A napokban nagy vihart kavart Korčok külügyminiszter kijelentése, miszerint ,,Szlovákia nem Felvidék”. Nos, bárhogyan is vesszük, a Felvidék történelmi megnevezés, s bárki uralja ezt a területet, a neve akkor is Felvidék lesz. A békés együttélés nem ezen áll vagy bukik. Ugyanis, akik anno felelősek voltak, már nincsenek köztünk. Új idők jöttek, 100 év távlatából más gondjai (is) vannak az itt élőknek. Amit viszont nem lehet egyik nemzetnek sem megtiltani, az az emlékezés.
Még mielőtt azt mondanánk, mindez rég volt, aktualitását vesztett téma, felejtsük el, lépjünk tovább, le kell szögezni, hogy nem söpörhetjük szőnyeg alá a témát. Az emlékezés lángját nem lehet kioltani. Főleg úgy nem, hogy a múltból valahogy itt ragadtak Beneš dekrétumai.
https://felvidek.ma/2021/08/a-szlovak-kulugyminiszternek-megint-elgurult-a-gyogyszere-es-nekiment-a-magyaroknak/
Nem kell részleteznem, mit tartalmaznak a dekrétumok, annyi azonban véleményem szerint biztos, hogy tartalmuk szembemegy az emberi jogokkal. Nyitott kérdés: vajon mit szólnának zsidó honfitársaink, ha a Wannsee-jegyzőkönyvek máig hatályban lennének?
A mai generáció természetesen nem tehet a múltban történtekről. Arról viszont tehetünk, hogy nem kezdünk semmit Beneš dekrétumaival. Ilyen alapon a szlovák fél nem is csodálkozhat, miért fáj annyira a múlt, ha Trianonról, kitelepítésekről, Felvidékről van szó. Kölcsönös megbékélés szükséges, ami viszont csak együtt sikerülhet.
(Dóka Gábor, Zselíz/Felvidék.ma)
https://felvidek.ma/2021/08/korcok-a-facebookon-az-orszagunk-neve-szlovakia-nem-felvidek/
