Hetek óta arról szólnak a híradások, hogy Szlovákia és Magyarország hogyan próbál segíteni az ingázok helyzetén, amit kétségkívül fontosnak is tartok. De a számtalan egyéb probléma mellett arról a kialakult helyzetről, ami több száz családot érint rajtam kívül, senki nem beszél és nem is próbál rá megoldást találni.
Egy hónapja mi is a „Maradj otthon!” szabályai szerint élünk. Ezzel összefüggésben a férjemet azóta nem láttam, mivel különböző állampolgárságúak vagyunk. Én szlovák, a férjem magyar állampolgár, akinek a munkahelye Magyarországon van, így rá nem érvényesek az ingázókra vonatkozó engedmények.
Nekünk a határ megnyitása nem kirándulás, vagy bevásárlás szempontjából lenne fontos, hanem hogy a gyermekeinknek ne kelljen napról napra újra és újra megmagyarázni, hogy az édesapjuk miért nem jöhet haza!
Nagyon fontos lenne számunkra, hogy a család és házasság intézményét ne csak elméletben tudjuk gyakorolni, hanem fizikailag is, hogy egy várandós anyának a várandósság csodálatos élményeit, illetve nehézségeit ne egyedül kelljen megélnie!
Felmerül a kérdés, vajon mennyivel kisebb vagy nagyobb a kockázata annak, hogy mint ingázó megyek át a határon és dolgozom együtt több száz emberrel, majd térek haza a családhoz, mint annak, ha mint magyar állampolgár lépem át a határt és jövök a szeretteimhez, mint ahogy teszi oly sok ezer ember, aki az országon belül jár dolgozni?
