A nagyszarvai Halász Gábor, a somorjai Madách Imre Gimnázium 3.osztályos tanulója, Botló Judit felkészítő tanár segítségével „Mint oldott kéve…” címmel nyújtotta be pályázatát a Palóc Társasághoz. Alább az esszét teljes terjedelemben közöljük:
… 62 000, Szlovák népszámlálás 2001…
… 520 000 magyar nemzetiségű lakos a Felvidéken, Szlovák népszámlálás 2011…
… 458 000 (!) magyar nemzetiségű lakos a Felvidéken
Szinte hihetetlen.
Leírni is fáj.
De ez a szomorú valóság…
Tíz esztendő alatt tűnt el a szlovák nemzetség büszke földjén 62 000 magyar. Azt hittem, az ember nem olyan, mint egy félpár zokni vagy egy kulcscsomó, hogy csak úgy felszívódjon, de úgy látszik tévedtem. Bizonyossá vált előttem, hogy az imént említett félpár zokni értékét sem éri el a magyar vér néhány ember szívében. Készek eldobni. Ha jobb munkát kapnak, több pénzt, Slovan hokibérletet, akkor készek eldobni. Nemhiába, magyarrá nem születik, magyarrá lesz az ember!
Azok az idők elmúltak mikor a magyar nemzet egy emberként építette újjá Magyarországot a tatárjárás után, mikor 150 évig nyögtük a török rabigát, sebzetten, de büszkén, mikor Kossuth szavait itta a Kárpát-medence. Ez itt a 21. század, ahoj!! DEMOKRÁCIA, mehet a biznisz. Ha süllyed a léghajó, dobd ki a felesleges terhet és szállni fogsz, ha nem jutsz feljebb a ranglétrán, dobd el a gyökereid, a hatás nem marad el… garantált! Kisebbségi jogaink korlátoltak, a Fico-kormány elegánsan sasszézott át az alapvető emberi jogok közt a 2009-ben kiadott új nyelvtörvénnyel. Minden elismerésem előttük, ugyanis lenyűgöző, hogy képesek voltak végrehajtani egy nyelvi holokausztot a 21. században, az Európai Unióban. Az embernek itt élve kissé olyan érzése támad, mintha ő maga egy vírus lenne, amit a rendszer ki akar iktatni. Bármi áron.
Autonómia? Hiú ábránd. Vajon tudhatják Uniós bíráink, ott a messzi Brüsszelben, hogy létezünk, vagy a kisebbségben élő magyarság fogalma mára mitikussá vált, mint az unikornis létezése? A nyelvtörvény Uniós normákat sért, nem kell a mellébeszélés, mert ez tény, ahogy az is, hogy bizony vészesen fogy a magyar, a szlovák kormány törekvései a turulmadarak kiirtására igen hatásosak, nemhiába szívódott fel !62 000! magyar !10! év alatt. A trianoni békeszerződéssel anno az volt a nyugati államok célja, hogy a multinacionális Magyar Királyságot széttépve nemzetállamokat hozzanak létre. Szép elképzelés volt, nagyon szép.
A baj csak az, hogy Magyarország romjain egy színmagyar állam mellett létrehoztak további multinacionális államokat. Magyarország lett az első állam, amely önmagával határos. A törvények igen előnyös helyzetbe hozzák azokat a kisebbségeket, amelyek egy adott régión belül 20%-nál magasabb arányban teszik ki annak populációját. Csallóközben, Mátyusföldön és Mikszáth ,,Görbeországában” Palócföldön ez az arány természetesen jóval több 20 %- nál. A magyarok kérték egy egységes, magyar Komárom megye létrehozását, ahol a magyar ember önállóan ténykedhet. A szlovák ,,vezetés” latba vetette a dolgokat és arra jutottak, hogy nincs szükség arra, hogy a magyar ember szlovákhonban szavat kapjon ( lásd a kutya sem eszik az emberrel egy asztalnál) ezért Csallóközt a nagyszombati, Mátyusföldet a pozsonyi, Komáromot a nyitrai, Palócföldet a besztercebányai kerülethez csatolták. Így aztán a lakosság etnikai összetételében a magyarok nem foglaltak el komoly szerepet, ergó a szlovák állam spórolhatott a kisebbségi jogainkon. Okos, nem igaz?
Na, de térjünk vissza a nyelvtörvényre. Miért is keltett felháborodást a magyarok közt? A törvény kinyilvánítja a szlovák nyelv felsőbbrendűségét és azt állítja, hogy a szlovák nyelv az állam szuverenitásának megnyilvánulása. Véleményem szerint ez nevetséges. Tekintsünk vissza a múltba, hogy láthassuk, miképp festettek a szlovák állam eddigi törekvései nyelvünk elnyomására.
1990 – Az első csehszlovák nyelvtörvény a kisebbségi nyelvhasználatot azokon a településeken engedélyezte, ahol a kisebbség aránya meghaladja a 10 százalékot.
