Tornalján minden héten összejön a három felekezetből (evangélikus, református és római katolikus) néhány lelkes ember, akik szeretnek énekelni, és együtt dicsérik az Urat sok-sok énekkel. Ennek az alkalomnak mindig van egy igemagyarázat része is. A lentiekben olvasható igehirdetést december 9-én Dechertné Ferenczy Erzsébet budapesti evangélikus lelkésznő hirdette az egybegyűlteknek. Igehirdetése a karácsonyi örömről szól.
A hittan órán az egyik konfirmandus azt kérdezte tőlem: „Mi volt az az ajándék, aminek a legjobban örült egész élete során?” Hiába gondolkodtam, egyetlen tárgyi ajándék, egyetlen megfogható dolog sem jutott eszembe. Aztán lassan rájöttem: a legnagyobb öröm, a legnagyobb ajándék évről évre az a pillanat volt, amikor az „angyali” csengő szó után végre kinyílt a szoba ajtaja, beléphettünk és a sötét szobában ott állt a fényben úszó, csillogó karácsonyfa. A sötétben ragyogó fény! Igen, ez volt a legnagyobb ajándék, a legnagyobb öröm! És a legszebb időszak advent volt, amikor minden este meggyújtottuk a sötétben a gyertyát és együtt énekeltünk. A sötétben ragyogó pici fény, ez volt gyerek-korom egyik legnagyobb öröme.
Jézus születéséről így jövendölt Ézsaiás próféta: A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát. A halál árnyékának földjén lakókra világosság ragyog. Ézs 9,1 Sötét van, nagyon sötét van ebben a világban. Sötét az ember-szívekben is. S a sötétségben félelem lakik. Bizonytalanság, reménytelenség. Bűneink miatt Isten ítélete nehezedik ránk, jogosan sújt minket a büntetés. De éppen ebben a sötétségben ragyog fel a világ legcsodálatosabb örömhíre: MÉGIS SZERET MINKET AZ ISTEN! Meg akar menteni! Meg akar szabadítani a sötétség hatalmából!
Szenvedőnek, küszködőnek, magányosnak, a félelem rabjának és a magabiztosnak, betegnek és egészségesnek, gazdagnak és szegénynek, idősnek és gyermeknek. Kivétel nélkül mindenkinek ugyanaz a nagy örömhír hangzik: Annyira szeret téged az Isten, hogy egy csodálatos ajándékot küldött neked: elküldte a világosságot! Odaadta egyetlen Fiát. Elküldte a Szabadítót, Jézust.
Jézus az Isten Fia, LEJÖTT A MENNYBŐL A FÖLDRE. Tökéletes életet élt. Meghalt a kereszten, hogy megfizessen a bűneinkért. Az Isten szíve megdobbant értünk a jászolban és meghasadt értünk a kereszten. De Jézus legyőzte a sötétséget, a halált. Feltámadt. Ezért tud megszabadítani a gonosznak, bűnnek, sötétségnek, halálnak hatalmából. Mindentől, ami pusztítja életünket.
A karácsonyi örömöt csak az éli át, aki Jézussal találkozik az ünnepen. Ha a Szabadítót ismerjük fel benne, megtelik szívünk hálával, örömmel és énekkel: Íme Isten az én szabadítóm, bízom és nem rettegek, mert erőm és énekem az Úr, megszabadított engem. Ézs 12,2 Ha így járja át szívedet karácsony fénye, nem kell félned a világ végétől. Nem kell félned sem az élettől, sem a haláltól. Sem az egyedülléttől, sem a betegségtől. Semmitől, ami elvenné örömödet, letörné reményedet. Hiszen hozzád jön, érted született meg a Szabadító.
És a legcsodálatosabb még hátra van! A nagy meglepetés! Egyszer majd kitárul az ajtó, a menny ajtaja és a leírhatatlan fényben Őt látod meg, Őt, aki téged a világon a legjobban szeret!
Ezt az ajándékot, a legnagyobb örömöt kínálja neked Isten. Ha már a tiéd, légy örömmondó, menj és add tovább a világ egyetlen igazi jó hírét. Ha még nem a tiéd, nyisd meg a szíved és fogadd el, legyen igazi karácsonyod!
Mindenkinek isteni ajándékokban, Igében, szeretetben és örömben gazdag karácsonyt, és a Szentlélek vezetésével megáldott új esztendőt kívánok.”
Felvidék.ma{iarelatednews articleid=”58267,58231,58173,58134,58142,58165,58112,58111″}
