Feszty Áprád centenáriumi emléknapot tartottak május 30-án Ógyallán abból az alkalomból, hogy száz évvel ezelőtt, 1914. május 31-én hunyt el a XIX. század végének egyik legnépszerűbb, és legnagyobbra becsült magyar festőművésze, Feszty Árpád.
„A historizáló akadémizmus egyik legjelentősebb alkotója, mind történelmi, vallásos és portréfestészet terén maradandó értékű alkotásokat hozott létre.
1856. december 21-én született Ógyallán Rehrenbach Szilveszter és Linzmayer Jozefa tizedik gyermekeként. A nevét 1868-ban Fesztyre változtató édesapa 1888-ban kapta meg – családjával együtt a nemesi rangot” – e szavakkal köszöntötte a megjelenteket Lacza Nóra, az ógyallai Feszty Árpád Alapiskola és Óvoda igazgatóhelyettese.
Az alapiskolában megtartott centenáriumi emléknapon megjelentek: Dél-Komáromi Feszty Árpád Általános Iskola képviselői, Czízyné Feszty Zsuzsa, Lovász Károly, Ógyalla alpolgármestere és az iskola nyugdíjas pedagógusai.
Ezt követte az iskola tanulója, Fejes Vivien, aki Pósa Lajos: A magyarok bejövetele (Feszty Árpád barátomnak) című versét szavalta. Száll a turulmadár… / utat ver a szárnya… / Kacagányos Árpád zúg-robog utána. / Győzedelmes Árpád széttekint a dombon: / „Ez itt a mi hazánk! Ez az édes otthon!”
Az ünnepi beszédet Dibusz János, igazgató tartotta, aki méltatta Feszty Árpát munkásságát. Visszaemlékezett az iskola névadó ünnepségére és az azóta megrendezett Fesztys rendezvényekre.
„A mi iskolánk is büszkélkedhet a nagy mű, a körkép másolatával. Emellett több művének másolata, eredeti alkotásai, használati és dísztárgyai is részei a Feszty emlékszobánknak. Feszty dombormű díszíti folyosónkat. Fesztys testvérkapcsolat, iskolai logó, zászló, Feszty Hét, Feszty rajzverseny, Feszty vetélkedő, Feszty Kupa. Ezek a fogalmak és a mögöttük lévő tartalmak, értékek nekünk sokat jelentenek, de ismertek már régiónkon túl, az anyaországban is. Túlzások ezek? Bátran mondhatjuk, hogy nem” – mondta beszédében az igazgató.
2004-ben az iskola akkori vezetése és alkalmazottai eldöntötték, hogy tiszteletbeli nevet szeretnének választani az iskolának, Feszty Árpádra esett a választás. A rendezvények, ünnepségek és a versenyek mind az önmeghatározást és a Feszty hagyaték ápolását szolgálják.
„Mi itt emlékünnepélyünkkel névadónk nagyságát szeretnénk erősíteni, hódolatunkat és köszönetünket kifejezni. Köszönetünket kifejezni a Feszty családnak, hogy használhatjuk a Feszty nevet, hogy betekintést adnak a család történetébe, ami által a Feszty – hagyaték ápolásának részesei lehetünk, erősíthetjük identitás- és magyarságtudatunkat.
Ez az ünnepély egyben alkalom mindnyájunknak arra is, hogy felelevenítse és bővítse Fesztys ismereteit, s erősítse összetartozás-tudatunkat is” – magyarázta Dibusz János a beszédében.
Őt követte Görbe Márk művészettörténész Egy életmű töredékei – Feszty Árpád titkai címmel tartott vetítéssel egybekötött előadást.
