Jó dolog néhanapján felmenni a magaslatokra, nem csak frissítő erdőfürdőre, hanem azért a dimenzióváltásért is, ami a „fentiség”, a völgyön túlnaniság távlatszűkületet tágító terápiájával mindenkinek sajátos szabadságélménye, megkönnyebbítő tapasztalása lehet.
Kiszabadulni a mindennapok jól ismert lépéssorozataiból, cselekvésláncolataiból, környezetünk ismert zajaiból, szagaiból – s arcai közül. Kell ez a madártávlat a hétköznapok békaperspektívája után vagy ha lehet, még közben is.
Isten ezt az alul- és felülnézeti dimenzióváltást adta meg a teremtett világ ritmusával, a szombatnapi pihenéssel, a szakralitás felüdítő ünnepi levegőjének belélegeztetésével. Meg a vasárnap feltámadásos, minden földi keretet szétfeszítő, meghaladó, új, innovatív Úr napjával.
Így lehet ez a ránk következő vasárnapokon is meghatározó szakrális élményünk, amikor a böjti őszinte önvizsgálat, a spirituális, mentális lassítás és megállás, önmérlegeléseink, Ige szerinti létezés értelmezésünk nagy lehetősége 2024-ben újra visszatér. Ki tudja, meddig? Lesz-e jövőre vagy azután ilyen nagy lehetőségünk? Hiszen itt, az örök városban is, miként világszerte, belengették a médiák és a közbeszéd a 2025-re sejtetett harmadik világháború fekete árnyékát, legkevésbé sem pozitív jövőkép elemeinek tudatosításával, megtetézve ezt még a közel-keleti konfliktus nyomán terjengő esetleges itáliai terrorakciók híreszteléseivel. Most nem a félelemkeltéssel, a fóbiafabrikálásokkal kívánok foglalkozni, hanem az emberszerető, oltalmazó és pozitív jövőprogramot szemeink elő tartó Nagy Tervező Urunk szándékaival.
„Felréműl a szívmagány” – de „ne keményítsétek meg szíveteket” a nemzeti egyetemességben
Innen, a hét domb históriás emlékeit lépten-nyomon elém hozó ősi városból Keletre tekintve, magam is tisztábban látom a végtelen puszták népének, a Kárpátok ölelte nagy-hazának a bonyolultság ellenére is feltisztuló körvonalait. Ezért fogalmazok így: nemzeti egyetemességben élünk olyan ezeréves lélekkupola alatt, mely az egész Trianon előtti és utáni drága haza fölött ott lebeg láthatatlan valóságként, a kegyelem oltalmazó kupolájaként, ami minden szívet és akaratot képes egybefogni Lajtától minden irányban.
A nyelv és a múlt közös egyetemességében, Hungária-univerzalitásban átélhetjük, hogy mindennek ellenére otthon vagyunk a három hegyen túl és innen, ahol csak magyar szó hangzik, s köszönésünkben annyi primitív hatás, ki-, és beszólás ellenére is ott fészkel az Isten hozott, Isten áldjon ősmagyar hungarikuma, népünk szentistvános nyitottsága.
Hiszen érzi e nép szívében és karjaiban, elméjében saját erejét ma is. Így hát ezen a passióelőző, böjti nemzeti és egyéni önvizsgálatra invitáláskor sajátos megtartó ölelésben élhetjük meg vasárnapunkat és hétköznapjainkat. Egyrészt érezhetjük Vörösmarty Mihály A merengőhöz című versének igazát arról, hogy kincs, hírnév, gyönyör halmozása, hajszolása közben is ránkszakad(hat) a szívmagány, amit csak a lelki nemesség, a kizöldellő derű és a remény űzhet ki belőlünk. S az Ige üzenete szerint az, ha meghalljuk Isten szavát és nem keményítjük meg szívünket (Zsid 3,15), hanem befogadjuk azt. Sőt, egyenesen az a helyzet, hogy Isten mindeneket forgató, fenntartó, működtető, nem pedig kiforgató beszéde az, ami ha naponkénti honfoglalást végez bennünk, akkor lesz a szívünkben olyan zöld ág, amire a remény és a derű rászáll vagy visszaszáll. Mint látjuk, a költő és az újszövetségi levélíró is tudja, minden a szívben dől el. Sőt, az élet és a halál is. Ezért ideje spirituális szívterápiát is végeznünk. Hogyan?
