Jézus Szentlélekkel telve és a Lélek indítására
a pusztában tartózkodott, negyven napon át…
nem evett semmit azokban a napokban (Luk 4,1-2)
Sokat vétkezünk mindnyájan:
de ha valaki beszédében nem vétkezik,
az tökéletes ember (Jakab 3,2)
Nem öntisztító teázgatás, plázakifőzde-kerülés…
A három evangélista (Máté, Márk, Lukács) arra figyelmeztet, hogy a böjt lényegében nem emberi vállalkozás. Nem öntisztító teázgatás, bizonyos ételektől való átmeneti tartózkodás elsősorban és lényegileg, vagy a plázai gyorsétkezdék kultuszának ideig-óráig való kerülése. Nem.
A böjt a legszentebb események egyike életünkben, az egyház, a gyülekezetek, a hívők életében. Hiszen kezdete, indítója maga a Szentlélek, amint az evangéliumi leírásban olvashatjuk: Jézus Szentlélekkel telve, a Lélek indítására kezdett el böjtölni.
Csak az a böjt krisztusi, s vezet földi értelemben vett megtisztuláshoz, az ördög minden kísértésének elutasításához, eredményes és győzelmes emberségharchoz alantas, istenellenes démoni erők és befolyások ellen, ha a Lélek túlerejét kérjük.
Mert a mi erőnk sem az ördög, sem az alantas késztetések elleni harchoz, de még a 40 napos krisztusi böjthöz sem elég. Pár nap alatt elbuknánk, feladnánk, értelmetlennek látnánk, ha nem Szent Lélekkel beteljesedve, más irányba, más közösségbe, más „élvezetre”, Isten-élvezetre, magas szintű lelki szépségörömökre vágynánk. Ha a Lélek az indítója és véghez vivője böjtünknek, akkor nem torpanunk meg, nem vallunk kárt, s az akkor nem ételesemény lesz, hanem életesemény, nem valamitől tartózkodás, hanem üdvesemény, azaz spirituális táplálkozás, betöltekezés Krisztussal és az Igével, az ószövetségi és az újszövetségi szent üzenetekkel, istenélményekkel, imaboldogsággal, amint azt Jézusnál is láttuk.
Mind a katolikus, mind a protestáns egyházi naptárban a passió időszaka hamvazószerdával kezdődik. Azzal a nappal, amelyiken a hagyomány szerint az elmúlt időszak minden szennye, bűne, testhizlaló, léleksorvasztó indulata, befolyása, uralma hamuként múlik el rólunk, hull alá, semmisül meg.
De ez az ősi szokás mit sem ér, ha csak formális marad, a lényegre figyelés nélkül.
Szóböjt, nyelvböjt, pletykaböjt
Őseink, eleink a keresztyén hitben a böjti negyven napot komolyan vették. Ilyenkor a gyógyteák fogyasztásával a téli időszak testépítő, hizlaló, egyben zsiradékkal (disznótorok) és más terhelő anyagokkal feltöltő, duzzasztó időszaka után kezdték el a korpulenciától való szabadulást. De a lélekzsírosodást, az érzéketlenné, embertársközönyössé sorvasztó bűnöktől történő megszabadulást, megtisztulást is gyakorolták. Ezáltal a böjt nem valamilyen kényszerként jelent meg az életükben, hanem kegyelemként, a tovább élés, a lelki és testi újulás esélyével.
Különös a 40-es szám története ebben a tekintetben. Az özönvíz 40 napon át tartott, 40 éven át vándoroltak, változtattak életmodellt, életstílust, célokat a pusztában Izrael gyermekei a húsos fazekú Egyiptom és sokistenhitű függőségek után.
Mert valóban kitartás kell a böjti megújuláshoz. 40 napig tartózkodott Mózes a kijelentés hegyén, betöltekezve Isten jelenlétével, s maga mögött hagyva az aranyborjúöntő és azt imádó nép ezernyi kísértését.
Böjtös megtisztulással végül lehozhatta a Tíz Igét, ami a választott népet azzá formálta, amire Isten rendelte. 40 napon át heccelte Góliát az izraelitákat, míg végre Dávid legyőzte az Úr támogatásával egyetlen mozdulattal a hatalmas húsóriást. 40 napra volt szüksége Illés prófétának, mígnem a pogácsa és a víz erejével, és a Mindenható támogatásával eljutott az Isten-hegyig, a Hórebig. 40 napon át böjtölt az Úr Jézus a pusztában, míg küldetése minden kísértésével, lelki akadályával le tudott számolni. Feltámadása után az Úr Jézus 40 napon át volt tanítványai között és hirdette Isten Országa titkait.
Posztmodern, digitális világunk környezetében a böjtnek új hangsúlyai jelentkeznek, változatlanul érvényben tartva, mi több, jövőbe mutató jelleggel aktualizálva a böjt lényegét: a Lélekkel való győzedelmes küzdelmet minden anyagi és szellemi, testi-lelki bűnnel, kísértéssel szemben.
