Ezen nyílt levelet ifj. Kiss László írja a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház Ft. püspökének a felvidék.ma hírportálon 2010. 07. 01-én megjelent „Válasz a „Református magyar vagyok…”“ című levél írójának szóló írására. Teszem ezt annak ellenére, hogy szerintem az interneten, web-oldalakon való levelezgetés, „sárdobálás, egymásra mutogatás“ nem vezet sehová. Több oknál fogva is kénytelen vagyok reagálni a megjelent válaszára. Elsősorban azért, mert nemcsak az lehet jó református, aki palástot visel, és levele után is „református magyarnak” vallom magam! Ezt nem kérdőjelezheti meg senki és semmi! Ön nem ítélkezhet senki felett egyszeri–kétszeri „találkozás“ alapján! Én tudok áldozatot hozni! Családom hithűségét sem kell bizonyítanom, ahogyan magyarságomat sem, mert annak ellenére, hogy szlovák környezetben dolgozom, nem tagadtam meg soha, s mindig felvállaltam.
Másodszor azért, mert cikkemmel – levelemmel egyáltalán nem a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház és lelkipásztorai lejáratása, bemocskolása volt a célom, hanem csak mély felháborodásomat, elkeseredettségemet és a magatehetetlenségből fakadó dühömet vetettem papírra! „Alávaló módon, református múltunkat és egyházi törvényeinket hiányosan ismerve próbálja bemocskolni nemcsak a lelkipásztorokat, hanem a Szlovákiai Református Keresztyén Egyházat is.“ Ha egyházunk lejáratása lett volna a célom, akkor azt már meg tehettem volna az elmúlt másfél év alatt jó pár alkalommal! Engem még Önnél is jobban elszomorít a kialakult helyzet, és hogy a dolgok eddig fajultak. Én még most is azt vallom, hogy ezt az ügyet a falun, gyülekezeten belül kellett volna elrendezni! Önök éltek törvényük adta lehetőségeikkel, én pedig végső elkeseredésemben éltem a sajtószabadság és véleménynyilvánítás jogával!
Harmadszor azért, mert levelemben nem állítottam, hogy református múltunkat és egyházi törvényeinket jobban ismerem, mint a püspök úr, vagy mint lelkipásztoraink. De a falunkban kialakult problémát jobban ismerem, mivel falunk s gyülekezetünk sorsát szívemen viselve, tudom, hogy ezek a problémák régebbi keletűek, mint az Ön tevékenysége püspökként!
És végül negyedszer azért, mert levelemre sokan reagáltak, fontosnak tartom a teljesség érdekében, hogy válaszában szereplő, nem helytálló „féligazságokat” megmagyarázzam!
Soha nem szerettem a figyelem középpontjában lenni. A szüleim is úgy tanítottak, hogy: „Próbálj meg úgy élni, hogy ne vegyék észre ott, ahol vagy, de nagyon hiányozzál onnan, ahonnan elmentél.“ (Victor Hugo)
Egyházunknak törvényei voltak, vannak, s lesznek. Egyházunk volt, van és remélem, hiszem, hogy lesz! Egyházunknak nem Góliátokra van szüksége, hanem sok-sok Dávidra! „Semmi sem állhat ellen az emberi akaratnak, amely a kinyílvánított célja érdekében kész kockára tenni akár még a létezését is.“ (Benjamin Disraeli)
Minden korrekt és gyümölcsöző együttműködés alapja a kompromisszumkészség. Ennek egyoldali hiánya már tönkretesz mindent. A megoldás pedig nem abban rejlik, hogy a törvények és szabályok által biztosított kiskapukat kihasználva ellehetetlenítjük az egyik felet.
Önök nem szegtek törvényt soha? Nem kell mindig a palást alól a törvényt lobogtatva azok mögé bújni – először is embernek kell maradni mindig, minden körülmények között! Törvénytisztelő, becsületes emberként sajnos, időnként törvényeinket megsértve kell, hogy emberek maradjunk!
„Akármilyen utat is választhatsz magadnak, mindig lesznek, akik azt fogják mondani, tévedsz. Mindig lesznek majd olyan nehézségek, hogy azt fogod hinni, talán csakugyan a kritikusoknak van igazuk. Az út kiválasztása és követése a végsőkig mindig nagy bátorságot kíván.“ (Ralph Waldo Emerson)
Igen, úgy van ahogyan a Ft. püspök úr mondja: A kiskövesdi gyülekezetben felmerült problémák anyagi jellegűek. De ez nem csak a gyülekezetünk hibája.
