Szlovákiának van érzéke az időzítéshez: képes akkor élesíteni a legbutább s egyszersmind legfeleslegesebb surmóságait, amikor azokra a legkevésbé se lenne szüksége. Itt ez a bizonyos nyelvtörvény, mely fogantatott a „mi, a szlovák nemzet” szentséges eszméjében, s amelyet éppen most, a szlovák EU-elnökség, meg a történelmi magyar-szlovák barátság kellős közepén kellett ismét a magyarok pofájába vágni.
Még szerencse, hogy magyarnak látszó képződmények is lógnak a szlovák kormánybarlang mennyezetéről. Mi volna itt, ha nem így lenne?
De hát a törvény, az törvény. Ha nem vagy vezető politikus, akkor nincs mese, be kell tartani. Így aztán lehet faliújságot átrendezni, magyar Himnuszt szlovákra fordítani és még számos egyéb, a békés egymás mellett élést szolgáló kívánalomnak eleget tenni. Cserébe bizonyára emelkedik majd a magyar nyelvű műsoridő a szlovák közmédiában és a szlovákiai magyar intézmények, szervezetek is az általuk képviselt közösség számához mért, sőt méltányos támogatást élvezhetnek.
És ami a két nemzet, pontosabban a két állam barátságát illeti: ha ilyen szépen fejlődnek tovább a dolgok, még megérjük, hogy a szlovák államfő is magyarul szól néhány szót valamelyik magyar nemzeti ünnepen az Országház előtt. Talán éppen a nemzeti összetartozás napján, leánykori nevén a trianoni diktátum gyásznapján… Mert az annyira stílszerű lenne.
Félreértés ne essék: épeszű ember nem akarhatja, hogy a két ország között mérges legyen a viszony. Épeszű és normális ember békében, sőt barátságban élne a szomszédjával, pláne ha annyira egymásra vannak utalva, mint ezek a békétlen nemzetek itt Európa közepén.
De a barátság akkor barátság, ha legalább látszólag kétirányú. Jelenleg nem ez a helyzet. Az EU-elnök Szlovákia, csakúgy, mint a mečiari Szlovákia, ott és akkor törli fel a magyarokkal a padlót, ahol és amikor csak akarja. Nyelvtörvénnyel, állampolgársági törvénnyel, közigazgatási felosztással, dekrétumerősítő határozattal.
A legnagyobb bátorság nem is az ellenségeinkkel, hanem a barátainkkal szemben való kiálláshoz kell. És most észveszejtően nagy szükségünk lenne ilyen bátorságra…
