Én nem az SaS-t választottam. Azt még nem tudom, hogy kire adom majd a voksomat az előrehozott választások során, de a KDH-ra biztosan nem.
És valószínűleg ezzel nem leszek egyedül. Bár első pillanatra kevésbé tűnik valószínűnek, de elsősorban a városi konzervatív választóknak elég okuk van arra, hogy a liberális SaS-t válasszák.
Amikor Richard Sulíkra először felfigyeltem, nem volt valami rokonszenves, ellenkezőleg: eleinte kicsit komplexusos fickónak tűnt, aki nagy dumával és időnként nem helyénvaló viccekkel igyekszik valamit bizonygatni. Másrészt viszont a kommunikáció eme típusa akár hasznos is lehet. Mert amikor Figeľ kioktatja Sulíkot a felelősségről, Sulík megjegyzése a lakásáról, amelyet Figeľ a szolidaritás jegyében már a mentőalapnak adományozhatott volna, lehet, hogy nem helyénvaló, de pontos kifejezése a valóságnak.
Az a politikus ugyanis, aki már egy éve képtelen helyrehozni ezt a botrányos ügyet, amely többet árt a KDH-nak, mint bármi más, dobálódzhat ugyan továbbra is az üres európai szavakkal: de biztos, hogy Figeľ tétlensége a „lakás-botrányban” ugyancsak távol esik a saját választóival szembeni felelősségtől és azoknak a KDH-ról, mint tisztességes pártról alkotott elképzeléseitől. Nem beszélve Pavol Bielik megvesztegetési botrányáról, akit Figeľ tavaly szemrebbenés nélkül meghívott a párt közgyűlésére. Ha csak Figeľen múlna, még Andrej Ďurkovský is mindmáig tagja lenne a KDH-nak.
A KDH ma a régi pártszerkezetek halott pártja, amelyeket elsősorban az a vágy tart össze, hogy mindig a kormánykoalíció része legyenek. Nagyon gyorsan megfeledkeztek a Ficóéhoz hasonló hangról is, bár éppen Figeľ volt az, aki a választások előtt panasszal fordult a Főügyészséghez a Smer átláthatatlan pénzelése miatt. Ha nem lenne a pártban Daniel Lipšic, mert valószínűleg még a kritikusai sem kételkednek abban, hogy a korrupció és a klientizmus elleni harcot komolyan gondolja, a KDH ma már senkit sem érdekelne.
A párt már az európai kérdésekben sem érdekes, pedig az SaS megalakulása előtt a KDH volt az egyedüli, aki az európai integráció veszélyeiről is beszélt. A valaha eurorealisztikus párt ma a leginkább eurokomfort párt Szlovákiában: s ezen is a volt európai biztos Figeľ kimondottan káros kézjegye van. A KDH álláspontja megváltoztatása után nem különbözik az SDKÚ-tól vagy a Most-Hídtól. Egyszerűen beleolvadt a Dzurinda és Bugár típusú semmitmondó politikusok tengerébe, akiktől annyira szeretett volna különbözni.
Az SaS sem tökéletes párt. Sulík még mindig ugyanaz a politikai macsó, aki időnként nem tud viselkedni, és a pártja vezetése alatt több hibát is elkövetett (Hayekék, Blanárik, Liberális ház). Arról nem is szólva, hogy a módszer, amellyel Sulík megpróbált a vállalkozókból lassan már tolvajokat faragni, teljesen ízléstelen és rendkívül igazságtalan volt.
De az Sas némely minisztere is kétségeket keltett. Jozef Mihál, aki a politikai pályafutása előtt brosúraírással is foglalatoskodott arról például, hogy hogyan kell adócsalással meglopni az államot, feleslegesen beszél most arról, hogy az adó- és járulékreform a legjobb, ami csak a vállalkozókat érhette. Bizonyos értelemben csalódást okozott a védelmi miniszter is, bár Ľubomír Galko jól indított, amikor szétcsapott a tárcája smeres klánjai között. Fokozatosan azonban kivillantotta az egocentrikus énjét, akinek valószínűleg többet számít a saját mediális képe, mint a katonái.
Juraj Miškov sikeres vállalkozói múlttal dicsekedhet a reklámbizniszben. Gazdasági miniszterként felfutatta a Singapur projektet, miközben nem ismeretes róla, hogy valamilyen botrányba keveredett volna, ami ebben a tárcában a múltban már szinte szabályszerű volt (Rusko, Jahnátek). Politikusként azonban Miškov nem nagyon tűnt ki. Kellemes meglepetésként hatott viszont a kulturális miniszter, Daniel Krajcer ( RádióTévé, audovizuális fond, az egyház elválasztása az államtól), aki politikusként is egyre inkább láttatja magát.
A KDH csalódott konzervatív választói számára, akiket leginkább a regisztrált partnerséggel vagy a marihuána dekriminalizálásával szembeni ellenszenv köt össze, valószínűleg az egyedüli alternatíva Igor Matovič lesz. A KDH városi szavazói, akik ez idáig főleg a politikusai viszonylag tiszta profilja miatt választották ezt a pártot, nyugodtan voksolhatnak az SaS-re is. Biztosak lehetnek ugyanis abban, hogy Sulík nem szövetkezik Ficóval, és az európai témákban még Brüsszel nyomásának sem enged. A KDH-ban magára maradt Lipšic ilyen garanciákat nem tud biztosítani a számukra.
Csak egy gond van ezzel: aki az SaS-re szavaz, tudatosítania kell, hogy ez a párt ellenzékben végzi. De hasonlóképpen végezheti Lipšic is: ha a KDH a választások után szövetségre lép Ficóval, valószínűsíthető, hogy Lipšic (Procházka, Žitňanská) is önszántából Sulík útját választja. Ezen kívül az SaS ellenzéki pártként biztosan nem tudja érvényesíteni a liberális ügyeket, amelyekkel a KDH szavazói egy részének is gondjuk van. Miért kellene akkor ma valakinek a KDH-ra szavaznia? Aki legalább egyetlen ésszerű okot talál erre a kérdésre, megnyerheti Figeľ lakását.
Felvidek.ma, Marek Vagovič, .týždeň (f. dé)
