Az ernyőszervezetként működő Pozsonyi Műtermek szabad művészeti társulásunk szakmai irányítása alatt álló, a Csemadok nagytermében működő Pozsonyi Magyar Galéria a 2015-ös esztendőben is számos olyan professzionális színvonalú rendezvénnyel lepte meg a hosszú évek során kialakított értő közönségét, melyek nemcsak nemzetiségi kultúránk, hanem Kárpát-medencei összmagyarságunk számára is állandó értéket jelentenek.
A tavalyi év kezdetét a galéria életében egy meghosszabbított kiállítás jellemezte, ugyanis a 2014 december elején nyíló Karácsonyi nocturno című kiállítás február végéig volt látható, így a Pozsonyi Műtermek tagjainak, s az általuk meghívott vendégművészek munkáit az évértékelők, vagy más események alkalmával a pozsonyi kultúrkör közönsége is megcsodálhatta.
Mivel az utóbbi években a PMG sokat szerepelt úgymond házon kívül, tavaly Budapest adta az első helyszínt március huszadikán egy nagyszabású, bemutatkozó kiállítás megrendezésére. A budapesti Polgárok Háza, s a felvidéki Szövetség a Közös Célokért társulás szervezésében Pozsonyi Kifli címmel, az említett Polgárok Háza impozáns közösségi tereiben a Pozsony történelmével, a pozsonyi magyarok kulturális, társadalmi életével kapcsolatos összeállításokat, előadásokat, kiállításokat tekinthetett, hallgathatott meg több mint kétszáz lelkes, nemzeti érzelmű, többségükben budapesti lakos. A PMG szervezésében itt egy olyan képzőművészeti kiállítási anyagot hoztunk el az értő közönség számára, mely tárlat keretében pozsonyi képzőművészek mutatták be elsősorban azokat az alkotásaikat, amelyek valamilyen formában kötődnek Pozsonyhoz, nemzetiségi létünkhöz, s magyarságunkhoz.
Május 17-én a Pozsonyi Magyar Galériában nyitottuk a budapesti festőművész, László Dániel Mária út című vándorkiállítását, mely tárlat anyaga a művész zarándokútjainak azt a lelki élményanyagát dolgozza fel realisztikus képi megfogalmazásban, mely kötődik keresztény vallásához, az európai ember lelki, szellemi, tárgyi hagyományaihoz, hagyatékához. Nagyon fontos, nagyon is aktuális művészi megnyilvánulásnak lehettünk tanúi, hiszen ma – a neoliberális szabadelvűség-, az egyre durvuló piacgazdaság-, honi földön az átkos volt kádereinek a ma is erőszakos tülekedése, a fogyasztói társadalmak erőltetett kialakítása, a hagyományos európai vallások gyűlöletének az elburjánzása, a család fogalmának megkérdőjelezése révén a – valamikori – büszke Európa – lassan-lassan elveszteti arcát. A művész ezt az eredeti arcot kívánja ecsetvonásain keresztül újra modulálni, üzenve mindannyiunknak: ne hagyjuk veszni az őseink által évszázadokon át épített kultúránkat, vallásunkat, létünket fenntartó tárgyi, természeti javainkat, annak a hívő emberi viselkedésmódnak a szellemében, hogy – a másét nem akarjuk, de a sajátunkat – nem adjuk. Munkáin keresztül ehhez kíván nekünk az alkotó testi, lelki, szellemi egészséget, s azt, hogy az évszázadok óta mindannyiunknak védelmet nyújtó Kárpát Hazánk, s a jó öreg Európánk a jövőben is a hagyományos lelki, szellemi értékeket tisztelő, ezt gyakorló, s továbbadó EMBEREK kisugárzása, fénye által ragyogjon.
A nyári kiállítások, események helyszínei Léva, Pozsony és Prága voltak. Léván június 5-én nyitottuk meg a Hommage a Esterházy János festmény- és grafikai gyűjteményünk harmincegyedik bemutatóját. Ez az esemény is arról tanúskodik, hogy az említett városban, s az ehhez tartozó, magyarok lakta helységekben is őrzik a mártír emlékét, hiszen az említett gyűjteménybemutatót 2013-ban egy Esterházy emlékmű felavatása előzte meg. Persze itt azt is hozzá kell fűzni, hogy a lévai Reviczky Ház a kitartó, önzetlen, a megmaradásért, a magyarságért vállalt tevékenységéért 2014-ben elnyerte a budapesti székhelyű Esterházy János Emlékbizottság érmét.
