Az új év kezdetén az ember gyakorta elgondolkodik saját személyes sorsáról és a világ dolgainak folyásáról. Vajon mit hoz az új esztendő a világ számára, s benne az én számomra?
A világ gazdasági és politikai eseményeit figyelve kétségtelenül az lehet az ember benyomása, hogy új, egységes világrend irányában haladunk. Már szinte a legkisebbek is megtanulták a varázsszót: Globalizáció. Mit is jelent ez a kifejezés? Elsősorban a világ gazdasági és politikai értelemben vett egységes rendjének kialakulását jelenti. Ezt a rendet biztosítják a nagy nemzetközi szervezetek, mint pl. az ENSZ, a Nemzetközi Valutaalap, a Világbank vagy éppen a NATO és az Európai Unió. A világgazdaság és a világpolitika folyását ezek a szervezetek és a mögöttük álló érdekcsoportok befolyásolják, és nem tűrik el, hogy bárki szembeszálljon velük. Az információs technológia segítségével az egész világ egy nagy globális faluvá alakult át, amelyben mindenki mindenkit ismerhet ugyan, de mindenki ellenőrizhető is, akár akarata ellenére. A globalizáció ellenzői gyakran kritizálják annak az emberi szabadságjogokra gyakorolt negatív hatásait, és sokszor erőszakos tüntetések formájában is kifejezik egyet nem értésüket.
Az Egyház felismeri a globális társadalom pozitív vonásait is: amely lehetőséget ad a különböző kultúrájú emberek együttélésére, az emberi szabadságjogok általános érvényesítésére vagy a bűnözéssel szembeni közös fellépésre. Ugyanakkor mi, keresztények aggódva szemléljük, hogy ebben az egységesülő világban egyre kevesebb hely jut Isten számára, és csupán a gazdasági érdekek érvényesítőjeként vagy bizonyos gépezet láncszemeként szemlélik benne magát az embert is. Rossz úton haladunk, ha a világi vezetők Isten nélkül képzelik el az emberiség jövőjét. De más jelek, mint például abortusz, eutanázia támogatása, a házasság és a család intézményének lerombolása is egyre inkább abba az irányba mutatnak, hogy Európa mára teljesen elszakadt keresztény gyökereitől: a halál kultúrája mintha felülkerekedne az élet civilizációja fölött…
Néhányan a Jelenések könyvére hivatkozva arra is felhívják a figyelmet, hogy a mai hitelkártyarendszer az egységes Isten nélküli világ előjele lehet, amelyben a Gonosz uralma érvényesül: „És megadatott neki, hogy mindenkit, kicsiket és nagyokat, gazdagokat és szegényeket, szabadokat és szolgákat jobb kezükön vagy homlokukon bélyeggel jelöltessen meg, és hogy senki se vehessen vagy adhasson, csak az, akin bélyegként rajta van a fenevad neve vagy nevének a száma.” (Jel 13,16-17)
Talán túlzás a hitelkártyarendszerben az ördög művét látni, mint ahogy azt egyes fundamentalista protestáns szekták tagjai teszik. Mindenesetre érdekes megfigyelés, hogy a különböző azonosító rendszerek egyre inkább bevonják az emberek testi jegyeit a vizsgálatba (ujjlenyomat, kézstruktúra, arcfelület), s eközben azokra a jegyekre koncentrálnak, amelyek a kézen vagy a fejen találhatóak. Az ilyesfajta ellenőrző rendszerek lehetőséget biztosítanak az ember felett végzett tökéletes kontrollra, amellyel egyesek bármikor vissza is élhetnek. Ha valaki rossz szándékkal használja fel az adott technikai lehetőségeket, elméletben akár az egész világot is ellenőrzése alá vonhatja…
Helyénvaló tehát az Egyház ébersége és figyelmeztető hangja, amikor rámutat arra, hogy az ember szabad akarattal megáldott teremtmény és egyben Isten képmása, nem csupán valamiféle gépezet része, nem csak a fogyasztói társadalom egyik láncszeme, akit bábuként lökdöshetnek ide-oda a hatalmasok. Szükséges, hogy mi, keresztények bátran szólaljunk fel az emberi méltóság érdekében, és ne hagyjuk, hogy istentelen és embertelen erők játékszerévé váljék az ember! Sokan ígértek már a történelem folyamán jólétet, békét és bőséget egy „szép új világban” az emberiség számára – akárcsak A. Huxley azonos című regényében. Ám helyette végül szenvedést, erőszakot és nyomorúságot adtak csak a világnak, mert Isten nélkül akarták megújítani azt, saját érdekeik és önző terveik alapján.
Mi, hívő keresztények tudjuk, hogy a „szép új világ” avagy Isten országa nem emberi erőből, hanem csak Isten kegyelméből valósulhat meg. Feladatunk, hogy Istennek ezt az országát mi is építsük itt a földön, „új esztendőben új szívekkel” igyekezzünk jobbá és szebbé tenni, Isten akarata szerint megújítani ezt a világot, de legelőbb saját magunkat!
ThDr. Karaffa János
