„Bizonytalan vagyok: már csak repe¬déseket, tehetetlenséget, hiábavaló nyugtalanságot látok magamban. Romlottnak érzem magam, minden, amihez hozzáérek, megromlik.”
Az Irodalmi Szemle októberi száma, azon belül is A tébolyon innen és túl című blokk Georges Bataille-nak, a XX. század kiemelkedő francia filozófusának, az „ateista teológusnak” A kínszenvedés című írásával indul, amely a szerző hamarosan magyarul is megjelenő Belső tapasztalat című, meghatározó jelentőségű kötetéből származik. Bataille-t egy másik francia, Michel Foucault követi, akinek Az őrültség története című monumentális munkájáról és az őrültség „pusztító erejéről” Miroslav Marcelli közöl tanulmányt (Németh Ádám fordítása). A téboly egy másik megkerülhetetlen francia apostolának, Antonin Artaud-nak kiváló ismerője, Darida Veronika ezúttal az orosz balettművész Václav Nizsinszkij és Jeles András munkássága kapcsán kutatja az artaud-i kegyetlen színház újraértelmezéseit. Ötven évvel ezelőtt hunyt el Sylvia Plath, és egyúttal ötven évvel ezelőtt jelent meg Az üvegbura című kultikus regénye – a regény motívumait Kosztrabszky Réka tanulmánya vizsgálja. Csáth Géza sem ment a szomszédba némi őrültségért – Szabó Réka tanulmánya Csáth műveinek filmes adaptációival foglalkozik.
A szám folytatásában Sigmund Freud siet a segítségünkre, hogy feloldja az őrület ránk nehezedő nyomását: A humor című tanulmányában (Pál Katalin fordítása) a pszichoanalízis atyja a „humoros örömnyereség genezisét” vizsgálva igyekszik mosolyt csalni az arcunkra (bár talán ehhez a mosolyhoz is szükségeltetik némi őrület).
A szépirodalmi blokkot Forgács Miklósnak az Áruló vagy, Halász! című, Grendel Lajos novellája alapján írt drámája nyitja. „Mi ez hát? Egy szolipszista képzelgés kivetülése? Egy őrült elme zuhanása a vak mélységbe? Kísérlet a drámai forma teljes leépítésére? Neoalkímia? Gyümölcspornó? Magzatvízfakasztás? Talán mindez együtt, talán egyik sem, talán sokkal több ennél. A szerző meghatározása szerint: »banális ambient infernó«. S akkor egyelőre marad¬junk talán ennyinél” – olvasható a szerkesztői előszóban.
A Forgács-féle pokoljárás után Deres Kornélia démoni versei, majd Markó Béla szonettjei és Tóth Kinga gépversei következnek. A Nobel-díjas Doris Lessing Egy magyar baráthoz című versét (Nagypál István fordítása) egy különleges meglepetés követi: az Allúvium című „esztétikus kritikai lap” (szerkeszti Csanda Máté teoretik) borítója, amelyet az Irodalmi Szemle a két lap közötti jövőbeni gyümölcsöző együttműködés reményében közöl. A szám versanyagát még Mária Ferenčuhová szlovák költő versei (Merva Attila fordítása) és Fellinger Károly legújabb művei alkotják.
A prózablokkban Mán-Várhegyi Réka novellája a „répásmegyeri” züllött idillhez visz bennünket közelebb. Pavel Vilikovský Kutya az úton című regénye hamarosan megjelenik magyarul: az októberi Szemle ebből a szövegből is közöl ízelítőt, Garajszki Margit fordításában.
A lapszámot Pál Ildikó karneválszerűen kavargó képei illusztrálják, ugyancsak az őrület mélységes-mély kútjából merítve energiájukat. (szalzo)
Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”41591,41148,40841,40286,39716″}
