A felvidéki közéletben eddig még nem tapasztalt intenzív, masszív és költséges kampány ellenére a teljes listát állító komáromi Szövetség nem szerepelt jól az önkormányzati választáson Komáromban. A testület zöme, 19 képviselő a regnáló polgármester csapatából került be, és Keszegh Bélát sem sikerült leváltani, de még csak megszorongatni sem. Bauer Ildikó hétszer kevesebb szavazatot kapott polgármesterjelöltként, mint Keszegh; a testületből pedig kiesett – mindössze hét szavazattal kapott többet, mint négy éve. Idén, a magasabb részvételi arány miatt ez már nem volt elég a bejutáshoz. Megyén viszont pazar eredményt ért el: a Komáromi járásból bekerülő nyolc Szövetséges képviselőből ő kapta a harmadik legtöbb szavazatot, sőt az 54 megválasztott képviselőből a negyedik helyen végzett.
Bauer Ildikóval készített interjúnkból kiderül, hogy bár elismeri, a komáromiak nem voltak vevők a hangos kampányra, mégis sikeresnek tartja azt. Bár van benne csalódottság, mégsem érzi a vereséget – ezt a szót pedig tudatosan kerüli. Helyette inkább eredményről beszél, amelyet hálás kezdetnek tart, merthogy innen lehet építkezni. Bauer Ildikót kérdeztük kudarcról, sikerről, felelősségről és arról is, átadná-e parlamenti listás helyét Keszegh Bélának.
Milyen érzés ilyen vereség után végigsétálni a városon?
A városhoz fűződő viszonyom semmit nem változott. Ugyanúgy látom a szépségét és a hiányait is. Nem vagyok az a típusú ember, aki ilyen eredmény után megváltoztatná a városhoz kötődő viszonyát.
Miért volt szükség ilyen hangos kampányra?
A három elődpártot magába foglaló Szövetség tavaly októberi megalakulása után elkezdődött a brandépítés. Úgy ítéltük meg, hogy nem elégséges a Szövetség ismertsége Komáromban.
Készült felmérés, ami ezt igazolta?
Igen, helyi szinten. Ez a felmérés megmutatta, hogy nekem sincs meg a kellő ismertségem. Ahhoz, hogy a 34 ezer lakoshoz eljussak négy hónap alatt, ahhoz erre a kampányra szükség volt.
Ki irányította a kampányt?
Egy szűk szakmai stáb döntött arról, hogy milyen stratégiával indulunk neki a választásnak. Ebből volt, ami működött és volt, ami nem. Ennek a tanulságait épp a napokban vontuk le közösen. Nekem volt már tapasztalatom a négy évvel ezelőtti kampányból. Az eredményét tekintve nincs nagy különbség, de az az energia, az a munka és az az intenzivitás, amit ebbe beleraktunk, arra lehet, hogy a komáromiak nem voltak vevők, a csapatot viszont összehozta.
Ennek is tudható be, hogy pár kivételtől eltekintve, akik igazoltan hiányoztak, mindenki eljött az értékelőnkre. Mindenki elmondhatta a véleményét, meglátásait, mindenkit meghallgattunk. Úgy érzem, ezt értékeli a csapat. Nekem különösen az esett jól, hogy kíváncsiak egymás véleményére, egy héttel a választások után hajlandóak voltak egy egész estét rászánni erre és inkább a hogyan tovább volt a kérdés.
Volt-e külső szakértői segítség a kampányban, úgy értem, magyarországi?
Volt egy szakmai stáb, amelyben voltak hazaiak és határon túliak. Előzetes ismeretség alapján olyan segítséget hívtunk, akiről tudtuk, hogy most szükség van rá – épp a külső segítségre. Én mindig is amellett voltam, hogy egy kampányt nem lehet belsőleg vezetni.
Érthető, de nem mindegy, hogy a külső segítség a Duna jobb vagy bal partjáról érkezett. Többször volt olyan érzésem a kampány során, mintha azt egy teljesen idegen vezetné, aki nem ismeri a komáromiakat.
