Hosszú várakozás után, tegnap végre láthattuk a 2021-es népszámlálás nemzetiségi adatait. Legtöbbünket meglepetés ért, mégpedig pozitív szempontból. A sokak által vizionált felvidéki magyar világvége elmaradt. A Szlovákiában élő magyarok száma ugyanis nem esett a 400 ezer alatti lélektani küszöb alá. Magyarnak 422 065 lakos vallotta magát, második helyen pedig 32 089 ember jelezte kapcsolatát, kötődését a magyarsághoz.
Az adatok matematikai összegzését és elemzését hagyjuk a statisztikusokra. Azt, hogy ezekből a számokból a lehető legjobbat hozza ki közösségünk, hagyjuk meg a jogászoknak, önkormányzati szakembereknek.
Felmerülhet a kérdés, hogy mit kezdjen az eredményekkel a felvidéki magyar politika? Hogyan lehet értelmesen és őszintén tematizálni a megszületett eredményeket?
Az első próbálkozások rögtön meg is valósultak. Elmondható, hogy szinte teljes gázzal, bárminemű komolyabb egyeztetés nélkül, jó felvidéki szokás szerint, koppanó fejjel mentünk neki a falnak. Megszületett ugyanis az ötlet, hogy adjuk össze a két számot, hiszen összeadva jobban mutat. Így született meg egy nappal később az a hibás következtetés, hogy Szlovákiában 456 154 magyar embert mutatott ki a népszámlálás.
Most pedig dőljünk hátra és józan ésszel gondoljuk végig! Reális és értelmes dolog-e összeadni azok számát, akik határozottan meg tudják vallani magyarságukat, azokéval, akik második helyen kívánták jelezni specifikus helyzetüket, kötődésüket? A fentebb említett 32 089 ember, akik második helyen jelölték magukat magyarnak, jelezni kívántak valamit. Azt, hogy nem egyértelműen magyarok (ha ezt akarták volna jelezni, első helyen vallják meg azt), hanem sajátos élethelyzetükből adódóan kötődnek a magyarsághoz és bizonyos mértékig a magyar közösség tagjaiként tartják magukat számon. Így a két számot összeadni, nem csak irreális és önbecsapás, hanem tiszteletlenség is!
Miként érdemes akkor kezelnie az adatokat a felvidéki magyar politikumnak? Adunk néhány kapaszkodót.
Elsőként, valóban tematizálhatjuk az eredményeket részleges sikerként. Mert nem történt világvége! A felvidéki magyarság fogyásának üteme valóban csökkent. Ez a részleges siker legyen kellő motivációs erő!
Másodikként, ne adogassunk össze olyan számokat, amelyek nem tartoznak egybe.
Becsüljük meg és köszönjük meg mindenkinek, aki a magyarságát büszkén megvallotta. Köszönjük meg azoknak is, akik magyar kötődésüket felvállalták. A két csoportot azonban ne keverjük össze!
Harmadikként, ne csak nézzük, de lássuk is, hogy a számok mit mutatnak. Munka van elég! Ezt a munkát nem lehet azzal megspórolni, hogy összeadogatunk. Aki magyar, kapja meg a felvidéki magyar politikumtól, amit képviselőitől megérdemel.
Aki vegyes kötődésű, annak fogjuk meg a kezét, becsüljük meg, ne engedjük el és tartsuk meg magyar közösségünk mellett!
Ez a realitás, ez az őszinteség, ez a tisztességes és ez a valódi tolerancia!
Végezetül ne hagyjuk ki magunkat sem! Miként kezeljük az eredményeket mi, felvidéki magyar emberek, helyi képviselők, Csemadok-tagok, egyházainkban tevékenykedők, tanárok, szülők, fiatalok (a sort hosszasan folytathatnám)?
A válasz egyszerű, a feladat adott. Tegyünk helyi szinten, településeinken ezután is azért, hogy magyar közösségünk gyarapodhasson! Ne feledjük, a felkészülés a 2031-es népszámlálásra tegnap már elkezdődött!
(Sál Attila/Felvidék.ma)