1995 – Miután Szlovákia független állam lett, szabadon kiélhette perverzióit a magyar nyelven.
1993 – ban a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) a Matica slovenskával karöltve kidolgozott egy nyelvtörvényt, ami a lakosság arányától függetlenül volt hivatott beszüntetni a magyar nyelv használatát. A ,, dél- szlovákiai szlovákok” az 1995-ös nagysurányi nyilatkozatban követelték az új törvény elfogadását. A kivételek nélküli nyelvtörvény, különböző büntetésekkel sújtotta azokat, akik hivatalos ügyekben vagy telekommunikációban magyarul szólalnak meg. A ránk nézve brutális nyelvtörvényt még a szlovák alkotmánybíróság is alkotmányellenesnek találta és később megsemmisítette.
1999 – Amennyiben Szlovákia folytatni szerette volna a tárgyalásokat az EU-val a csatlakozásról, engedményeket kellett tennie a magyarság felé. Hivatalos intézményekben legálisan szólhattunk magyarul, amennyiben az adott településen a kisebbség aránya meghaladta a 20 %-ot.
2009 – Az ,, ÁLLAMNYELVTÖRVÉNY” beiktatása. Lényege: Szlovákiában csak! szlovákul. A magyar nyelv használata hivatalos közegben pénzbüntetést vont maga után, amely 100 – tól 5000 euróig terjedt. Knut Vollebaek, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) kisebbségügyi biztosa, nyíltan kritizálta a törvényt. Szlovákia és Vollabaek kommunikációja titkosítva volt, a szlovák állam pedig továbbra is igyekezett bizonygatni, hogy minden rendben van az új határozattal.
Bajnai Gordon akkori magyar miniszterelnök ekképp kommentálta a törvényt:
,, Nagyon káros, amikor egyes, megélhetési nacionalizmust folytató szélsőséges szlovák politikusok a kisebbség ügyét használják arra, hogy elfedjenek valós problémákat”.
Balázs Péter magyar külügyminiszter pedig a Ceausescu féle nyelvtörvényhez hasonlította.
A sokat bírált törvényt 2011-ben és 12-ben is finomították néhány ponton, de lényegében fennáll a mai napig. A magyar-szlovák viszony egyre inkább kiéleződik, és ennek a tenisz-mérkőzésnek, ahol ide-oda ütögetik a labdát, csak akkor lehet vége, ha a szlovák nemzetiszocialisták végleg elérik céljukat, és büszkén tekinthetnek le Szlovákország trónusáról árva szlovák népükre, ahol nyomokban sem mutatható ki magyar vér, s Csallóköz csak emlék, s Tóth András személyién dőlt betűkkel csillog, hogy Ondrej Slovák, és a Híd már csak Most..
Véleményem szerint agymosásra lenne szükség ahhoz, hogy fenntartsuk a magyarságot Felvidéken. Akár a szikla a folyóban, lassan, de biztosan porlad …És ez hátborzongató.
Nekem sokat jelentenek a gyökereim, magyar mivoltom, a szép magyar szó. Összeszorul a szívem, mikor látom a magyar gyermeket, a magyarság jövőjét szlovák iskolában ülni, a szlovák történelmet mesekönyvekből tanulni. Az utcán, a buszon, a közértben hallom a magyar embert beszélni és hányinger lesz rajtam úrrá, mikor a szlovák és magyar nyelvek keresztezéséből létrejött hibridnyelven kommunikálnak… Fertő.
Kíváncsi lennék, hogy ez a nevetséges, ocsmány nyelvezet, amit magyarnak közelről sem nevezhetek, mikor alakul át végleg szlovákká…
A székelyek számomra az igazi példaképek. Gerinces, igaz magyarok, akik egy mesterségesen összerakott, nacionalista román államban élnek BUSZKE MAGYARKÉNT.
Egyik kedves, gimnáziumi történelmet oktató tanárom mesélte nekünk egy székely barátjával megesett beszélgetését, amelyben azt kérdezte barátjától, hogy miért van az, hogy olyan kevés a román Székelyföldön. Erre az úgy válaszolt, hogy nem látjuk őket szívesen és ezt finoman érzékeltetjük is.
Küzdenek az autonómiáért és szívből kívánom nekik, hogy érjék is el, mert ez biztosíték lenne részleges ,,szabadságukra”.
Fogy a magyar.
A tragikomikus trianoni békeszerződéssel aláírtuk a halálos ítéletünket, és tűrnünk kell a pusztulást, ha nem teszünk ellene semmit.
Nemzetünk oszlásnak indult…
ÉBREDJ MAGYAR, S ÁLLÍTSD MEG A LASSÚ HALÁLT!
„Míg Isten megtart minket,s nyelvében él a nemzet,
addig ezer gyökér összeköt itt minden magyar lelket.” (Kárpátia)
Halász Gábor, Felvidék.ma
Halász Gábor, a somorjai Madách Imre Gimnázium diákja munkájáért dicséretben részesült.
{iarelatednews articleid=”37594,37563″}
