött nem lehet döntéseket hozni az őket érintő kérdésekben. A döntésekkel pedig a közös nemzettudatot és a határon túli közösségeket kell erősíteni.
Felkészült erre a magyar társadalom? Mert a kisebbségben élő magyarok még emlékeznek 2004. december 5-ére.
– A népszavazás hisztérikus és rossz döntés volt. Akik akkor a magyar nemzet ellen kampányoltak, a pillanatnyi zavarodottságot használták ki, önös politikai érdekből. Remélem, ezen már túl vagyunk. De nem feledkezhetünk meg természetes gyökereinkről sem. Hogy nyugat-európai kollégáim is megértsék a helyzetet, gyakran mondogatom, szinte nincs olyan magyar család, amely ne kötődne valamilyen szállal a határon túl élőkhöz. Erre az én családom is jó példa. Az őseim Erdélyből származnak, a feleségem nagyszülei Dunaszerdahelyen éltek, a lányom férje is felvidéki. A magyar emberek számára tehát természetesnek kell lennie, hogy egy közösség vagyunk.
Az új magyar kormány vélhetően nemcsak a nemzetstratégiát, de az eddigi térségpolitikát is újrafogalmazza majd. Szlovákia és Magyarország viszonya mélyponton van. A Fico-kormány politikájának köszönhetően romlott a szlovákiai magyarság helyzete, és az országban magyarellenes hangulat van. Ilyen körülmények között remélhető elmozdulás?
– Arra kell törekednünk, hogy változzon a helyzet, a magyar kisebbséget nem érheti jogcsorbítás. Jogtalanul vádolnak bennünket, mert ennek az elvárásnak semmi köze nincs az irredentizmushoz, és a revizionizmushoz. Senkit nem zavar, ha Németország képviseli a magyarországi, szlovákiai vagy csehországi németek érdekeit, és előnyöket biztosít számukra. De akkor milyen alapon lehet kifogásolni, ha Magyarország segíti a határon túl élőket? Mi semmiféle akadályt nem gördítünk az elé, ha Szlovákia támogatni akarja a magyarországi szlovákokat. Azt gondolom, ki kell alakítani az új normákat. Meggyőződésem, a magyar kormány elkötelezett és következetes politikát folytat majd, amelyet alapértékként a magyar közösségek összetartozása határoz meg, anélkül, hogy ennek állampolgári és territoriális következményei lennének.
Nem nehezíti majd a kormányzati törekvéseket a Jobbik szélsőséges retorikája, hiszen a határrevízió, mint téma már a kampány során is megjelent?
– Mindenkivel meg kell értetnünk, hogy hol van a Jobbik helye. Bár jelentősen előretört, és bekerült a parlamentbe, az alapkérdésekre a válaszaik elnagyoltak és nyersek. Amikor nagyon rossz a gazdasági helyzet, nagy a munkanélküliség, akkor a durva, nyers erő hangján megszólalók mindig lábra kapnak. Ezt tapasztaljuk más európai országban is, és máshol se esnek ettől kétségbe, mert a szélsőségesek nem gyakorolnak tényleges befolyást az ügyekre, Magyarországon legalábbis most biztosan nem. Eddig a jog és jogtalanság határán vitézkedhettek, most ennek is véget kell vetni. Ha pedig javulnak az életkörülmények, a munkához jutás lehetőségei, a gazdaság ismét fellendül, az majd elszívja a levegőt ettől a durva lendülettől, amit a Jobbik képvisel. Ha jobb életet tudunk biztosítani az embereknek, a szélsőségesek háttérbe szorulnak. A megoldás tehát a jó kormányzás.
(Molnár Judit interjúja a Szabad Újságban)
