Szászi Zoltán főleg költőként és publicistaként ismert, most azonban már második regényét jelentette meg. Zimankó, a kisvárosi költő és újságíró a közelmúlt és napjaink szlovákiai magyar mikroklímájának tükre is lehet, mert ugyan érzi az új időknek és a szép lányok szívének lüktetését, a Város Szívét túl későn találja meg.
Zimankó nyitott a változásokra, azonban a megszokások és a túlontúl konzervatív környezet végül erősebb. Szászi pszichológiai és morális kérdéseket is feszegető regényéből az emberi esendőség kedves ábrázolása sem hiányzik, érezhetően merít a múlt századi cseh regényírás hagyományaiból, azonban a fiktív gömöri vagy nógrádi kisváros kocsmáinak, cukrászdáinak álomburokban mozgó szereplői számunkra is nagyon ismerősek valahonnan. Honnan is? A szecesszióból talán?
A cselekmény filmszerűen pereg, olykor ugyan a téli kora reggel ködfátyla, az éj sötétje, vagy az egyik helyi lokál cigarettafüstje belepi, sejtelmessé teszi ezeket a kisvárosi alakokat, mégis azt tapasztaljuk, hogy a maguk teljes valójában itt élnek közöttünk most is. Csak tükörbe kell nézni néha a szokott helyen.
A könyv a Madách Posoniumnál jelent meg 2012-ben.
Felvidék.ma
