Alkotmánymódosításról tárgyalt a parlament plénuma. A javaslat előterjesztője, Marek Maďarič (Smer-SD) nem is titkolta, hogy Magyarország új alaptörvényére válaszul kezdeményezi pártja, hogy Szlovákia az alkotmányában mondja ki, hogy nem ismeri el a nemzeti kisebbségek kollektív jogait. A plénum 77 igennel második olvasatba utalta a javaslatot.
Maďarič szerint a magyarországi alaptörvény és egyéb törvények miatt a szlovák alkotmány 11. cikkelyében rögzíteni kell, hogy „A Szlovák Köztársaság garantálja az alapvető egyéni jogokat és szabadságjogokat”. Az 34. cikkelyben pedig – amely kimondottan a szlovákiai nemzeti kisebbségek jogállását rögzíti – a 3. bekezdésbe be kívánja iktatni, hogy „A Szlovák Köztársaság csak a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek egyéni jogérvényesítését ismeri el”. Ezzel az új cikkellyel, amely 2012. január elsején lépne érvénybe, állítólag ki lehetne védeni annak a ténynek a szlovákiai hatását, hogy a magyar alkotmány kollektív jogokat ad a Magyarországon élő kisebbségeknek, feljogosítja őket kisebbségi önkormányzatok létrehozására, párhuzamosan elkötelezi magát a határain túl élő magyarok autonómiatörekvéseinek támogatása mellett, sőt felelősséget is vállal értük.
Róbert Madej (Smer-SD) volt az egyetlen, aki írásban jelentkezett vitára. Azon túl, hogy kötelezően elmondta „ráolvasásait” (revansista, revizionista, nacionalista, fasiszta, a szomszédait fenyegető) Magyarország törekvéseiről, jogfilozófiai fejtegetést is feltálalt. Kifejtette: semmi gondja nincs az alapvető emberi és szabadságjogok első nemzedékével, melyet a II. világhábotút követően fogadott el az ENSZ. Mint szociáldemokrata az alapvető emberi és szabadságjogok második generációjával sincs gondja, melyek az alapvető szociális és gazdasági jogokat rögzítik, ám amelyeket például az Amerikai Egyesült Államok a mai napig nem ismer el. Baja van viszont neki és pártjának is az alapjogok harmadik nemzedékével, a nemzeti kisebbségek és általában a kisebbségek kollektív jogaival, illetve az egészséges környezethez való joggal mint kollektív alapjoggal. Madej azt fejtegette: eddig egészen pontosan és tételesen nincs megfgalmazva, mit kell e kifejezés alatt érteni. Akkor sem, ha már vannak országok, melyek elismernek ilyen jogokat, a portugálok például az egészséges környezethez való jogot is. Madej szerint Magyarország szomszédainak jogbiztonságát gyengíti, hogy nem tudják, hogyan is kell értelmezni a Magyarország Alaptörvényében megfogalmazott kollektív jogokat, s azt sem lehet tudni, hogy az a határon túli magyarokra vonatkozni fog-e. A szlovák alkotmányban ezért preventív intézkedésként meg kell fogalmazni, hogy a Szlovák Köztársaságban a nemzeti kisebbségnek kollektív joga nem lehet. Ha ugyanis egy ilyen alkotmánymódosítást követően valamelyik kisebbség (a magyar) kollektív jogokkal akarna élni, alkotmányt sértene. Mind a két szónok hangsúlyozta, hogy a nemzeti kisebbségek létező kollektív jogait (pl. az iskolarendszerüket) az alkotmánymódosítás nem érintené.
Szóban négyen jelentkeztek szólásra. Radoslav Procházka (KDH) üdvözölte az alkotmánymódosítás előterjesztését, de kifogásolta, hogy a Smer-SD csak „a saját szakállára” dolgozott, nem egyeztetett a többi parlamenti frakcióval, pedig még „elegánsabban” is meg lehetett volna fogalmazni a módosítást. A maga részéről nem zárta ki, hogy a javaslat második olvasatba utalását megszavazza. Róbert Madej meg tárgyi megjegyzésben megígérte neki, hogy segítségét örömmel elfogadja ő és pártja is.
Somogyi Szilárd (SaS) szabadkozással kezdte felszólalását, arra hivatkozva: a szlovákiai magyar sajtó is azzal vádolja, többet ügyködik a Rajkára kitelepült szlovákok körülményeinek javításán, mint az itteni magyar iskolák megtartásán; ezt követően azonban kikérte magának, hogy a szlovák politikusok az itt élő magyarokat túszként vagy leltári tárgyként kezeljék, vagy bacilusnak nézzék. Erre természetesen megkapta a magáét Fico pártjának képviselőitől, meg természetesen Igor Matovičtól (független) is, aki kikérte magának, hogy Somogyi a magyar kisebbség dehonesztáló megítélésével vádolja őket, amikor ők csak egy igen jó megelőző (preventív) lépést akarnak hozni Budapest ellen. Somogyi erre csupán annyit válaszolt: a szlovák alkotmányt módosítják, pedig a szlovákiai magyar kisebbség ellen nem kell preventív intézkedést hozni, ezt semmi nem indokolja.
