Marek Vagovič, az Aktuality.sk portál főszerkesztője Saját fejjel címmel írt könyvet. Lebilincselő történet a Smer színfalai mögül az oknyomozó újságíró szemével, aki több fontos botrányt is leleplezett. Ebben a fejezetben a szerző Ján Počiatek botrányairól, kapcsolatairól és életmódjáról ír.
Az, hogy a 2006-os választások után Ján Počiatek pénzügyminiszter lett, sokak számára meglepetést okozott. S nemcsak azért, mert a Smer ötven jelöltje közül a választási listáról a legkevesebb szavazatot szerezte. Počiatek ugyanis, akire mindössze 597 szavazópolgár adta a voksát, sohasem volt képmutató. A Smer több politikusától eltérően, akik ugyancsak az üzleti világból érkeztek a nagypolitikába, sohasem mondott olyanokat, hogy szociálisan érzékeny lenne és hasonlók. „Tudta ugyanis, hogy senki sem hinné el ezt neki” – írta Počiatekről Marián Leško kommentátor. Počiatek komoly anyagi háttérrel rendelkező emberként lépett a közéletbe, aki a pénzét megfelelő módon élvezte is. Luxusvilla a Slavínon, méregdrága karóra, évente több nyaralás. És ehhez még végtelen számú parti, ahogyan az dukál. Egyszóval: élte a pozsonyi legfelsőbb körök életét.
Počiateket a barátja és egyben üzleti partnere, Robert Kaliňák vitte bele a politikába. A 90-es évek közepe táján ismerkedtek meg a Harley Davidson nevű pozsonyi motoros kocsmában. Počiatek a kocsma társtulajdonosa volt, Kaliňák pedig kezdő ügyvéd. „Jano már főnök volt, Kali pedig még csak egyetemista, és ellentétben vele semmit sem tudott, csak fülelt, és szívta magába az információkat” – mondta a Sme napilapnak egy pincérnő, aki akkoriban ott dolgozott. A szórakozóhely a motorosok és a pozsonyi alvilági vezérek kedvenc helye volt. „A helyet a Takáč-banda védte… Odajárt a Žaluď (néven ismert egyik alvilági vezér – a szerk. megjegyzése) és Surovčík is, mindig előre tudtuk, mikor lesz razzia. Amikor először kormányra kerültek (Počiatek és Kaliňák – a szerző megjegyzése), azt mondogattam, hogy a motorosoké a hatalom Szlovákiában” – emlékezett a bárpincérnő. A politikában azonban megváltozott a leosztás: itt a prímet Kaliňák játszotta, és Počiatek volt, aki az információkat szívta magába.
Počiatek miniszterről Kaliňák miniszterhez hasonlóan az a hír járta, hogy Brhel embere. A Smer hátterében álló oligarcháé, aki üzletileg az első Fico-kormány idején kezdett gyarapodni. Ám Počiateknek jók voltak a kapcsolatai a J&T pénzembereivel is, amit később magyarázgatnia is kellett Robert Fico kormányfőnek. A Plus 1 deň napilap ugyanis nyilvánosságra hozta, hogy Počiatek 2008 májusában a J&T jachtján tartózkodott Monacóban. A vendéglátója Ivan Jakabovič pénzember volt, s a társasághoz csatlakozott a pozsonyi reptér akkori igazgatója, Karol Biermann is. A pénzügyminiszter először elbagatellizálta a találkozót, mondván, véletlen összejövetelről volt szó. Monacóba állítólag főleg a Forma-1-es verseny miatt ment. Az esti vízparti séta közben aztán meglátogatta Jakabovič. S hogy miről beszélgettek? Hát a Forma-1-ről, az időjárásról, lényegtelen udvariaskodó frázisokról.”