Feszty Árpád számára szülőföldjének vidéke, a Vág és mocsarai egész életére meghatározó jelentőséggel bírtak és több művén szereplnek. A festőművész gimnáziumi tanulmányait követően 1874-től a müncheni Képzőművészeti Akadémia hallgatója volt. Az órákat nemigen látogatta, inkább Karl Kubinsky, lengyel tájképfestő és Mészöly Géza műtermeibe járt. Az 1870-es években az Országos Magyar Képzőművészeti Társulás tárlatain, ahol a Barszentkereszti püspöki park, a Pusztai találkozás télen és több – főként alföldi tanyákat ábrázoló műve – nagy sikert aratott. Az évtized végétől kezdve Jászai Mari szinésznővel állt közeli kapcsoaltban. Feszty 1880-1881-ben a bécsi Képzőművészeti Akadémián folytatta tanulmányait, ekkor készítette a Golgota című festményét, mely azon különlegessége miatt aratott nagy sikert, hogy Krisztus megfeszítésének jelenete háttérbe szorul a hangulatos téjképi részletek mellett. A festmény ma a budapesti Nemzeti Galériában található.
Az 1880-as években több nagysikerű életkép is kikerült a festő ecsetje alól, így a Bányaszerencsétlenség és a Kárvallottak, mely egy leégett falu lakóinak keservét jeleníti meg.
A festőművész 1889-ben kötött házasságot Jókai Rózával, Jókai Mór író nevelt lányával. A házaspár Budapesten, a Bajza utcában épített magának palotát, mely a korabeli magyar művészvilág egyik legjelentősebb találkozóhelyévé vált. A szellemi műhelyként is funkcionáló szalon működésének idején olyan neves alkotások születtek, mint például a Sirató asszonyok Krisztus sírjánál, melyet maga I. Ferenc József vásárolt meg, és a Törvénykezési palota Esküdtszéki termének történelmi pannósorozata.
Amikor Feszty Árpád és Spányi Béla 1890-ben felkereste a nagy francia forradalom tiszteletére rendezett párizsi világkiállítást, az ott bemutatott panorámák közül Alfred Stevens (1852-1906) és Henry Gervex (1852-1929) Egy évszázad története 1789-1889 című műve volt rájuk a legnagyobb hatással. A hatalmas panoráma, amely először ábrázolt egyetlen vásznon különböző időpontokban és helyszíneken lejátszódó eseményeket, lényegében nem volt más, mint a zsenik arcképcsarnoka, hiszen az elmúlt száz év 641 kiemelkedő jelentőségű francia személyisége volt látható a képen. Fesztyéket elbűvölte „az évszázad története”, s hazatérve maguk is egy hasonló kép megfestésének gondolatával kezdtek foglalkozni. Különösen Fesztyt izgatta a téma, bár egyes források szerint először a bibliai vízözönt szerette volna megfesteni. Apósának, Jókai Mórnak a tanácsára azonban elállt ettől a szándékától, és a közelgő millenniumra való tekintettel végül is a magyar honfoglalás megfestése mellett döntött. Valószínű, hogy Jókai szerepe nem csak a témaválasztásban, hanem a panoráma megtervezésében, a kompozíció végső megformálásában is meghatározó volt. Erre utalnak azok a kortársi visszaemlékezések is, amelyek szerint „Feszty költőien csoportosított képeiből összeállított munkája Jókai eszméje és útmutatása szerint készült”. Ezt látszik igazolni, hogy Jókai már évtizedekkel korábban írt egy képről, amely a magyar honfoglalás témáját fogja feldolgozni, s azon a honalapító Árpádtól az áldozatot bemutató táltoson át a rejtelmes táncot járó tündérekig ott lesz minden.
1896-ban a millenáris kiállításra festette a Magyarok bejövetele című hatalmas diorámája a magyar historizmus legnagyobb méretű és leghíresebb alkotását. A maga nemében egyedülálló, monumentális alkotás a romantika szemüvegén keresztül mutatja be hat egymáshoz kapcsolt jelenetben a magyarok bejövetelét a Kárpát-medencébe. Ekkor festette a Bánhidi csata és a Zsolt vezér eljegyzése című képeit is Komárom és Bihar vármegyék számára.
