Léván a református gyülekezet jelentős múltra tekint vissza, a reformáció korától szinte folyamatosan jelen vannak a városban. Az elmúlt évszázadok alatt három templomot építettek. A jelenlegi templomuk a 18. század utolsó évtizedeiben épült.
Az első templomukat 1624-ben építették. Ez a szakrális hely még fából készült, hamarosan szét is esett. 1638-ban egy újabb, immár falazott templom építésébe kezdtek. A lévai vár egykori urai közül mások mellett Dobó István és Kollonich Siegfried is református volt. Várkapitányként támogatták a lelkipásztorokat.
(Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)
Az ellenreformáció a lévai református közösséget is sújtotta. Czeglédi Péter helyi lelkészt halálra ítélték, s elkobozták a vagyonát. Kivégzése azonban elmaradt, de 1675-ig raboskodott a börtönben, majd Nápolyba hurcolták gályarabságra, ahol a következő évben szabadult.
Czeglédi Péter mottóját – „Per sinas ad rosa” (Töviseken át a rózsákhoz) – a mai napig vallja a református gyülekezet.
A gályarab nevét viselte a református gimnázium, emlékköve ma is látható a templom előtti kis téren.
A 17. század vége nem csupán a protestánsok számára volt sanyarú, megpróbáltatásokkal teli időszak, 1698. augusztus 8-án a templom tűzvész martalékává vált. Újból egy fatemplomot építettek fel, azonban 18. század első éveiben tovább folytatódtak megpróbáltatásaik, 1740-ben a megye határozata alapján lebontották a templomot A lévai reformátusok a közeli Hontvarsány Árpád-kori templomában gyakorolhatták a hitüket.
(Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)
II. József türelmi rendelete hozott újabb fordulatot, az 1781-es rendelet értelmében a reformátusok is szabadon gyakorolhatták a vallásukat, így közel fél évszázad után újjáéledt a gyülekezeti élet Léván.
1784-ben új lelkész érkezett a városba, s a következő évben elkezdődött a jelenlegi templom építése. 1785 és 1788 között épült fel klasszicista stílusban a korábbi helyére az új templom.
Az uralkodó határozata alapján azonban nem épülhetett tornya.
(Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)
A lévai lakosok többsége ellenszenvvel figyelte a történéseket, 1786-ban a katolikusok vélhetően dacból egy klasszicista-barokk oszlopot állíttattak az épülő templom elé. Az oszlop tetejére Szeplőtelen Szűz Mária szobrát helyezték el. A szakrális szobor a ma is az eredeti helyén látható a templom előtti kis park bejáratától pár méterre látható. A református templommal szemben találjuk a Szent Mihály arkangyal-plébániatemplomot.
1820-ban kibővítették a templomot, s végül 1824-ben a torony is megépülhetett. 1840-ben orgonával gazdagodott. 1861-ben Bumberli Antal ácsmester és Janson Gusztáv bádogos átépítette a tornyot, melyet fémlemezekkel fedtek le.
(Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)
Az első világégés során a harangokat lefoglalták és csak 1923-ban rendeltek két új harangot a budapesti Szlezák László harangöntőtől. A kisebbik harangot 1943-ban újra lefoglalták. A 21. század első évtizedében jelentősebb felújítást hajtottak végre a templomon, 2009-ben került egy kisebb harang a templomtoronyba.
A 19. század utolsó évtizedeitől kezdte a gyülekezet tagjai jelentősen részt vállaltak a város kulturális életében, illetve a közéletben. A Lévai Református Egyházközségnek jelenleg is meghatározó szerepe van a lévai magyar közösségben.
(Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)
Forrás:
Novák Mezőlaky Margaréta: Léva, Madách Egyesület, 2018.
Tolnai Csaba: Levice moje mesto – Léva, az én városom, ALDOX, 2022.
(Pásztor Péter/Felvidék.ma)
