Ezzel a címmel hirdette meg a Rákóczi Szövetség március 1-3. közt a XI. Kárpát-medencei középiskolás vezetőképzőt Budapesten.
Ismét a Rubin hotel adott otthont ennek a már hagyományszerű eseménynek, melyet már a nyári tábor óta vártunk! A szünidő pénteki napján a bánrévei állomásról indultunk útnak. Miskolcon átszálltunk, majd a Keleti pályaudvarig vonatoztunk. Ezután metróztunk és buszoztunk, így eljutottunk a Dayka Gábor utcába, ahol a szervezők már tárt karokkal vártak. A regisztráción megkaptuk szobáink kulcsait. Kicsomagoltunk, majd siettünk is a bálterembe (ami ideiglenesen előadónak volt átalakítva), hogy ne késsük le a megnyitót. A kedves üdvözlő szavak után Kozma Imre atya, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat elnöke tartott előadást az ifjúságról és az értékekről. Saját tapasztalatait, és azok tanulságát olyan közvetlenül osztotta meg velünk, hogy teljesen élethűnek éreztük például a pápával való találkozást is, holott ez sokunknak több mint valószínű, lehetetlen. Ezután vacsora, majd ismerkedő-est várt minket, diákokat, bár ez inkább már a rég látott jó barátok viszontlátásáról szólt. A későestig tartó wellness szolgáltatások kiélvezése után a szobáinkban töltött pár óra leginkább a nosztalgiáról és a jövőbeli tervekről szólt.
Másnap reggel kicsit korainak tűnt az ébresztő, de a reggeliért érdemes volt felkelni. Aztán az előadások zuhatagában észre sem vettük, hogy eltelt egy nap. Először Pozsgay Imre, egyetemi professzor tartott előadást a régebbi idők helyzetének és a mai viszonylatba vett problémák hasonlatosságáról. Még a hirtelen ránk zúduló információk terhe alatt voltunk, mikor egy kedves ismerős – Takaró Mihály irodalomtörténész úr kezdte meg előadását az eltitkolt magyar irodalomról. Mint az előzőekben, most is sokkolt az a rosszakaró hatalom, mely képes a valós információt eltorzítani, s ezzel gyökerében megváltoztatni egy vagy több nemzedéket. Ezek után a „sokkol” szó már csak enyhe kifejezés Szakály Sándor történész előadására. Annyi tényt, annyi fájó és felháborító tényt osztott meg velünk, amelyek alapján kétlem, hogy valaha is feldolgozná ezt az, aki szívből magyar. Még az előadások eufóriájában ballagtunk fel az ebédlőbe, ahol terített asztallal, finom levessel, hússal és desszerttel vártak minket. Bár az ebédszünet rövidnek tűnt, éppen hogy csak elértük a következő – közgazdaságról szóló – előadást, melyet Bogár László úr tartott. Ilyen megközelítését a gazdaságnak még nem láttam, felhívta figyelmünket a problémákra, melyekre az ő szavaival élve: a nemzet reméli, majd mi találjuk meg a megoldást. Folytatásként Maruzsa Zoltán felsőoktatásért felelős helyettes államtitkár vezetett be minket a főiskolák és egyetemek minden apró titkába, s a rendszer hibáiba, valamint azok kijavítására. Ezt követően vacsora, majd a színházba készülődés következett. Tartalmas kis este volt, az biztos! A Pesti Újszínházban tekinthettük meg az Ábel c. előadást. Köszönjük Rákóczi Szövetség! Feledhetetlen élményben volt részünk.
A vasárnap már a búcsú hangulatát hordozta, az ébredéstől számítva. A reggelinél mindenki kicsit el volt kenődve.
Az előadás, melyet Bárdos Tamás zenetudós tartott, kirántott minket a mélabús hangulatból, s teljesen átéltük Liszt Ferenc lelki civódását, életének szép és fájó pillanatait. Ezután a fórum következett, ahol mindenki fájó szívvel nézett újdonsült – vagy épp régi barátjára, aki tőle 100, 1000 kilométerre lakik. Én is egyike voltam azoknak, akik nem bírták könnyek nélkül az utolsó perceket. Mindezek ellenére nem maradt sok időnk búcsúzkodni. Reméljük, még sokszor hozhatunk haza ugyanannyi, vagy még több jó tapasztalatot és szép emléket, mint idén. Várjuk a következő vezetőképzőt!
Cselényi Krisztina, Tornaljai Gimnázium mellett működő Rákóczi Szövetség Helyi Szervezetének elnöke
Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”38483″}