Ezt követően hosszabb ideig Firenzében tartózkodott nejével. Itt festette Krisztus temetése című triptichonját, amelyet 1903-ban Budapesten állított ki, majd nemzetközi körútra indította. Ez egy hármaskép, mely Krisztus megfeszítését, temetési menetét és siratását ábrázolja. Nagy mérete miatt 1913-ban az Arad Megyei Múzeumban nyert elhelyezést, ahol jelenleg is található (sajnos összegöngyölve a pincében).
Feszty a XX. század elején ugyan még kapott néhány nagyobb állami megbizatást, de végül sokasodó anyagi gondjai arra kényszerítették, hogy kisebb parasztportrék és tájképek készítésében aprózza el tehetségét.
Életkedve is visszatérőben volt, sőt végre már ecsetje után is nyúlhatott s tanulmányokat, vázlatokat kezdett festeni, jövendő képek motívumait. A sors azonban másként határozott. 1914. május 31-én vége szakadt életének s a tüzes lélek békés nyugalomra tért Lovranában, mai Horvátországban.
Személyében a magyar képzőművészet egyik legsokoldalúbb és legkiválóbb képviselőjét veszítette el.
A Bellő néptánccsoport fellépése után megkoszorúzták Feszty Árpád domborművét majd a Feszty Emlékszobában megnyitották a centenáriumi emlékkiállítást Feszty Árpád hazatért! címmel, amelyet az iskola pedagógusa, Vrábel Sándor állított össze, nemcsak a festőművész képeiből, de korabali tárgyakból és más relikviáiból.
Czízyné Feszty Zsuzsanna a kiállítás megnyitóján elmondta Feszty Árpád kedvenc tartózkodási helye volt Kingyes. Ide, erre az eldugott tanyácskára járt feltöltődni, elmélkedni, ihletet meríteni, ha elfáradt a nagyváros mozgalmas világában. A magyarok bejövetelének több vázlatrajza is a kingyesi műteremben készült. Mi több, a körkép több alakjának portrészerű arcához a közeli Martos parasztjai álltak modellt.
Ma már csak egy düledező tornyocska emlékeztet arra az épületegyüttesre, amely egy műteremből és egy parasztházból állt. Pedig szebb napokat is megélt a „Tündér-tanya”! Éjszakákon át beszélgettek itt a kor meghatározó személyiségei, művészei, Feszty Árpád barátai. Csak néhányat megemlítve: Gárdonyi Géza, Jókai Mór, Bródy Sándor, Dankó Pista. Látogatásaikat mindig „dokumentálták” is, elég sajátos módon: rövid versikéket írtak a parasztház gerendáira. A ház már nem áll, a gerendák és rajtuk a „barátság örök lenyomatai” azonban megmaradtak, és a Feszty-család jóvoltából méltó helyre kerültek: az Emlékparkba, a Feszty-körkép mellé. Felújításuk után a nyolc gerendán összesen 52 hosszabb-rövidebb, többnyire verses felirat vált olvashatóvá.
A sajnálatos módon lepusztult Kingyes még ebben az állapotában is magával ragadja az ide érkezőt. Aki ide eljön, megérti, miért szerette ezt a helyet annyira Feszty Árpád, hogy festő létére még lefesteni sem tudta: „Akit az ember igazán szeret, ahhoz ír szerelmes levelet – s ha tud, jó vagy rossz – szerelmes verseket, de ecsettel, festékkel vászonra realizálni nem képes.” Az egykori műterem romos épülete mögötti tavacska és környéke egy kis »Paradicsom«. Méltóbb sorsot érdemelne a »Tündér-tanya«, hisz ihlető ereje fontos szerepet játszott nemzeti kincsünk, a Körkép születésében. A gerendákat jó volna visszahozni, méltó helye lenne Feszty Árpád domborműve felett, vagy a Feszty Emlékszobában…
A képgalériánkat ITT tekintheti meg >>>
Miriák Ferenc
A szerző felvételei{iarelatednews articleid=”45894″}
