Az őrvidéki Boldogasszonyban, vagyis Frauenkirchenben évente hagyományosan rendeznek magyar zarándoklatot a helyi ferences kisbazilikába. Érdekessége, hogy háromszorosan szerepel a Boldogasszony kifejezés ezen az ünnepen, hiszen Boldogasszony a helyszín, Nagyboldogasszony ünnepe van és a bazilika minor is természetesen Szűz Mária mennybemenetelének van felszentelve.
Idén is 13 órakor kezdődött az ünnepi szentmise . A bevonulás után egy helyi szervező köszöntötte Pál László kismartoni vikárius atyát, a szentmise főcelebránsát és oltártestvéreit, a fertőszéplaki atyát, Pál atyát Sümegről, a jelen levő mosonmagyaróvári Szent György-lovagokat, végül pedig a zarándokokat. Elmondta, hogy történelmi jelentőséggel bír ez a hely és nekünk, magyaroknak nagyon közeli, hiszen a történelmi Magyarország része. A főoltár jobbján és balján Szent István és László királyaink szobrai láthatóak. Köszöntését a zarándokhely üzenetével zárta: a Magyarok Nagyasszonya senkit nem hagy el, aki hozzá türelmesen és bizalommal folyamodik hozzá.
Pál László vikárius urat másfél éve volt szerencsém megismerni, amikor egy aranyvasárnapi adventi szentmiséjén vehettem részt és ministrálhattam Kismartonban s akkor éppen jelen volt ott a bennünket magyarul is köszöntő Zsifkovics Egyed megyéspüspök úr is. Ide tartozik az is, hogy Kismartonban havonta egyszer, mindig a hónap harmadik vasárnapján van magyar mise.
László vikárius úr négy éve ünnepelte ezüstmiséjét, vagyis pappá szentelésének 25 .évfordulóját, ez is egy nagyon meghitt esemény keretében a bécsi Stephansdom-ban zajlott le. Amikor is
2011.szeptember 22-én ott lépett fel a több mint száz tagot számláló Szentegyházi Gyermekfilharmónia, melynek karmestere szőgyéni gyökerekkel rendelkezik. Haáz Sándor úrról van szó.
László atya pedig a székelyföldi község, Szentegyháza szülötte. Nagyon megörültem, amikor megláttam őt, mert előre nem tudtuk, ki fogja celebrálni a misét. Akkor is ott lenni Bécsben nagyon emlékezetes volt és felemelő végighallgatni a csodás hangú vegyes gyermekkórust.
Vikárius úr beszélt a Mária-tiszteletről, hogy mennyi-mennyi módja van ennek a kifejezésére, hiszen számos Mária kezdetű településünk van Kárpát-medence szerte, elsősorban Felvidéken és az anyaországban, aztán említést érdemelnek az egyre gyakoribb zarándoklatok a Mária-úton és egyebek-. Állandóan folyamodnunk kell Nagyasszonyunkhoz s kérni őt, ne hagyja árván nemzetünket, azokért a magyar testvéreinkért, ifjainkért is kérni közbenjárását, akik már hajlamosak elfelejteni vagy nem
kapják meg szüleiktől, nagyszüleiktől a vallásos neveltetést és a magyar nyelvet, vagyis Reményik Sándor szavaival élve elhagyják „a templomot és az iskolát” .
Nagyon szép orgonajáték szólt a karzatról, ezt külön megköszönte az atya, nagyon kellemes volt hallgatnia. A kántornő a közeli, anyaországi oldali Fertőszéplakról érkezett, innen érkezett a négy újonc
ministráns is, s jöttek gyalogos zarándokok is, illetve akárcsak mi, Pozsonyligetfaluból, kerékpárosan is egy férfi Sopronkőhidáról.
Megismerkedtünk egy hölggyel, aki egyedül tekert ide vagy 70 km távolságból Őrvidékről. Sajnos tőlünk, Felvidékről nem nagyon járnak az évek során, csak néhányan időnként el-elzarándokolnak, de nem rendszeresen, pedig mi is igen közel vagyunk Boldogasszonyhoz.
A mise végén László atya megköszönte a helybéli ferences barátoknak, köztük Bruder Elias-nak, a főnöknek, hogy meghívták s a sok zarándoknak, hogy eljöttek együtt ünnepelni Boldogasszonyba a mi
Nagyasszonyunkat, akinek halála előtt oltalmába ajánlotta országát Szent István király. A mise a pápai, a magyar és a székely himnuszok eléneklésével fejeződött be.
Zilizi Kristóf, Felvidék.ma