Azt írja: Az Újszövetségben Pál apostol írja Timóteusnak címzett 1. levelében: „Méltó a munkás a maga jutalmára.”(5,18) – ez érvényes a lelkipásztorunkra is! Gondoljunk csak bele: mi, akik napi minimum 8 órát dolgozunk állami, vagy magán cégek beosztottjaiként, műszakba járunk, naponta munkahelyeinkre utazunk akár 150 km-t azért, hogy a lakásainkra felvett kölcsön törlesztőrészleteit, rezsiköltségeket, gyermekeink iskoláztatását stb. fizetni tudjuk. Mi a fizetéseink mellé a munkáltatóktól mennyi lakhatási hozzájárulást kapunk? Semmit! Nemrég még mindenki válságról beszélt. Munkahelyek szűntek meg, prémiumok és juttatások lettek megvonva. Önöknek ettől sem kell tartaniuk! Félreértés ne essék, nem az irigység beszél belőlem.
„Mindezek komolyan vétele és hitvalló őseinknek tapasztalata alapján kerültek kidolgozásra egyházi törvényeink. Az alapjuk régi, nem is csak 60 éves, hanem a reformáció, sőt az első gyülekezetek korára nyúlik vissza. Ez nem változhat semmiféle körülmények között, mivel nem emberi meghagyások. Viszont a lehetőségekhez és kihívásokhoz mérten ami változtatható, az állandóan újítva van.“
Egyházunknak a lelkészi szolgálatról szóló 1/2005. számú törvénye a 30.§-ban a következőket mondja: „Az állásfenntartó köteles a megválasztott lelkész és családja megfelelő lakhatását biztosítani és az ezzel kapcsolatos rezsi- és karbantartási költségeket fedezni.”
Elég elszomorító, ha ezeken a mondatokon áll egyházunk fundámentuma. Nem hiszem, hogy „egyházi törvényeink alapja“ ez a mondat lenne és ezen ne lehetne, ha lenne egy kis jóakarat, változtatni. A lakhatást gyülekezetünk maradéktalanul bebizosította, de a fent említett törvény nem mondja ki, hogy „teljes“ mértékben kell fedeznünk a rezsi- és karbantartási költségeket!
Milyen féligazságokra épülnek a most már „volt“ presbitérium vádjai? Igen, lelkészünk végigszolgálta életét! De hogyan? A Szentlélek tanítása, hirdetése helyett fontosabbak lettek számára az anyagi javak. Templomunkból, gyülekezetünkből már rég eltűnt a „Szentlélek“, amely ha nem tévedek, az egyház alapja, anélkül legfeljebb hagyománytiszteletből lehet templomba járni! Ez egyértelműen a lelkipásztor felelőssége. Kiskövesden van a környék egyik legnagyobb református temploma. Milyen szép lesz üresen!!! Igaz, gyülekezetünkben Nt. esperes urunk és lelkipásztorunk már az új „ideiglenes“ presbitérium alakításán buzgólkodnak – „ideiglenes egyházközségi vezetőséget alakít, vagy ezzel valamely szomszédos egyházközség presbitériumát bízza meg“ – így szól az alkotmányban! Majd gyülekezetet is hoznak máshonnan?
A fiataljainkkal nem foglakozva, kikre akarják építeni a jövő egyházát? Talán a „még abból a világból származó idős özvegyasszonyokra, akiknek, még az odaszánt élet, a becsület, a hűség és a törvények betartása jelentett valamit“? Akkor kérdem én, nem a fiatalokra, akik – úgy veszem észre -a templomi semmitmondó farizeusi megnyilvánulásaikra nem kíváncsiak. Félő, hogy az egyes lelkészeink eme viselkedése tántorítja el a fiatalokat hitük gyakorlásától, amit sajnos az egyházi vezetés nem tud, vagy nem akar észrevenni.