Rafael Rafaj (SNS) szokásához híven megint Magyarországot szidta. Azt is elmondta: lám, Pilisszentkereszten felszámolták a szlovák közösséget, elvették a kultúrházát, pedig ők és pártja még gyűjtöttek is rá. Aztán kijelentette: Magyarország likvidálta a kisebbségeit, s most a kollektív jogokat Potyemkin-falunak szánja, főlrg azért, hogy kicsempéssze azokat a határokon túlra, az ott élő magyaroknak, s ennek bizonyítékául Duray Miklóst és az általa használt „magyar közösség” kifejezést hozta fel. Azt mondta: egyetért azzal, hogy Szlovákiában csak „individuális választópolgár”, „individuális szülő” létezhessen, ezért támogatni fogja az alkotmánymódosítást, mellyel elejét lehet venni, hogy „a nemzetközi jogi Bermuda-háromszög” (Magyarország) kísérletei Szlovákiára is kiterjedjenek.
Juraj Blanár (Smer-SD) ez alkalommal is elmagyarázta képviselőtársainak, milyen nagyszerűen élnek Szlovákiában a magyarok, s hogy bizony nincs okuk panaszra. Bezzeg – mondta -, a magyar alkotmány exterritoriális, a német sajtó, az európai szocialisták is tiltakoznak ellene, s figyelmeztetnek rá, hogy a kollektív jogokhoz semmi köze az európaiságnak, mert azok csak háborúhoz vezettek. Volt egy tárgyilagosabb része is beszédének, melyben azt fejtegette: az ENSZ, a Helsinki Zárónyilatkozat, az EBESZ, az ET dokumentumai ismerik a kollektív kisebbségi jogokat, azok biztosítását azonban azokra az országokra bízzák, ahol a kisebbségek élnek, ezt követően azonban a magyar alaptörvényben megfogalmazott kisebbségi jogokat vonatkoztatta a szlovákiai magyarokra. Hibáztatta a külügyminisztériumot, hogy nem lép fel erőteljesen a magyar alkotmány ellen, holott az ő elemzése a magyar alkotmányról még azt is tartalmazza, hogy a szlovákiai magyarok választójogot is kapnak, mégsem tesz semmit. Ezért kell az ellenzéknek ellenlépést tenni. Azt mondta, világossá kell tenni, hogy Szlovákiában kollektív jogok nem léteznek. Még arra is kitért: a kisebbségi nyelvhasználati törvény is egyik eleme Magyarország Alaptörvénye szlovákiai végrehajtásának, ezért is van nekik akkora bajuk vele. S arra kérte összes képviselőtársát: szavazza meg ezt a módosító javaslatot, hogy a szlovák alkotmány is olyan erős lehessen, mint a magyar alaptörvény.
Jarmila Tkáčová(SDKÚ-DS) tárgyi megjegyzésben epésen kijelentette: második hete folyik a magyarellenes vita a parlamentben, mely semmi másról nem szól, csak a szlovák politika kisebbségi komplexusáról. Somogyi Szilárd meg arra figyelmeztetett: miközben a Smer elvitatja a kollektív jogokat, a módosító javaslat indoklásában a szlovákiai magyar kisebbség kollektív bűnösségét fogalmazza meg. Blanár, majd Marek Maďarič az utóbbit kikérte magának, s megint kijelentette: ez az alkotmánymódosítás nem érinti a szlovákiai magyarokat. Hogy akkor kit érint, arra nem kaptunk választ, s a vita egészéből sem derült ki.
Végezetül Branislav Ondruš (Smer-SD) osztotta ki az összes előtte szólót, Somogyi Szilárdot külön is, mondván: e törvénnyel elejét veszik, hogy Magyarország nagyhatalmi, revizionista törekvéseinek eszközévé váljon a szlovákiai magyar kisebbség. Kijelentette: céljuk a Szlovák Köztársaság védelme. Mert szerinte Németh Zsolt (Fidesz) már tavaly megmondta, hogy 15 milliós Magyarországot építenek, s össze akarnak fogni minden magyart. Ettől pedig meg kell védeni Szlovákiát.
Mivel Branislav Ondruš még további, magyar politikusoktól származó idézeteket is fel kívánt felolvasni, a vita délután folytatódott, sorra kerülhettek így a Jobbik képviselőinek szavai, s minden, amivel úgy általában a szlovák politikusok ijesztgetni szokták szlovák választóikat. A vita zárszavában Marek Maďarič előadóként még egyszer mindenkit arra buzdított, segítsen pártjának Szlovákia megvédésében, és bár a vita során többször el akarta hitetni a hallgatósággal, hogy az alkotmánymódosítás nem a szlovákiai magyar kisebbség ellen irányul, legvégül csak megszólalt a „jobbik énje”, az igazi is, és leszögezte: ha nem ülnek is a parlamentben, Szlovákiában is vannak magyarok, akik támogatják a magyarországi elképzeléseket, ezért a szlovák alkotmányt módosítani kötelesség.
Hogy hányan gondolják így, az esti szavazáson kiderült: 77-en támogatták az alkotmánymódosítást, így az második olvasatba került. A szám jelzi, hogy a kezdeményezésnek koalíciós támogatói is voltak, mégpedig a kereszténydemokraták soraiból. Öten, Radoslav Procházka, Peter Muránsky, Anton Marcinčin, Monika Gibalová és Pavol Abrhan tiltaná be alkotmányosan a kisebbségek kollektív jogait, a függetlenek sorából még Andrej Ďurkovský, Igor Matovič, Anna Belousovová és Rudolf Pučík is.