Nekem ezt nem tisztem megítélni. Én úgy vállaltam a jelölést, hogy ez egy szolgálat, és ebbe száz százalékkal beleállok, amennyiben lesz egy külső szakértő. Mindezt annak ellenére, hogy jómagam is részt vettem már több kampányban és segítettem is. De egy teljes, 25 fős csapat első embereként még nem kampányoltam. Ezért éreztem úgy, hogy mindenképpen szükség van egy külső stábra, akik ezt segíteni tudják. Ennek nyilván ők is felelősei, úgy a kudarc, mint a siker esetén is.
Nyilván voltak kérdéseink, bennünk is megfogalmazódott bizonytalanság, de szakmai érvekkel engem meg lehet győzni. Ehhez, bevallottan nem értek, ezért igenis, én úgy álltam ehhez, hogy elfogadom mások szakértelmét, akik számos sikeres kampányt levezényeltek már, akkor is, ha nem feltétlenül értek egyet mindennel.
A kampánynak voltak nagyon jó részei, főként a jelöltekkel való munkát illetően. Azok, akik függetlenként, vagy szakértőként kerültek a listára, azok is megtapasztalhatták, milyen politikai jelöltként felmérni a terepen a lakosok igényét. Olyan képünk lett Komáromról, amire lehet építeni. A kezdetektől vallom, szolgálatra jelentkeztünk. Az eredmény ezt nem befolyásolja, mert az, amit megtanultunk, megismertünk ez alatt a kampány alatt, arra lehet a jövőben is építeni. Ezért gondolom és mondom, hogy nem volt kidobott pénz és energia, amit a kampányra fordítottunk.
Mennyibe került a kampány?
Negyvenezer euró körüli összegbe. Mind a 25 képviselőjelölt beszállt a kampányba és jómagam is. Ráadásul kevésbé ismertként kénytelen voltam nagyobb összegeket ráfordítani.
Csupán három képviselőjelöltjük jutott be a testületbe. Mit gondol, Andruskó Imre és Tárnok Magda a Szövetség nélkül is bekerült volna?
Azt gondolom, igen.
Többen úgy érezték a Szövetség jelöltjei közül, hogy túl lett tolva a kampány. Ezt jelezték-e a jelöltek, beszéltek-e erről?
Előjött, igen, a kampány során is. Bennem is felmerült kérdésként. Egy ilyen masszív kampánynál elég hamar érkeznek a reakciók. Az kijelenthető, hogy alapvetően pozitív kampányt folytattunk, legfeljebb kritikákat fogalmaztunk meg, azokat pedig a mai napig vállalom. Velünk szemben viszont – és konkrétan az én személyemmel szemben, amely természetesen a csapatra is hatással volt -, kifejezetten gyűlöletkeltő kampány érkezett egyik és másik oldalról is. Szájról szájra terjedtek az elhintett, teljesen abszurd és hamis információk rólam a városban.
A jelöltektől érkező jelzések ellenére sem változtattak a kampánystratégián?
Nem, ami engem végül visszaigazolt, hiszen a lakosokkal való személyes kapcsolatteremtéskor ez nem volt hátrány. A lakosok örültek, hogy valaki megkeresi őket, kíváncsi a véleményükre, meghallgatja őket. Az ilyen találkozásokon visszaigazolódott a kampány sikere, mert megismertek, tudták, hogy ki vagyok. Terepen soha nem hallottam vissza, hogy a csapból is én folyok.
Elismerem, masszív, intenzív, költséges kampány volt, de az elmúlt évek után, amikor ténylegesen nem kaptunk teret a városi médiában, egyszerűen nem volt más választásunk. Ezt a stratégiát választottuk, és nem volt időnk stratégiát váltani a kampánnyal kapcsolatban. Az adott lehetőségekből a maximumot sikerült kihoznunk. De azt be kell látni, hogy a komáromi lakos nem volt vevő egy ilyen hangos kampányra. Amit tovább hangosított a csend: a többi jelölt ugyanis nem folytatott ilyen intenzív kampányt, ez véleményem szerint felerősítette a jelenlétünket.
Mennyi bejutó képviselővel számoltak? Mivel lettek volna elégedettek?
Erre nincs válaszom, mert nem tudtuk. Nagyon pozitív visszajelzéseink voltak a személyes lakossági találkozókból, kevésbé volt pozitív a közösségi hálón, de egyik sem reprezentatív visszajelzés, ami alapján meg tudtuk volna ítélni, hogy hol tartunk. Az eredményvárónak úgy álltunk neki, hogy minden lehetséges.