Spirituális szívterápia imatémák napi medikamentjével
Elnézem itt, a Vatikánban Péter, Pál és mások hatalmas szobrait, meg a Szent Péter teret félig körbefogó hatalmas oszlopok mértani, íves rendjét. Eszembe jut, hogy ezek az oszlopos apostolok, millió más névtelen hívő keresztyén testvérükkel együtt, úgy állták ki rendíthetetlen Isten-hűséggel a kolosszeumi és egyéb gladiátoros küzdőterek fenyegetését, hogy megerősítették szívüket a cellákban velük lévő testvéreik imáival, énekeivel. Az ő lelki jelenlétüket érezve, olvasom napjaink kiváló német filozófusának, Rüdiger Safranskinak a sorait A gonosz (Das Böse) című könyvében a hazugság világtörténetéről. S az egyik tanulmányában az elmúlt kaotikus 40-50 évet kortanúként kiérlelt szentenciáját: Hazudok, tehát vagyok. Stílusosan az ősi latin nyelvű birodalom fővárosának szavával: Mentior ergo sum.
Descartes még így fogalmazott: Gondolkodom, tehát vagyok. Mintha Safranski ezt üzenné: ma fontosabb a hazudozás, mint a gondolkodás. Vagy az eszünk leginkább erre áll rá.
Önvédelemként? Stratégiaként? Elgondolkodtató, hogy a hazugság természetrajzáról kezdett sorozatom, ami itt a Felvidék.ma oldalon indult, egészen Sanghajig, az ottani keresztyén online újság szerkesztőségéig megállította pillanatra a levegőt. Magyar, angol, lengyel, olasz elérhetősége érzékenyítő visszajelzés, hogy a hazugságban olyan jelenséggel szembesülünk, ami egyetemes (tehertétel). Nemzetileg is, meg planetárisan is. Van miért felvenni böjtelőző imáink közé a hazugság Fejedelme, jelensége elleni tudatos önkontroll tréninget, leginkább ennek az Igének a refrénjére: Legyen a ti beszédetek igen, igen, nem nem, ami ennél több, az a gonosztól van (Máté 5,37).
Néhány fontos imatéma 2024-re – a keresztyén egyetemesség tudatában
vannak egyetemes létezési értékek, amelyek megléte prosperálóvá, hasznossá, „olajozottabbá” teheti személyes életünket, létezésünket, sorsunkat. Hiányuk viszont sorsbillenéssel, olykor egzisztenciális tengelytöréssel is járhat.
Ilyen témák:
1. Önmagunk, egymás és a nemzet megértésének mélyebb igénye, hogy a szemünk előtt lévő tényeken túli valóságot is megismerjük. Hogy megértse végre jobban a magyar a magyart, még ha nem is értünk mindenben egyet! Van nemzeti minimum, ezt tudatosítsuk. Urunk, segíts ebben!
2. Az élet feltétlen tisztelete, védelme, aminek fenntartását segítik a modern spirituális értékek és erények, a Tízparancsolat és a szeretet nagy parancsolatának átismétlése, helyzetünkre hangolása. Az élet kezdetének és végének emberi méltósággal történő megéléséért. Urunk, élesítsd hitünk szemét!
3. A boldogság elkérése, ami nem csak az egyéni boldogulásra épül, hanem a boldogítás társas feltételeire, cselekedeteire, ennek érdekében a káromkodás és a fakenews-ok, az álhírek terjesztésének tudatos fékezése érdekében bennünk és körülöttünk. Igazság Ura, tisztítsd meg ajkunkat!
4. Éberség, ami őrködik a közösségi és egyéni létterek minőségének, az emberi tartásnak, etikai minőségnek a megőrzése és létfontosságú megőrzése felett családban, iskolában, munkahelyeken. Erkölcsi tartást adj Urunk, moralizálás nélkül!
Bőségesen elég ez a négy imakérés, ha alaposan belegondolunk mindegyikbe. Valóságos garmadája fogalmazódhat meg bennünk, közösségeinkben az összefüggésekről. Lélekgyönyörködtető sziromnyíláshoz hasonló lehet ez. Az itt és most témák friss és időszerű kibomlását kívánom mindenkinek, aki csak segítségül hívja önismerete, életismerete, Isten-ismerete igényes fejlesztéséhez a Teremtő és Megváltó Isten Lelkét Bibliával a belső szobájában.
Ezt mondja az Alfa és az Ómega, Jézus:
„Boldogok, akik megmossák ruhájukat, mert joguk lesz az élet fájához, és bemennek a kapukon a városba. Kívül maradnak…akik szeretik a hazugságot” (Jelenések 22,14-15).
Dr. Békefy Lajos/Felvidék.ma