Pozsony volt a következő helyszín, ahol a Pozsonyi Műtermek tagjai, pontosabban kurátora és egyik szobrászművésze, Mag Gyula személyében részt vettünk, részt veszünk annak az emlékbizottságnak a munkájában, amely az 1945-ben, Ligetfaluban elkövetett tömeggyilkosságok áldozatainak állít a ligetfalui temetőben – emlékművet. Egy emlékkő a gyilkosságok egyik helyszínén már tavaly júniusban elhelyezésre került, az emlékmű felállítására a jövőben kerül sor. Egy kegyetlenkedéseket, vért, szomorúságot jelző esemény közhírré tételében veszünk részt mi, pozsonyi képzőművészek is. Ugyanis a háború végeztével, 1945-ben Beneš a csehszlovák hadsereg irányítóinak kiadta a parancsot a hazatérő német és magyar katonák, civilek likvidálására. A célállomás – ahol a vasúti pályák nyugat felől gócpontként összefutottak – főleg Pozsony volt, az itteni Ligetfaluban kialakított haláltáborok, melyekben a ma már felbecsülhetetlen számú, vélhetően több ezer meggyilkolt vértanú között ott voltak annak a Drezdából hazautazó kilencven tagú magyar leventecsapatnak a tagjai is, akik gyerekként soha nem vettek részt harcokban, akik az esztelen háborús öldöklés, a fegyvercsitulás után családjaikhoz tértek volna vissza. Igaz felvidéki magyarként –mindannyiunknak – az ő emléküket is őrizni kell.
Prága adta a következő helyszínt júniusban a PMG Esterházy gyűjteményének bemutatására. A Pozsonyi Műtermek Prágában élő tagjával, Lőrincz Zsuzsa képzőművésszel, s művésztanárral már korábban elterveztük, hogy a cseh fővárosban is bemutatjuk a szóban forgó gyűjteményt. Erre jó alkalom mutatkozott tavaly nyáron, ugyanis a Prágai Magyar Kultúra házában, a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetségének zászlaja alatt rendezték meg június 27-én a „Visszaadni Esterházy Jánosnak becsületét” címet viselő konferenciát, mely alkalommal került sor a gyűjtemény bemutatójára. A megnyitó utáni fogadáson jó érzés volt hallanom, hogy az egyes delegációk – például a lengyelek – milyen elismeréssel szóltak azoknak a képzőművészeknek a színvonalas alkotásaikról, akik – a művészeti élet globalizmussal körülfont, sokszor a neoliberális művészeti frontok önző, „karriertipró” valóságának környezetében sem feledkeznek meg magyarságukról, s alkotásaikon keresztül is őrzik magyar nagyjaik emlékét.
Ősszel, október elsején nyílt a Pozsonyi Magyar Galéria és a Pozsonyi Casino rendezésében Szász Endre emlékkiállítása a művész meg nem élt kilencvenedik születésnapja alkalmából. Amint ezt megnyitó beszédemben is megemlítettem, a világhírű grafikusnak, festőművésznek, látványtervezőnek – akinek a földgolyó minden magára adó galériájában megtalálhatók alkotásai – a Felvidéken ez volt az első tárlata, amelyet sokan megcsodáltak.
November 22-én Brünn történelmi városházának Nemzetiségek Termében nyitottam meg a PMG Eszterházy-gyűjteményének tárlatát. A Cseh-és Morvaországi Magyarok Szövetsége brünni alapszervezetének meghívására állítottuk itt ki a PMG gyűjteményét. Fazekas Mónika, az alapszervezet elnöke köszöntőjében elmondta, hogy fontosnak tartották azt, hogy a Brünnben, s környékén élő magyarok is megismerjék annak a mártírnak az életét, akinek szenvedéstörténete Morvaországhoz is kapcsolódik. A kiállítás fontos láncszeme volt annak a Prágától Kassáig vonuló, közben persze az anyaországot, s az egész Kárpát-medence magyarok lakta vidékeit is érintő kiállítássorozatnak, mely természetesen idén is folytatódik majd.
A Pozsonyi Műtermek alkotó csapatának régi szokása az, hogy a PMG zászlaja alatt, alkalomadtán megrendezzük egy-egy tagunk jubileumi, vagy életműkiállítását.Az elmúlt években például megrendeztük Jaksics Ferenc, Nagy Zoltán, Lőrincz Zsuzsa, Nagy József, Lábik János, Schrantz György, Kocsis Ernő, Janiga József, s más művészek jubileumi vagy megemlékező tárlatait. Tavaly november 5-én szerény személyem került sorra, Patina-50 címmel került sor az életműkiállításom megrendezésére a lévai Reviczky Házban. Ötven év terméséből válogattuk össze azt az anyagot, amelynek első képei, portréi szülővárosomban, Léván készültek. Talán nem is kell mondanom azt, hogy egy alkotónak nagyon fontos, ha pályája indulásának helyszínén állíthatja ki egy retrospektív tárlat keretén belül műveit – a sajátjai között. Ez alkalommal is megköszönöm a lévai Reviczky Ház minden lelkes tagjának a közreműködését, az őszinte gratulációkat.
Az 1998-ban alakult Pozsonyi Műtermek, majd a 2006-ban induló, később Esterházy-díjjal kitüntetett Pozsonyi Magyar Galéria eddig közel száz kiállítást rendezett odahaza, s a Kárpát-medence vidékein. Az idei év jubileumi év. Tízéves a Pozsonyi Magyar Galéria, melyet egy nagyszabású tárlattal kívánunk majd méltón megünnepelni, s egyben folytatjuk majd Kárpát-medencei jelenéseinket is – kiállításainkkal.
Kalita Gábor, Felvidék.ma{iarelatednews articleid=”57267,55791,55178″}