Jakab apostol igen jól látta és meg is fogalmazta, hogy a nyelv bár kicsinyke tagja a testnek, de olyan bűnökre képes, amelyek tűzbe boríthatják az életünket, mások életet körülöttünk. Ha valaki beszédét meg tudja fékezni, az tökéletes ember. Van ilyen? Önmagában senki nem ilyen tökéletes.
Sőt manapság a káromkodás, a tisztátalan beszéd nemzeti járvány. Nincs mit mentegetnünk!
Olyan gyűlöletzuhatag, káromkodás-özönvíz árad körülöttünk, és árad át rajtunk, akár csak úgy, hogy végtelenül lehangol, elszomorít, megbotránkoztat, ellenállásra indít. De mennyire és milyen eredménnyel? Ki képes megfékezni a nyelvét? Csak aki más tartalommal tölti meg a beszédét, mint ami beárad az életébe, a lakásába a pergamenfalakon át. A Facebook-trágárság, a tv-filmek képi és nyelvi drasztikussága még a legintimebb helyzeteket is képes megfertőzni.
Bármennyire furcsán is hangzik, de a nyelvi szennyáradatnak csak az tud gátat építeni, akinek van belső ellenereje. Ez pedig a Lélekkel, az Igével, az imával beteljesülő szív, minthogy Jézusnak ebben is igaza volt: Amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj (Máté 12,34). Jézus a káromló embereket nevezte viperafajzatoknak. Azaz mérgező, veszedelmes, életellenes méregterjesztőknek – otthon és a nyilvánosságban!
Rágalom, súsárlás, gyűlöletbeszéd távozzon el tőlem
Mennyi hamis rágalom, súsárlás, Károli szavával élve, hagyja el az emberek száját, olykor a tollát és számítógépét naponta? Mennyi alaptalan és szennyező pletyka terjeng az egyházban is, amint azt Ferenc pápa az egyház egyik aktuális és veszedelmes bűnének nevezte, ismét és ismét emlékeztetve e közösségi és közösségromboló gyengeség leküzdésére.
Voltak, akik az egyház patologikus, azaz beteges, a szó eredeti értelme szerint szenvedést okozó jelenségének tartották a szóbűnt, a nyelvbűnt, a pletykabűnt, a felelőtlen locsogást-fecsegést, az üres beszédet, ami napjaink egyik közveszélyes mentális járványa. Hány olyan emberről tudunk körülöttünk, akik képesek órákon át a szócséplésre, aminek tartalma legtöbbször és legjobb esetben nulla. De leginkább a másik ember, szomszédjuk, munkatársuk, családtagjuk, s ki tudja, még ki mindenki kikezdése. Ilyenkor, böjtidőben 40 nap esélyt kapunk, hogy tudatosan, Lékektől betelve, minden lélektelen, sőt lélekölő gondolatot szívünkből kitisztítva, kikergetve, kicsit gyógyuljon a beszédünk, ezáltal emberi kapcsolataink minősége javuljon.
Gondoljuk át, 40 napos szóböjtben, de Ige-áradásban, bibliás védőöltözetbe bújva, ki lenne az, akit magadban meg kell kövessél, mert szóban, pletykában, felelőtlen és alaptalan fecsegésben befeketítettél, leminősítettél.
Olyan ellenségképet rajzoltál róla, ami mind neki, mind neked is árt. Legalább egy-egy ilyen gyűlöletszöveget, káromkodáskódexedet vigyél oda megbánással és belső bocsánatkéréssel Isten elé, hogy a nyelv fellángoló, egész házat, hazát, egyházat felgyújtani képes tűzvészétől megtisztulhasson a lelked, családod, házad, egyházad, népünk.
Tartok tőle, hogy 40 nap kevés lesz ehhez. De ha el sem kezdjük a visszaszámlálást? Mi lesz, ha az Úr kezdi el – a ránk számolást, mint a jobb vagy balegyenesben megroggyant, padlóra került bokszolóra a bíró? Éljünk, gondolkodjunk el gyógyulásra készen, terápikus emberekként ebben a 40 napos böjti esélyidőben.
Mert a böjt nem kényszer, hanem kegyelem – a tisztább szó, a feltisztulóbb emberi kapcsolatok megteremtésének, újrarendezésének kegyelmi ideje.
Evangélikus testvéreink liturgiájából vett kéréssel éljünk a böjti időben: Tisztítsd meg szívemet és ajkamat, mindenható Isten, miként Ézsaiás próféta ajkát megtisztítottad az oltárról vett parázzsal: tisztíts meg engem is ingyen kegyelmeddel!
(Dr. Békefy Lajos/Felvidék.ma)