A kérdés azonban, hogy ki nyerte a Forma-1-et, ki lett a második és ki a harmadik, meglepetésként érte Počiateket. „Most felvetődik a kérdés, hogy valaki azért nézi-e a Forma-1-et, az az érdekes-e számára, hogy ki győzött, vagy inkább a légkör érdekli. Nos, az esélyesek mind kiestek, mondom, engem nem érdekelt, ki győz, engem csak maga az esemény folyamata érdekelt.” Az ügy kirobbanása után a világhálón egy vicc is keringett erről, amely a Počiatek és Jakabovič közti beszélgetést parodizálta. „Szörnyen meleg van, milyen lesz holnap az időjárás?” – kérdezi Ivan. Jano elmosolyodik, majd azt mondja: „Ne aggódj, lehűl a levegő 30, 126 fokra.” A pénzügyminiszter ugyanis három nappal azt megelőzően találkozott Monacóban Jakabovičcsal a jachtján, hogy megszületett a döntés a szlovák korona euróval szembeni középárfolyamáról. A 30,126:1-es paritási arányon az ellenzék szerint a J&T és az Istrokapitál pénzügyi csoportok több százmillió koronás hasznot húztak.
Počiatek azzal védekezett, hogy semmilyen információt sem árult el. S kiállt mellette a Szlovák Nemzeti Bank akkori kormányzója, Ivan Šramko is. Ezt a bankárt aztán a Markíza Televízió vette filmre az istrokapitálos Mário Hoffmann társaságában. Öt nappal az árfolyamváltás előtt Šramko és Hoffmann a pozsonyi Central Passage megnyitóján beszélgettek egymással. A bank elnöke is tagadta, hogy a pénzembernek jelzést adott volna arról, milyen lesz az időjárás. Počiatek mellett a J&T pénzügyi csoport is kiállt, amely egyébként nem szokta nyilvánosan kommentálni a politikusok és üzletemberek közti átfedéseket. A minisztert azonban több mint egy órán keresztül védte egy külön sajtótájékoztatón. „Kártékonynak állítanak be bennünket… A társaságunk ellenzi Počiatek miniszter leváltását” – jelentette ki Patrik Tkáč.
Fico kormányfő ellenben bírálta Počiateket. „Elítélem Počiatek pénzügyminiszter úr nyilvános viselkedését. Komolyan felrovom ezt neki, és sárga lapot kap tőlem. Második kísérlet már nem lesz.” Bár nem szólította fel Počiateket távozásra, ő felajánlotta a lemondását. Fico megtanácskozta ezt a Smer vezetésével, s végül a minisztert megtartotta a tisztségében. „Arányos mértékben neheztelek ugyan rá, de ez az egyetlen dolog, amit a címére mondok.” Fico szerint a miniszterek találkozgathatnak a vállalkozókkal, de csak hivatalosan, a hivatalukban. „Miért kell valakinek hivalkodóan mutogatnia magát valamiféle jachton Monacóban? Engem zavar ez a hivalkodás. Ez okozza a problémát” – magyarázta álláspontját Fico. Az ellenzék megpróbálta a parlamentben leváltani Počiateket, sikertelenül.
A fociban a meccs során a játékos csak egyszer kaphat sárga lapot, a másodiknál már jön a kizárás. A pénzügyminisztert azonban Robert Fico figyelmeztetése egyáltalán nem zavarta. Azt illetően, hogy a politikus Počiatek a közérdeket védelmezi-e, komoly kételyeket keltett a Tipos-ügy is. Ez az állami lottótársaság 2000-től pereskedett a Športka céggel. A per lényege az a kérdés volt, hogy a Tipos nevezhette-e nyereményjátékait Športkának, Šancának vagy Matesnek. 2008-ban a Legfelsőbb Bíróság azt a döntést hozta, hogy az állami Tipos törvénytelen módon kihasználta a magán Športka társaság know-how-ját. Kárpótlásként a Lemikon Limited ciprusi postafiókcégnek, amely a Športkától a peres ügyet átvette, mintegy kétmillió koronát fizetett. Mivel óriási pénzekről volt szó, az állam képviselőinek valamennyi törvényes lehetőséggel élniük kellett volna a bírósági döntés megtámadását illetően.