A vádakra válaszolva:
A parókia felújítását, korszerűsítését jó pár éve meg szerette volna kezdeni a presbitérium, de a lelkipásztor kívánságára a parókia udvarán új gazdasági épületet kellett építeni, ami azóta is kihasználatlan! De úgy látom, lelkipásztorunk erről elfelejtett beszámolni! Ezen munkákra fordított „nem kis összegből“ meg lehetett volna oldani a parókia felújítását, „például a nyílászárókat, vagy a régi, elavult fűtésrendszer kicserélését, amint azt sok gyülekezet tette, hogy ezáltal csökkenthessék kiadásaikat.“
A falunkban már 15 éve a presbitérium növelte az egyházfenntartói járulékot (150,-Sk – ra), mint azt a legtöbb gyülekezet annak idején nem tette. De gyülekezetünknek – mely ezt akkor felháborodással vette tudomásul – ezen összeg befizetése ellenére sem maradt az év végén pénze!!! Hála az akkori pénztárosunknak-lelkipásztorunknak, akitől a presbitérium e tények és törvény által kijött rendelet ismeretében megvonta a gyülekezeti pénz feletti hatalmat! Amit lelkészünk ezzel a mondattal nyugtázott: „Akkor is megmutatom, hogy a gyülekezetnek nem lesz több pénze!“
A közvélemény félreinformálása ez is: „De vajon mit szólnának mondjuk a községháza alkalmazottai, a polgármester, vagy a gondnok-alpolgármester Kiskövesden, ha példának okáért a községháza javítása miatt a képviselőtestület megkurtítaná a fizetésüket? Vajon a felettes szervek nem utasítanák a teljes fizetés kiutalására? S ha ezt nem tennék, akkor bizonyára jönnének a szankciók.“
Nagyon rossz, nem ide illő a példa! Kiskövesden, mint ahogyan máshol más alkalmazottak, többek között Önök is, törvény által megszabottan kapják a fizetésüket. Egyedül, amibe esetleg beleszólása lehet a kéviselőknek, a prémium és jutattás nagysága! Egyetlenegy alkalmazott, polgármester, vagy a gondnok-alpolgármester, sem Kiskövesden, sem máshol, nem kap rezsi- és karbantartási járulékot, amit a képviselőtestület megkurtíthatna!
Ft. püspök úrnak nem csak az egyik fél „felháborodott véleményét“ kell meghallgatni. Nem kizárólag az esperes úron és lelkipásztorokon keresztül kell az emberekkel kommunikálni! Nagy királyainkat, pl. Mátyás királyt az tette igazán naggyá, hogy hatalmával felruházva sem félt az egyszerű emberek közé menni, meghallgatni őket, és nem utolsó sorban a problémájukat megoldani! Jöjjön el hozzánk, fiatalokhoz egy kötetlen, békés, „sárdobálásoktól mentes“ beszélgetésre –, mert nekünk igenis fontos ezen ügy megoldása, orvoslása!
Végezetül még a Magyar Református Egyház megalakulásával kapcsolatban: Elszomorító, hogy megfosztottak kb. 100 ezer szlovákiai magyar református embert, hogy a Magyar Református Egyház egységéhez tartozzon, de erről a hívekkel nem igen beszélnek. Abban igaza lehet – bár nem tudom –, hogy a május 22-ei harangozásra való felhívást minden gyülekezet megkapta: a parókiákra! Talán érdemes lenne megkérdeznünk lelkipásztorunkat, hogy miért is felejtette el, vagy miért nem tartotta fontosnak a harangozóval – nem a nagybátyámmal! – meghúzatni a harangot! A zsinaton tárgyalt csatlakozással kapcsolatban hadd éljek lelkipásztorunk egyik elmarasztaló kifejezésével (amivel a volt presbiterjeinket illette): „A több analafabéta leszavazhat kevesebb értelmiségit!“ – tehát mindig a többség dönt!!!
Maradok testvéri tisztelettel: ifj. Kiss László
U.i.: Ezen levelemmel az interneten való levelezgetést szeretném lezártnak tekinteni! Ahogyan az előzőnek sem a lelkipásztoraink, sem a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház lejáratása, bemocskolása, hanem az egyszerű tényfeltárás és véleménynyilvánítás volt a célja. Amennyiben FT. Püspök úr, Önnek is fontos a két ellenkező nézetű tábor közötti probléma megoldása, orvoslása, „szakadék csökkentése”, remélem, elfogadja meghívásunkat!
„Boldogok a békességre igyekvők, mert ők az Isten fiainak mondatnak” (Mt 5,9)
ifj. Kiss László, Kiskövesd
