„Ma sem értem, honnan van az a mérhetetlen gyűlölet az emberekben, amely lehetővé tette azokat a borzalmakat, amelyeket mi átéltünk…” – a 80. életévében lévő Gallainé Haas Julianna holokauszt túlélő szavai ezek, amelyek a tolerancia napján hangzottak el a pozsonyi Duna utcai gimnáziumban.
Julika egy másik gondolatával fogalmazzuk meg azt a célt is, amely végett iskolánk megszervezte ezt a napot: „Amit mi átéltünk, az a kirekesztés következménye volt. Ebből én azt tanultam meg, hogy életem során mindig felléptem az ilyen megnyilvánulások ellen, kiálltam azokért, akiket bántás, a másságuk miatti megkülönböztetés ért.”
Gallainé Haas Julianna, Vincze Beatrix – Krókusz Projekt (Fotó: Tóth Tibor)
Julika 7 éves volt, amikor elszakították édesanyjától és 11 éves nővérétől, akiket soha többé nem látott viszont, hasonlóképpen, mint a háború előtt kb. száztagú családjának mintegy háromnegyed részét. Őt az átélt borzalmak, életre szóló traumák tették szolidárissá, empatikussá a másik ember szenvedésével, megkülönböztetésével szemben. Diákjainkat pedig remélhetőleg mindaz, amit az ő életéről, társaik családjainak történetéről, illetve a további előadásokból, foglalkozásokból megtudtak e napon.
Elfogadni a másságot
A 2016/17-es tanév gimnáziumunkban a tolerancia éve. Az extrémizmusnak, az intoleranciának nemcsak a társadalomban, hanem a közvetlen környezetünkben tapasztalható előretörése, illetve a sajtó és a közvélemény részéről az iskolával szemben megfogalmazott elvárások késztettek minket arra, hogy intenzívebben, célratörőbben foglalkozzunk ezzel a témával.
A tanév elején a diákjaink körében elvégzett felmérés eredményei is tudatosabb, szervezettebb fellépésre sarkalltak bennünket: növendékeink 78 %-a értett egyet ugyanis azzal az állítással, hogy az iskola sokat tehet a toleráns magatartás kialakításáért, és a válaszolók kb. fele ezt el is várja az intézménytől.
Több, egész évben futó programot indítottunk be, ilyen pl. a mentorprogramunk, melynek keretében gimnazista önkénteseink tehetséggondozás, korrepetálás céljából foglalkoznak az alapiskola diákjaival; multikulturális séták Pozsonyban; előadások a történelem szeminaristáknak; érzékenyítő tréningek minden osztály számára; rendszeres előadások és foglalkozások az osztályfőnökök, illetve a tanárok részére, hogy professzionálisan tudják megoldani a felmerülő problémákat, kérdéseket, és még sorolhatnám.
A krókusz a sárga csillag szimbóluma
Ebbe a körbe tartozik bekapcsolódásunk – egyetlen szlovákiai magyar iskolaként – az Írországból kiindult, jelenleg 11 országban működő Krókusz projekt magyarországi csoportjának munkájába.
Pap Ágnes, Gallainé Haas Julianna, Vincze Beatrix (Fotó: Tóth Tibor)
Az első tavaszi virágként kinyíló krókusz a sárga csillag szimbóluma, és a holokauszt gyermekáldozatainak állít emléket. Ősszel az alapiskolánk hetedikes és a gimnáziumunk harmadikos diákjaiból álló krókuszcsoportok elültették a krókuszhagymákat az iskola előkertjében. Mivel január 27-e a holokauszt nemzetközi napja, tolerancia napunkat az e napról való megemlékezéssel kötöttük össze.
A január iskolánkban különben is szinte teljes egészében a toleranciáról szólt: egy héten keresztül Brazíliából, Indonéziából, Ukrajnából és Törökországból érkezett lektorok tartották az angolórákat, ezek nemcsak a nyelvgyakorlásról, hanem egymás megismeréséről és az elfogadásról is szóltak. Egy hétig voltak vendégeink az Erasmus+ projekt Európa szeretetben programja keretében a spanyol, a német, az olasz és a finn partneriskolák diákjai és tanárai (e programnak szintén része volt egy angol nyelvű tolerancia nap, illetve egy e témában meghirdetett plakát- és fotópályázat).
