Muse & Inspiration, Múzsák és Ihlet a címe Tomi Thor fotókiállításának, amely pénteken nyílt a komáromi Limes Galéria Dúdor István Termében. Mintegy harminc fekete-fehér fényképen vall az Érsekújvárból indult, jelenleg Komáromban és Bécsben élő fotóművész arról, milyennek látja a világot.
„Alkotásaiban kísérletezik, felfedez, játszik a fényképezés technikai lehetőségeivel, keresi a sokoldalú megjelenítés formáit az absztrakt és a való világban, valamint az emberi érzések és a lélek tükrén keresztül”. Fogalmazott beszédében Nagy Tivadar fotóművész, a Magyar Fotóművészek Világszövetsége alelnöke, a Komáromi Helios Fotóklub elnöke az augusztus 12-én tartott tárlatnyitón. PhDr. Farkas Veronika művészettörténész, a Limes Galéria háziasszonya köszöntötte az alkotót, a komáromi Borostyán együttes megzenésített verseket adott elő. Tomi Thorral a megnyitó előtt beszélgettünk.
Az augusztus 12-i kiállításmegnyitó egy pillanata (Fotó: Bárány János/Felvidék.ma)
Thor Tamás után, Samot Roht művésznéven alkotott. Mióta lett Tomi Thor?
Három-négy éve, amióta elkészült ez az anyag.
Honnan az ihlet?
Három fotográfiai ciklust láthatnak az érdeklődők a kiállításon. Az egyik a Tisztelet Karl Blossfeldnek, aki egy porosz botanikus professzor volt, a két világháború között élt és tevékenykedett. Elkezdte fotózni a növényeket, amelyeket tanulmányozott. Érdekes képanyagot készített élete során. A huszadik század vége felé azután néhány német művészettörténész felfedezte a fotóit, és a képekből kezdtek kiállításokat rendezni. Jómagam egy publikációban találkoztam először a nevével, a munkásságával, és azonnal inspirált. Leveleket, virágokat gyűjtök, mindent, amit a természetben, az utcán találok, hazaviszem, megszárítom, és ezekből a szárított növényekből érdekes stilizációkat alakítok ki.
Az itt látható anyag második ciklusa a Body Details. A test részleteit fotózom. Az egyik fotón a kézfejet bekentem testfestékkel, hogy jobban látsszanak a pórusok, és egészen más felületet mutat, olyat, mintha elefánt bőre lenne. A harmadik ciklus a Fotószendvicsek, melyek kettő, maximum három önálló képből összeálló új képek, amiket stilizálok, összekötök. Játszogatok a fotókkal, és összejön ezekből egy érdekes új kép, ami azután kiállításra, vagy nyomtatásra kerül. Több önarcképet készítettem, ezeket társítottam más személyek, tárgyak fényképeivel.
Fekete-fehér fényképek a fehér falakon (Fotó: Bárány János/Felvidék.ma)
És a múzsák?
Több fotón szerepelnek. Vannak, akikkel évek óta együttműködöm. Jó velük dolgozni. Megértik, mit szeretnék a fotóval kifejezni. Nem sok modellt fényképezek, de ők visszatérő modellek.
Kétezerben végzett jogászként. Azóta elhagyta a pályát?
Hosszú évekig tevékenykedtem a jogi pályán, kétezertizenkettőben, a kormányváltás után felmondtak az Igazságügyi Minisztériumban. Két évig, mint fotós vállalkozó működtem. Másfél éve Bécsben élek a húgommal és a keresztlányommal, ahol más típusú munkát végzek, a szabadidőmben fényképezek. Többször megfordulok ezután majd Komáromban is.
Mikor vett először fényképezőgépet a kezébe?
Tizennyolc évesen, lassan huszonöt éve. Egy időben a sajtóban is megjelentek stilizált képeim. Néhányszor riportokhoz is fotóztam, de nem igazán fogott meg. Hamar abbahagytam.
A közönség egy része (Fotó: Bárány János/Felvidék.ma)
Csendes alkotó? Sokáig nézeget valamit, amíg lefotózza?
Igen, azután alakítgatom, megvilágítom, tovább foglalkozom vele. Sokszor lerajzolom az ötleteimet, amik az eszembe jutnak, ha nincs idő lefotózni a témát. Később a rajz szerint elkészítem a fotót.
Csupa fekete-fehér fotó lóg itt a fehér falakon.
Azon a glamour boudoir képen maradt egy kevés piros. Megrendelésre készült. Középkorú hölgyek alsóneműben fotóztatják magukat ebben a stílusban, amolyan önmegörökítés ez. Két fotóból alakítottam ki azt a fényképet. Fekete-fehérben jobban ki tudom fejezni magam, a színek egy kicsit zavarnak. A fekete-fehér fotó ráadásul leszűkíti a mondanivalót, vizuálisan is jobban megfog ezeknél a témáknál, amikkel foglalkozom.
Amott, az asztalon, az üveg alatt sorakozik néhány elismerése. Látom, tavaly második díjat nyert a Szentesi Aktfotó Biennálén.
Egy szürreális aktfotót küldtem be. Úgy tartom, az aktfotózás az egyik legnehezebb fényképészeti ágazat. Érzékenyen kell hozzáállni. Nem készítettem sok aktfotót. A díjazott kép is egy alkotói szemináriumon készült, azt dolgoztam fel. Meg kell érni egy fényképésznek, amíg komolyan elkezd foglalkozni az aktfotózással.
Elismerések – üveg alatt (Fotó: Bárány János/Felvidék.ma)
Miképpen kerültek a fényképei a Limes Galériába?
Érsekújvárban volt a tárlat premierje tavaly nyáron, azután az Ógyallai Művészeti Alapiskola kiállítótermében tekinthették meg az érdeklődők, Komárom a harmadik állomás. Ismerősöm, Petra Doležová szólt, aki előttem állította ki fotóit a Limes Galériában. Jómagam is szervezek kiállításokat Érsekújvárott, a Szamba cukrászdában, a KultúrKorzó, ArtKorzó kiállítási projektje keretében. Meghívtam kiállítani Petrát, ő említette, hogy a Limes Galériában lenne lehetőség bemutatni a képeimet.
Minden fotójával elégedett?
Ezek a fotók hosszú válogatás után kerültek a falakra. A tárlaton szereplő minden egyes kép közel áll a szívemhez, ezért lettek kiállítva. Sok fénykép mögött van valamilyen történet. És volt, hogy csak úgy játszottam a formával és a fénnyel.
***
Thor Tamás (Samot Roht, majd Tomi Thor) 1973-ban született Érsekújvárban, ahol 1992-ben érettségizett a gimnáziumban, és ugyanabban az évben felvételt nyert a Pozsonyi Comenius Egyetem Jogi Karára, ahol 2000-ben jogásszá avatták. Tagja a Szlovákiai Fotóművészek Szövetségének, a Magyar Fotóművészek Világszövetségének. A Komáromi Helios Fotóklub titkára.
