Tőzsér Árpád díjai pont oly hosszú listát alkotnak, mint foglalkozásai. A 80. születésnapját ünneplő Kossuth- és József Attila-díjas érdemes művész, a Nemzet Művésze, a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjével kitüntetett (a teljesség igénye nélkül kerültek felsorolásra a díjak) felvidéki magyar író, költő, szerkesztő, kritikus, irodalomtörténész, műfordító (cseh, szlovák, lengyel, orosz, francia nyelvből) és egyetemi oktató „A kontextus végtelensége” című tanulmánykötetének bemutatóján jártunk, mely a dunaszerdahelyi Symbol Cafe-ban, a Vámbéry Irodalmi Kávéházban került megrendezésre április 6-án este.
Tőzsér Árpád 1935-ben született a magyar határtól 1 km-re fekvő Gömörpéterfala községben. A komáromi gimnáziumban érettségizett, majd a pozsonyi pedagógiai főiskolán szerzett magyar-szlovák szakos tanári oklevelet. 1960 és 1971 között A Hét és az Irodalmi Szemle szerkesztője. 1992–1996-ig az utóbbi főszerkesztője. 1971 és 1976 között a nyitrai pedagógiai főiskolán tanított, adjunktusi beosztásban, a magyar nyelv- és irodalom tanszéken. A pozsonyi Madách Könyvkiadó szlovák fordításokkal foglalkozó irodalmi szerkesztőségének szerkesztője. 1991 és2002 között a Komensky Egyetemen kutatott és tanított. 1998-tól 1999-ig a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának elnöke volt. 2005 óta a Magyar Művészeti Akadémia tagja.
Mintegy öt évtizedes munkássága vésőként írta bele magát a 20. és 21. század kortársirodalmába. Életműve előtt tiszteleg A kontextus végtelensége, melyben 13 különböző neves irodalmár kritikáit, elemzéseit és tanulmányait olvashatjuk Tőzsér Árpád egy-egy művéről.
Kántor Lajos bemutatja a kötetet (Fotó: Sziklai Krisztina)
Ezt a könyvet Kántor Lajos irodalomtörténész mutatta be nekünk az összejövetelen. Véleménye szerint, amíg a műből indul ki, azt helyezi előtérbe, és nem azt fitogtatja, hogy a kritikus mennyire ért szakmájához, addig jó egy kritika. Az kell hogy legyen a feladata, hogy közelebb hozza a művet és az írót az olvasóhoz. Nagyon izgalmas, ahogy a tanulmánykötetben lévő modern irodalomértelmezők keresik a kapcsolódásokat a magyar irodalom más íróihoz, alakjaihoz. Kántor Lajos számára Németh Zoltán Párhuzamos líratörténések (Baka István és Tőzsér Árpád költészetének összehasonlító vizsgálata) című tanulmánya nagyon tanulságos, hiszen egy mai Magyarországon élő magyar író életútját és verseit összehasonlítja Tőzsér Árpád szlovákiai magyar író műveivel. Itt látható csak igazán, hogy mennyire más nézőpont és más szemlélet uralkodik a két író írásaiban. Máshogyan és más dolgokról alkot egy kisebbségben élő magyar művész, mint egy magyarországi író. Kántor Lajos felvetette, nagyon izgalmas lett volna, ha Tőzsér Árpádot egy másik kisebbségben élő magyar íróval hasonlították volna össze, például Szilágyi Domonkos erdélyi költővel. Biztos, hogy ott is sok érdekességet tudnánk megfigyelni.
A kontextus végtelensége című tanulmánykötet mellett a szlovákiai magyar írók OPUS című folyóiratának 38. számát is átolvastuk a főszerkesztő, Hizsnyai Zoltán segítségével. A folyóirat ezen száma Tőzsér Árpád előtt tiszteleg köszöntővel, neki szánt versekkel és kritikákkal.
Utolsóként beszélt és szavalt maga az ünnepelt. Hallhattuk tőle Deborah avagy az Éden szíve című költeményét, amit felolvasása közben magyarázatokkal is megtűzdelt. Tőzsér Árpád szívesen jött és jön Dunaszerdahelyre, mert úgy gondolja, hogy amíg az ő fiatal korában Pozsony volt a magyar irodalom egyetlen fóruma, ma ezt a szerepet már átvette Dunaszerdahely. Itt van olyan magyar szellemi pezsgés, amely Pozsonyban már nincs.
Tőzsér Árpád és dunaszerdahelyi hallgatósága (Fotó: Sziklai Krisztina)
Az est vége felé a verselemzésről beszéltünk. Meg lehet magyarázni egy verset? Tőzsér Árpád szerint a verset nem szabad teljesen lecsupaszítani, mert ha nincs benne titok, akkor az nem vers. A verseknek nem magyarázatuk van, hanem értelmezésük. Annyi értelmezésük, ahányan olvassák. Egy versben kell, hogy legyen homály. Ez a homály az, amitől mindenki mást láthat bele. Ez a homály mindig a legbeszédesebb. A jó kritikus ezt a homályt szólaltatja meg.
A 80. születésnapját ünneplő költőnk a bemutató végén humoros pársoros verseivel nevettette meg a hallgatóságot. A továbbiakban kötetlen beszélgetésbe és a tanulmánykötet olvasgatásába mélyedtünk. Mindenkinek ajánlom, hogy forgassa Tőzsér Árpád műveit, hiszen nem csak azzal ápoljuk anyanyelvünket, ha magyarul beszélünk, de azzal is, ha magyar költőtől magyarul olvasunk.
Isten éltesse sokáig Tőzsér Árpádot!