Előítéletek nélkül
Tolerancia napunkon igazgatónőnk, Morvay Katalin bevezetője és köszöntője után a program első előadását volt diákunk, Lelkes Viktória, az ELTE ötödéves pszichológia szakos hallgatója, az iskolai mentorprogramunk konzultánsa tartotta. Arról, hogy mi a tolerancia, mitől válunk előítéletessé, a sztereotípiák rabjaivá, milyen következményei vannak az ilyen magatartásnak. Majd Vikivel a diákoknak a nap folyamán kisebb csoportokban lehetőségük nyílt egy Előítéletes vagyok? című számítógépes teszt kitöltésére és megbeszélésére.
Mivel a már említett tanév eleji felmérésben a diákok a társadalomban és iskolai környezetükben is nagyon erősnek érezték (89, illetve 72 %) a bevándorlás ellenes extrémizmust, ezért tartotta a következő előadást Kovács Attila vallástörténész, iszlamológus, a Comenius Egyetem docense (szintén volt diákunk), aki nem először járt nálunk e témában. Az iszlám és a menekültválság összefüggéseit taglalva, fogalmakat megmagyarázva, világosan és egyértelműen cáfolt meg a sajtóban terjedő, politikusoktól hallható féligazságokat, hazugságokat úgy, hogy közben nem tagadta a helyzet súlyosságát.
Amit sosem szabad felednünk
Ezt követően krókuszos gimnazistáink jutottak szóhoz. Zakál Réka és Haják Norbert az erasmusos tolerancia napon elhangzott előadásukat hozták el: arról beszéltek, hogyan foglalkozik iskolánk a toleranciára való neveléssel.
Csoportkép a gimnazistákkal (Fotó: Tóth Tibor)
Ezután a népirtásokról szóló kiselőadások következtek. Az örmény népirtásról Magyar Dalma és Szabó Krisztina, a vörös kmerek által elkövetett kambodzsai borzalmakról Csölle Máté és Szabó Károly, a balkáni háború idején végbement embertelenségekről Magát Dominika és Vaňo Tímea, az afrikai népirtásokról Szabó Dóra és Nagy Ádám beszélt. A holokauszt zsidókon kívüli több százezer áldozatáról Csikmák Katalin és Katona Eszter szólt, Krizsan Zsuzsanna és Ribánszky Friderika pedig a Világ Igazait bemutatva tárta fel előttünk, hogyan maradtak sokan emberek az embertelenségben is.
Nagyon kedves magyarországi vendégek fogadták el meghívásunkat erre a napra. A már említett Gallainé Julikán kívül ellátogatott hozzánk a Krókusz projekt szakmai vezetője, Vincze Beatrix, az ELTE docense, valamint Pap Ágnes projektvezető. Ők két órán keresztül családtörténeti kontextusú érzékenyítő foglalkozást tartottak először a hetedikes krókuszcsoportban, majd a tolerancia nap harmadikos és negyedikes hallgatóságának is.
A diákok készültek erre a foglalkozásra: elhozták a családi fotóalbumokból a legidősebb családtag fényképét, illetve a hozzá kapcsolódó történetet. A XX. század szlovákiai magyarságot érintő borzalmai, a háborúkról, a deportálásról, a kitelepítésről, a jogfosztottságról szóló történetek keveredtek Julika élettörténetével, és remélhetőleg tudatosították a diákjainkkal az okokat, amelyek az emberi jogokat, a humánumot sárba tipró ideológiák, rendszerek kialakulásához és fennmaradásához vezettek.
Empátia, szolidaritás…
Vázlatosan leírva is sok mindaz, ami a Duna utcai gimnáziumban zajlott január utolsó napján… De elképzelhetjük, hogy lelkileg mennyire megterhelő volt diákjainknak az előadásokra készülni, a tömegsírokkal szembesülni, és elmondásuk szerint legalább ilyen nehéz volt végighallgatni a nap programját, tudatosítani fontos dolgokat, amelyekkel eddig valamilyen oknál fogva nem találkoztak, esetleg szándékosan kerültek vagy rosszul tudtak.
Iró Erzsébet, Morvay Katalin, Pap Ágnes, Kovács Attila, Vincze Beatrix, Gallainé Haas Julianna, Lelkes Viktória, Kulcsár Mónika (Fotó: Tóth Tibor)
Nem véletlen, hogy amikor a családtörténeti foglalkozás végén Pap Ágnes rákérdezett, hogy akkor mit tehetünk, mit tehetnek ők, hogy ezek a dolgok ne ismétlődjenek meg, nagymértékű tanácstalanság uralkodott el a diákokon. Aztán valaki mégis megfogalmazta a legfontosabb szavakat: empátia, szolidaritás… Reméljük, mindenki hallotta! Ezen szavak mentén fogjuk elvégezni a program levezetését, a reflektálást, és folytatni munkánkat a tolerancia, az elfogadás jegyében a Duna utcán!
