A Templom éjszakája során Léva városának több szakrális épületének ajtaja kinyílott a nagyközönség előtt. A programhoz kapcsolódó történelmi egyházak között volt az evangélikus is. A modern, a templomot és a közösségi házat is magában foglaló épületkomplexum mellett a régi kisebb méretű evangélikus templom is látogatható volt az est folyamán. Az alábbi cikkünkben áttekintjük e templom különös történetét.
Az evangélikus egyházközség központja nem messze található a mai Hősök terétől, egykoron itt már majorság állt, a protestáns egyház központja helyén pedig a pravoszlávok kezdték el az építkezést bő két évszázaddal ezelőtt.
(Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)
A már említett létesítményeket az egykori Jankovics Ferenc majorsága területén emelték fel. 1789. március 20-án ötszáz forintért vásárolta meg a területet az akkori lévai pravoszláv egyház. A 18. század végén főként szerbek, görögök, bolgár zöldségtermesztők, kereskedők alkották a pravoszláv egyházközséget. Gróf Esterházy Miklós telepítette le őket a városban.
A lévai pravoszlávok az 1840-es években kezdték el a templomuk építését, azonban azt már soha nem fejezték be. Számuk fokozatosan csökkent a városban, sokan visszatértek hazájukba.
A 19. század első harmadában újjászerveződő evangélikusok 1330 forintért vásárolták meg a romos állapotban lévő befejezetlen templomot.
1843-ban újjáépítették és kibővítették az eredeti épületet. Templomtornyot csupán 1930-ban kapott, harangja pedig csak a második világháború után lett.
(Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)
Az evangélikusoknak a 16. és a 17. század során már önálló egyházközségük volt Léván. A kezdeti időkben nem volt saját templomuk. Az 1592 óta a városban élő és működő református egyházközséggel 1619-től váltakozva közösen használták a Szent László-templomot, a mai Szent Mihály arkangyal-plébániatemplomot.
Ez az állapot azonban nem tartott sokáig. Vallási villongások végett 1637-ben megszűnt az evangélikus egyházközség. A megmaradt lévai evangélikusok a közeli Csank községbe járhattak istentiszteletre.
(Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)
Közel kétszáz év múltán telepedtek le újra Léván a lutheránusok.
A pravoszláv templomromot 1841-ben kezdték átalakítani, 1883-ra fejezték be a templom építését.
Ez időtájt már mintegy kétszáz evangélikus élt a városban, s újra önálló egyházközségként működtek.
(Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)
Első lelkészük Kossányi József volt, az egyházközség felügyelője pedig Bolemann János gyógyszerész. 1892-től fél évszázadon át Bándy Endre látta el a lelkipásztori feladatokat. Ekkor már megközelítette az ötszázat a lutheránusok száma. Egy időben iskolát is működtettek.
Ugyan a város legkisebb egyházát képezték, ennek ellenére több jeles lévai is az egyházközség tagja volt.
Elég ha csak a várost felvirágoztató Schoeller famíliára, a már említett Bolemannokra gondolunk, és Karafiáth Márius, kórházigazgató nevét említjük.
Az új épületkomplexum (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)
A második világégés és a város magyar közösségét nagy mértékben érintő kitelepítéseknek köszönhetően nagyban változott az egyházközség összetétele. A rendszerváltás után egy modern épületegyüttest építettek a kis templom és a parókia által határolt telken. Napjainkban ezt az épületet használják úgy az istentiszteletekre, mint a közösségi alkalmaikra.
A régi kis templomban ritkán szól az igehirdetés, az Istent dicsőítő ének. Ezért is volt értékes s kihagyhatatlan alkalom a Templomok éjszakája rendezvény, sokan voltak kíváncsiak a különös múlttal és sorssal megáldott épületre.
Az új templom belseje (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)
A helyi református templomról ITT írtunk, a gazdag múltját felölelő kiállításról pedig ITT és ITT számoltunk be.
Felhasznált irodalom:
Novák Mezőlaky Margaréta: Léva, Madách Egyesület 2018.
Tolnai Csaba: Léva, az én városom, ALDOX, 2022.
Pásztor Péter/Felvidék.ma