Ehelyett azonban csendben megegyeztek a Lemikonnal, hogy kifizetik neki a teljes összeget. A Tipost akkor egy Robert Kaliňákhoz közeli ügyvédi iroda képviselte. A partnereik egyike, Marek Turčan ügyvéd mindmáig közeli kapcsolatban áll a belügyminiszterrel. A ciprusi postafiókcéggel való bíróságon kívüli megegyezést Počiatek miniszter is jóváhagyta, bár felkérhette volna Dobroslav Trnka legfőbb ügyészt, hogy rendkívüli fellebbezést nyújtson be. Amikor napvilágra került, hogy a Tipos az első részletet (483 millió koronát) már el is küldte a Lemikonnak, Fico kormányfő megijedt, és cselekedni kezdett. Utasítására a kormány gyorsított menetben elfogadta azt a törvénymódosító indítványt, amely lehetővé tette, hogy a legfőbb ügyész leállítsa a bírósági döntés végrehajtását. A Legfelsőbb Bíróság fellebbviteli tanácsa végül úgy döntött, hogy a Tiposnak nem kellett volna a Lemikonnak semmit sem fizetnie. Annak ellenére, hogy a pénzügyminiszter bizonyíthatóan megkárosította az államot, Fico bíró nem húzta elő a piros lapot.
Ján Počiatek még nyolc hosszú évig tevékenykedett a legfelső politikában, amely idő alatt mérgezőbb botrányok miatt is magyarázkodnia kellett, mint a monacói jacht-ügy vagy a ciprusi postafiókcégnek juttatott előnyös milliók voltak. 2016 áprilisában aztán Počiatek hirtelen lemondott a képviselői mandátumáról. Mivel egy hónappal a parlamenti választások után jártunk, a háttérben intenzív találgatásba kezdtek, vajon mi állhat a lépés mögött. Az Aktuality.sk szerkesztőségében, ahol az oknyomozói csapatot vezetem, talán öt különböző változatot is ellenőriztünk. A közösségi hálón kokainproblémákról szóló pletykák is terjedtek, amit azonban Počiatek határozottan tagadott. „Ez teljes képtelenség” – jelentette ki a Nový Čas napilapnak. A Plus 7 dní hetilapban aztán ekképpen indokolta a távozását: „A jelenlegi parlamentben ülni rendkívüli adag lelki immunitást igényel, és erre már egyszerűen nincs energiám.” Legyen bármi is a hirtelen távozás oka, a Bašternák-ügy bebizonyította, hogy Ján Počiateknek sohasem kellett volna miniszternek lennie. Sem pénzügyminiszternek, sem közlekedésinek.
S nem azért, hogy ne lett volna hozzáértő. A pénzügyi tárca vezetőjeként minden bizonnyal jobb választás volt, mint mondjuk Igor Šulaj. Počiatek igyekezett aránylag felelősségteljes költségvetési politikát csinálni, bár az nem teljesen egyezett a „baloldali” Smer elképzeléseivel. A gondot azonban a kapcsolatai és az üzleti érdekeltségei okozták. Az utolsó szöget a koporsóba az jelentette, hogy Počiatek Ladislav Bašternákkal is együtt vállalkozott, akinek az ügyében a rendőrség kétmillió eurós adócsalás miatt nyomoz. A B.A Haus társaság részvényese, amelyből Bašternák közben már kihátrált, az a Turčan ügyvéd is, aki a Tipost a Lemikon-ügyben jogi tanácsokkal ellátta. Bašternákot a B.A. Haus tulajdonosi szerkezetében pedig Robert Kaliňák váltotta.
Ján Počiatekkel együtt a közéletből a pozsonyi aranyifjúság egyik szimbóluma is távozott, aki mindig azt tette, amit akart. Csak kevés politikusnak sikerült közben a személyét illető kételyeket akkora adag cinizmussal bagatellizálnia, mint Počiateknek. Az őt ért bírálatok megvetésével párosuló arrogancia mértékében csak a kassai esztéta, Pavol Paška szárnyalta őt túl.
(Aktuality.sk/Felvidék.ma)
