Martonyi János külügyminiszter szerint a kormány az elmúlt másfél évben a magyar-szlovák kétoldalú találkozókon napirenden tartotta a Beneš-dekrétumok ügyét, és az új szlovák kormánnyal folytatandó párbeszédben is kiemelten kezeli majd a kérdést.
A tárcavezető Ferenczi Gábor (Jobbik) írásbeli kérdésére, amelyben az országgyűlési képviselő azt tudakolta, hogy a kormány milyen lépéseket tervez a Beneš-dekrétumok hatályon kívül helyeztetésére, csütörtökön közzétett válaszában kifejtette: a közbeszéd a Beneś-dekrétumok alatt a második világháború utáni Csehszlovákiában a magyarokat és a németeket sújtó kollektív bűnösség jogi, politikai és morális vonatkozásait érti. Eduard Beneš csehszlovák köztársasági elnök országának jövőjét homogén szláv (cseh és szlovák) nemzetállamként képzelte el, ezért elnöki dekrétumokban „a kollektív bűnösség elve alapján a magyar és a német lakosság jogfosztására és kiűzetésére is törekedett” – írta a tárcavezető. Mint emlékeztetett, 1945-ben 143 köztársasági elnöki rendelkezés, azaz Beneš-dekrétum született, közülük 13 a kollektív bűnösség elve alapján máig sújtja a magyar és a német közösséget. A dekrétumok értelmében megfosztották a magyarokat az állampolgárságuktól, elvették az 50 hektárnál nagyobb földterületeket, államosították a közép- és a kisvállalkozásaikat, elbocsátották a közalkalmazottakat, sokakat internáltak, megszüntették a magyar iskolákat, és betiltották a magyar nyelv használatát – idézte fel. A miniszter hangsúlyozta: 2002 februárjában Orbán Viktor miniszterelnök kijelentette, hogy a Beneš-dekrétumok nem állnak összhangban az Európai Unió jogrendszerével, és azon államok, amelyekben még hatályban vannak, csak a hatályon kívül helyezésük után csatlakozhatnak az unióhoz.
A cseh parlament képviselőháza azonban 2002 áprilisában megerősítette a Beneš-dekrétumok érinthetetlenségét – tette hozzá. Megjegyezte: az EU 2002-ben Szlovákia (és Csehország) tagsági kérelméhez kapcsolatos felülvizsgálatában azt állapította meg, hogy a dekrétumok nem hatályosak, így azokat nem kell érvényteleníteni, illetve nem befolyásolják az uniós csatlakozást.
2007-ben a szlovák parlament szintén megerősítette, hogy a dekrétumok érvényesek, azaz a jogrend szerves részét képezik, de nem hatályosak – idézte fel a miniszter. Mint kifejtette: a szlovák parlamenti határozat szerint a dekrétumok „nem okoznak diszkriminációt”, valamint „az ezen döntések alapján létrejött jogi és vagyoni viszonyok megkérdőjelezhetetlenek, érinthetetlenek és megváltoztathatatlanok”. A hivatalos szlovák jogértelmezés szerint a dekrétumok miatt Szlovákiában a magyarokat – ellentétben például a kárpáti németekkel – nem követték meg, és nem kárpótolták őket anyagilag – mutatott rá a tárcavezető.
Hozzátette: a Szlovák Nemzeti Tanács több lépésben követte meg a kollektív bűnösség áldozatait: 1990-ben nyilatkozatban kért bocsánatot a zsidó deportáltaktól, 1991-ben pedig határozatban megkövette a kárpáti németeket, a magyarok esetében azonban ezt máig nem tették meg. A külügyminiszter kiemelte: a ma Szlovákiában élő magyarok erkölcsi és anyagi rehabilitációja csak a vonatkozó 13 Beneš-dekrétum érvényességének megszűnésével lehetséges. A kormány nem akarja megkérdőjelezni a (cseh)szlovák államiság jogfolytonosságát adó dekrétumokat, de el akarja érni a diszkrimináció, a kollektív bűnösség elvének és máig ható következményeinek felszámolását – hangsúlyozta.
Martonyi János közölte, a magyar kormányok álláspontja a rendszerváltozás óta következetes: elítélik a kollektív bűnösség elvét és minden olyan jogszabályt, amely ezt az elvet tükrözi. A demokratikus jogállamisággal összeegyeztethetetlennek tartják, hogy állampolgárokat nemzeti, etnikai hovatartozásuk miatt fosszanak meg jogaiktól, illetve hátrányosan megkülönböztessenek; egyúttal üdvözölnek minden lépést, amely a kollektív bűnösség elvét tartalmazó jogszabályok hatályon kívül helyezésére törekszik.
MTI nyomán Felvidék.ma