Milyen állapotban van most a csapat és milyen tanulságokat vontak le az elmúlt hónapokból?
Egy ilyen csalódás után jó volt látni, hogy a csapat egyben maradt. Teljesen természetes reakciónak gondolom, ha valaki csalódott, dühös vagy akár hibást keres ilyen helyzetben. Szóval természetes reakciók érkeztek egy ilyen eredmény után, de jól kezeltük őket. Fontos, hogy a csapat jól működik: mernek véleményt nyilvánítani, ami nagyon fontos, ahogy az is, hogy elmondhassák az érzéseiket, és nem kevésbé hangsúlyos, hogy figyelmesen meghallgassák őket. Nem volt veszekedés, türelemmel hallgattuk meg egymást, levontuk a konzekvenciákat, inkább konstruktív, jövőbe néző, a jövőt tervező hangulatú találkozónk volt.
Ezen részt vett az országos pártelnök is?
Igen, meghívtuk Forró Krisztiánt, a Szövetség elnökét is, hogy a helyszínen, első kézből kapjon helyzetképet. A találkozón is hangsúlyoztam: mi nem elvesztettük Komáromot, hanem bevenni nem sikerült. Viszont tovább kell építkezni és ebben van nagy felelősségünk.
Az előző évek, parlamenti választások tapasztalata azt mondatja velem, hiába tesznek ismert, elismert embereket a parlamenti listára, ha magát a Szövetség pártot helyi és országos szinten nem tudjuk arra a szintre emelni, hogy az emberek bízzanak benne és hogy elhiggyék, van értelme azt a karikát odatenni. Az embereknek a saját boldogulásuk a fontos, kézzelfogható eredmények kellenek, amit hozzánk tudnak kötni. A jelenlegi eredmény hálás kezdet, innen lehet építkezni.
Az meglepte, hogy a testületből kiesett?
Azok után, hogy megláttam a polgármesteri karikáimat, már nem. Nem a személyemet, nem magamat sajnáltam ebben a történetben, hiszen, ahogy mondtam, én egy szolgálatként fogtam fel a polgármesterséget. Ezt a komáromiak másnak adták, el kell fogadnom. A csapatot viszont sajnáltam, hogy ezt meg kell élniük és egy ilyen intenzív munka eredményét nem érezhetik. Ezt veszélyesnek gondoltam.
A 25 fős csapatból nem mindenki tagja a Szövetségnek. Mi lesz a helyi párttal ezután?
Valóban nem mindenki, de volt olyan jelölt, aki időközben belépett, de továbbra is mindenkinek szíve-joga eldönteni, szeretne-e belépni a pártba.
Iván Tamás még vasárnap lemondott a helyi szervezet elnöki tisztségéről. Ezt helyesnek tartja?
Ez egy politikai felelősségvállalás, amihez a szlovákiai magyarok nincsenek hozzászokva. Úgy gondolom, példamutató lépés volt a részéről. Az ő személyének is köszönhető, hogy jó csapat állt össze. Helyi elnökként a csapat vezetését magára vállalta és szerintem jól végezte a munkáját. Az eredmény nem rajta múlt.
A kampányban a csapatot viszont ön vezette. Nyilván, polgármesterjelöltként nincs miről lemondania, de gondolkodott már azon, hogy a helyi Szövetségben mi lesz a továbbiakban a szerepe?
Eddig is tag voltam, ezután is az maradok. Amivel tudom segíteni a helyi szervezetet, azt megteszem.
Komárom városának kulcsfontosságú szerepe van a felvidéki magyarok életében. Ha a helyi Szövetség a perifériára szorul, akkor az megbosszulhatja magát a parlamenti választásokon. Erről mit gondol?
