Tikkadt szócsaták legelésznek rajtunk a gömöri nyári tábor fülledt sátrai alatt, terítékre kerül minden elképzelhető téma a jelenből és a közeljövőről. A múltról nem. Mintha a múltat végképp eltörölni vágyna a carpe diem nemzedéke.
Volt már ilyen eltörlési kísérlet a történelem során, aztán a szemétdombra került, de most kiderült, hogy nem döcögött holtvágányra az a bizonyos vörös villamos, csak a remizben picit átfestették a szivárvány minden színére, felaggattak rá mindenféle furcsa jogokat és most újra sínre állították.
Erről szól most a mai generáció élete, a különböző kisebbségek jogairól. Drogfogyasztás, abortusz, meetoo, biciklisek jogai, bevándorlás, csak valahogyan az őshonos kisebbségek jogai nem érdekesek már, pedig a most zajló háború egyik oka éppen ez. Ukrajna több mint tízezer oroszt ölt meg az elmúlt tíz évben a Nyugat hallgatólagos jóváhagyásával.
Kárpátalján „csak” magyar házak égtek, szerencsére emberáldozatot nem követelt az ukrán nácizmus. Van viszont friss kijevi nyelvtörvény, amelyik lényege, hogy a templom csendjén és a családi szobán kívül mindenhol tilos az orosz, lengyel, román, magyar őshonos nyelv használata.
Tehát tegnaptól Kárpátalján egy magyar táborban sem lehet magyarul megszólalni, viszont lehet Kijevben Pride felvonulást szervezni.
Kár, hogy a bennünket képviselő politikai és társadalmi elit a Felvidéken egy mukkot sem szólt ebben a témában sem a fiatalokhoz a táborban, sem a szociális hálón a választóihoz azóta sem.
Voltak idők, amikor Mečiar és Slavkovská ellen szervezett ez a felvidéki közösség tüntetést szinte minden felvidéki iskola elé a nyelvi jogaink csorbítása ellen tiltakozva.
Talán el kellene mondani a mai generáció számára is, hogy az élet nem csak játék és szórakozás, hogy néha fel kell venni a harcot a gonosz „Hókuszpókokkal” is a saját jól felfogott érdekünkben.
Lehet arra biztatni a vigadalomban, hogy verje ki… a fejéből a gondokat, de a rossz hír az, hogy a gondokat meg kell oldani, például azért, hogy száz év múlva is legyen sokezer magyar a nyári fesztiválokon.
Kárpátalján mostantól kuss a magyarok neve. Mi meg itt nevetünk a jóvilágunkban. Talán több szolidaritást megérdemelne ez a testvéri közösség a Felvidéktől, már csak azért is, mert 1945-ig jóban-rosszban összetartoztunk, ami már történelem.
Ezt kellene beleverni a fiatalok fejébe. Többet érne, mint a kiverésekkel mulattatni a közönséget…
(Papp Sándor/Felvidék,ma)
