A szlovákok és magyarok közötti konfliktusokat az előző generációktól örököltük. A helyzetet enyhítené, ha a történészek egy közös szaknyelvet beszélnének – közölte Budapesten a TASR hírügynökséggel Demmel József történész, akinek nincs szlovákiai kötődése, ám úgy döntött, szlovák nyelvet és történelmet fog tanulni.
„Történelmet akartam tanulni a budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetemen. Kiss Gy. Csaba professzor ösztönzésére szlovák nyelvet és történelmet kezdtem tanulni, miközben a szomszéd tanszéken egy olyasfajta történelemoktatás kezdődött, amely nem a nagypolitika, hanem a hétköznapok és a hétköznapi emberek szemszögéből közelíti meg a történelmet. Tanulmányaim során párosítottam ezeket az elemeket, és így a szlovák–magyar kapcsolatokon belül is sok feltáratlan területre bukkantam” – pontosított Demmel, aki jelenleg történészként dolgozik Békéscsabán, a Magyarországi Szlovákok Kutatóintézetében, illetve kutatóként Pozsonyban, a Szlovák Tudományos Akadémia (SAV) Történettudományi Intézetében.
Demmel elmondta: a magyarországi iskolákban tanított történelem kapcsán a másik fél értelmezése is mindig érdekelte, azaz hogy a szlovákok milyen szemmel nézik a magyar történelmet. Éppen ezért tanulmányozta a szlovák történészkollégák munkáit.
„Arra a megállapításra jutottam, hogy alapjában véve nincs olyan ellentét, amelyet ne lehetne feloldani, még ha ez első ránézésre nem is így néz ki. Főleg a szlovák történészek fiatal generációjánál tapasztaltam nagyfokú nyitottságot, de nem csak náluk. Azt hiszem, hogy megfelelő hozzáállással minden létező konfliktust enyhíteni lehet – még olyan megosztó kérdések esetében is, mint amilyen a trianoni békeszerződés, a II. világháború utáni lakosságcsere vagy a dualizmus korában zajló magyarosítás”
– tette hozzá.
Ha valaki a saját céljaira akarja felhasználni a múltat, azt bármikor megteheti – reagált Demmel a konfliktusok politikai oldalára irányuló kérdésre. Erről azonban nem akart bővebben beszélni. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy magánszemélyként örül annak, hogy jó a jelenlegi szlovák–magyar viszony.
„A már öt éve tartó pozsonyi munkatapasztalatom alapján kijelenthetem, hogy sosem volt a szlovák kollégákkal szakmai jellegű konfliktusom – még a megosztó kérdésekben sem. Épp ellenkezőleg: az SAV Történettudományi Intézetében nagyfokú nyitottságot, empátiát, elfogadást tapasztaltam, és mindenkitől sok segítséget kaptam, amiért nagyon hálás vagyok. Azt hiszem, hogy a konfliktusainkat az előző generációktól örököltük. Ezeket a konfliktusokat egy közös szaknyelv enyhíthetné”
– hangsúlyozta.
Azok a sztereotípiák, melyek alapján a szlovákok a magyarokat szemlélik vagy a magyarok a szlovákokat, szerinte egyfajta örökséget jelentenek, melyet át lehet és át is kell értékelni:
„Sokszor leegyszerűsítő sablonos látásmódról van szó. De ha elkezdjük vizsgálni azokat a személyiségeket, akik szemben álltak egymással, mint például Ľudovít Štúr vagy Kossuth Lajos, és megpróbáljuk megérteni az életútjukat, akkor oda jutunk, hogy ezeket az öröklött konfliktusokat másképp szemléljük, vagy esetleg jobban megértjük, hogy miként jöttek létre.”
Pozsonyban a Szlovák Tudományos Akadémián lehetőség van az életrajzok tanulmányozására, amelyek alapján nagyon jól fel lehet vázolni a szlovák–magyar viszony problémás területeit, amelyekre úgymond nem volt megoldás. Tavaly egyszerre jelent meg szlovákul és magyarul egy monográfia a szlovákok által negatívan értékelt Grünwald Béláról, Szörnyeteg Felső-Magyarországon? címmel.
A békéscsabai Magyarországi Szlovákok Kutatóintézete pár évvel ezelőtt egy szlovák–magyar folyóiratot indított Kor/ridor címmel, melynek célja a szlovák és a magyar történészek kapcsolatának szorosabbra fűzése volt. Egy év után azonban a folyóirat megszűnt, és egy könyvsorozat váltotta fel. Jelenleg a 13. kiadvány jelenik meg – magyarázta Demmel.
(TASR)