Nekünk a legfőbb feladatunk most, hogy bizonyítsunk. Nem egyszerű túllépni az elmúlt évek sérelmein, vitáin – ez nyilván kihat a jelenlegi helyzetre. Senkitől sem lehet csodát várni, nem lehet elvárni, hogy egyik napról a másikra felejtse el a tüskéit, és higgye el, hogy ez egy működőképes dolog anélkül, hogy ő ezt megtapasztalná. Nekünk ebben lesz most felelősségünk. Van egy csapat, amely valóban dolgozni akar és amely már ismeri, feltérképezte a kampány során a lakosokat sújtó gondokat. Ezzel kell foglalkozni, a helyi, de akár a megyei képviselőkkel összefogva. Valljuk be, az embereknek jogosan vannak kétségei az elmúlt évek tapasztalatait látva. Őket meg kell győzni, hogy a Szövetségnek van létjogosultsága Komáromban, mert abból a város tud profitálni. Nagy felelősség ez.
Bauer Ildikó. (Fotó: Nászaly Gábor)
Személyes felelősséget hozna-e? Korábban úgy fogalmazott, a következő parlamenti választások alkalmával felállított listán az első húszban a helye. Képes lenne-e ezt az ambiciózus helyet felajánlani Keszegh Bélának vagy a csapata egyik tagjának?
Hát ez elég furcsa precedenst teremtene, azt gondolom.
Nem válna gyakorlattá, az egyszer biztos.
Nem tudom, hogy lenne-e igény erre egyáltalán. Hangsúlyozom: abban látom a felelősségünket, hogy itt Komáromban a Szövetség olyan munkát tegyen le az asztalra a következő két évben – nincs sok időnk -, amire predesztinál minket a helyi szervezet eddig elvégzett munkája és a három bejutott képviselőnk, amelyhez, ne felejtsük el, erős megyei frakció támogatása is társul.
Egy parlamenti választáson nem csak az fog dönteni, konkrétan kik indulnak, de maga az országos Szövetség brandje is – ez pedig nemcsak a marketingen fog múlni, itt Komáromban meg végképp nem.
Itt azt kell elérni, hogy az emberek megéljék, megértsék, hogy van értelme a szavazatukat a Szövetségre tenni – nem a személyre, hanem a listára. Ezen kell dolgozni. Mert hiába teszi egy olyan emberre a karikát, aki a párttal szemben folyamatosan megfogalmazza a kételyeit, kétségeit. Nem látom reálisnak az ilyen felkérést.
Azt kiértékelte már, hogy míg a komáromi testületbe csak 926 karikát kapott, polgármester-jelöltként pedig 1031-et, addig csak Komáromból 2707 szavazatot kapott Nyitra megyei képviselőnek? Ennek mi lehet a magyarázata?
Az egyik magyarázatom, hogy nem volt polgármestert váltó hangulat és nem tudtuk ezzel a kampánnyal meggyőzni a komáromiakat.
És a képviselő-jelölti karikák?
Bevallom, azt nem elemeztem.
Pedig határozott véleménynyilvánításnak tűnik a komáromiak részéről.
Azt látom, hogy a hármas körzetben, ahol indultam, a regnáló polgármester csapatát jellemzően egyben karikázták, de bevallom őszintén, ilyen részletességgel még nem elemeztük ezeket az eredményeket.
De személyesen sem törte le, hogy nem került be a testületbe?
Persze, az eredmények láttán volt bennem csalódottság, de a fókuszt erről elvitte a csapat.
A megyei jó eredmény megszépítette a komáromi eredményeket?
Meglepett. Természetesen árnyalta, mondhatjuk úgy is, hogy megszépítette az eredményeket.
Tényleg meglepte?
Tényleg.
Két, hosszú évtizedek óta jó beágyazottságú, köztiszteletnek örvendő közéleti ember, egy orvos és egy gimnáziumi igazgató, előzte csak meg. Komáromban közel 3 ezer, Gútán 1230, Naszvadon, Ógyallán több mint 500-500, Bátorkeszin több mint 600 szavazatot kapott, de a járás minden településén szavaztak önre. Miért kedvelik ennyire?
Nincs rá magyarázatom. Nyilván a kampány eljutott az egész járásba. Az elmúlt két országos kampány is ismertséget hozhatott, ahogy a régióban rendezett több megmozdulásom is. Lehet, hogy egyelőre az én utam inkább ez a fajta politika, mivel még nincs meg az a beágyazottságom, ami egy helyi szintű jobb eredményhez kell.
Ezen dolgozni fog, vagy elengedi ezt a történetet?
Nem engedhetem el, hiszen itt élek, itt szeretnék továbbra is élni, fontos nekem ez a város, és mert tényleg azt gondolom, hogy Komárom többet érdemel. Minden erőmmel azon leszek, hogy segítsem. Nagyon erős mandátumot kaptam a megyére, nincs miről beszélni, ezt folytatni, csinálni kell a város és a régió érdekében. Abban bízom, hogy szemben az előző négy évvel, most bizonyíthatok a megyén. Ellenzékben nem voltak meg ehhez az eszközeim. Számomra nagy tanulság, hogy eszköztelenül is láttatni kell magam. A jövőbe nézve hangsúlyos lesz, hogy a megyei munkát, eredményeket, eljuttassuk a lakosokhoz.
Felfigyeltem egy bejegyzésre a Facebookon, ami épp azt firtatja, hogy ilyen mértékű visszautasítás után, amit Komáromtól kapott, bizony nem érdemes ezt a várost támogatni. Ami igazán meglepett, hogy az ön csapatából ezt négyen – köztük olyan személy is, aki bekerült a testületbe – lájkolta. Hogy van ez? Négy hónapig kampányolnak a városért, aztán amikor szembe jön a valóság, már azt lájkolják, hogy ez a város nem érdemli meg a megyei támogatást? Megkérdezem, a komáromiak megbánhatják-e, hogy ilyen látványosan utasították vissza a helyi Szövetséget, konkrétan Bauer Ildikót?
Nem figyeltem, ki mit lájkol, de ezt így zsigerből elutasítom. Ilyen nincs, ezt nem tehetjük meg! Ha én felelős politikusként akarok viselkedni, bennem semmilyen tüske nem lehet. Nincs helye a személyes ellentéteknek, sérelmeknek. Ilyen fontos városnak, mint Komárom, és a régiónak a fejlesztését feláldozni a személyes sértettség oltárán, egyszerűen kizárt, lehetetlen. Egyébként sincs összhangban a személyiségemmel az ilyen viselkedés, bosszúálló sem vagyok, de politikusként, ilyen erős megyei mandátummal végképp nem engedhetem meg megamnak ezt a felfogást. Nem kérdés, Komáromért és a járásért dolgozunk!
A megyén vállalna-e bizottsági tagságot, ha igen, melyik bizottságban?
Hozzám az idegenforgalom áll legközelebb, ebben dolgoztam civil és vállalkozói szinten. Az előző munkáim kapcsán elég nagy rálátásom van a régióra. Ha lenne lehetőségem, akkor ezen a téren szeretnék hasznosulni.
A városban is vállalna bizottsági tagságot?
Egyelőre úgy néz ki, nem fogok.
Ha felkérnék, akkor is nemet mondana?
Egy felkérésre akkor mondok igent, ha úgy érzem, hozzá tudok tenni a munkához.
Nyitra megyén a Szövetség frakciója lesz a legerősebb. El tudja képzelni, hogy az ön által tematizált női ügyeket fókuszba tudja hozni a megyén? Gondolok itt a menstruációs szegénység enyhítésére koncentráló intézkedésekre, mint például a megyei fenntartású oktatási intézményekben a tisztasági betétek bebiztosítása?
Fontos, hogy mindenki megértse: ez egy alapvető szükséglet. Az ilyen jellegű támogatás első lépésben arról szól, hogy fel kell mérni, hány iskolát, konkrétan hány személyt érint. Ennek megfelelően kell a támogatási rendszert bebiztosítani. Azt gondolom, ez nem csak megyei szinten, de városi szinten is működhet, az önkormányzati fenntartású iskolákban.
Komáromnak három képviselője lesz a megyén, ebből ketten helyi képviselők is. A következő ciklusban azt kell megmutatnunk, hogy ez valóban előny és ebből haszna származik a városnak, a régiónak. Első alkalommal leszek megyei képviselő, nagy kihívás ez számomra, ráadásul a 18 képviselőből csak hárman leszünk nők. A női témákat illetően pedig azt gondolom, lehetünk hangos kisebbség a megyén, mert ezt a hangot a párt nőtagozata országosan fel tudja erősíteni.
(Szalai Erika)
