Tisztelettel meghajtom fejemet az ember előtt, ki fényűző keleti gazdagságából, bejáratott világnézetéből, sokféle kényelmes földi igazából feláll és útra kel, mert űzi belülről egy vágy. Csodálom az „éhséget”, mely talpra állított és kényelmes otthonaitokból az országútra vitt, hogy elinduljatok, választ keressetek, feleletet, hatalmon, anyagi jóléten túli kérdéseitekre. Ülök a kölni dóm emberáradatában, és nézem az oltár magaslatában, a golyóálló üvegvitrinben a csodálatos szarkofágot, mely porladó testeteknek végső nyughelye. A középkor Európájának vagy talán minden időknek egyik legcsodálatosabb épületében, ebben a tiszteletetekre kőből faragott gregorián himnuszban, itt, a csodálatos gótikus katedrális szentélyében ért véget a mesés keletről indult földi vándorlásotok.
Ülök a hatalmas Dómban, nem kapcsolódom bele az örök vitába, nem érdekel, hogy mennyire hitelesek az ereklyék. Számomra most nem ezek a részletek a fontosak. Itt vagyok, elzarándokoltam hozzátok, és alázattal meghajtom fejemet, csodállak benneteket. Igen, tisztelettel meghajtom fejemet az ember előtt, ki fényűző keleti gazdagságából, bejáratott világnézetéből, sokféle kényelmes földi igazából feláll és útra kel, mert űzi belülről egy vágy. Csodálom az „éhséget”, mely talpra állított és kényelmes otthonaitokból az országútra vitt, hogy elinduljatok, választ keressetek, feleletet, hatalmon, anyagi jóléten túli kérdéseitekre.
Az évezredek korlátait átlépve, örök emberi kíváncsiságtól vezetve követlek titeket Heródes palotájába. Lelkem csendességében szemlélődöm, és látom, hogy tanácstalanul ott álltok a csodás udvartartása előtt, és kissé feszengve teszitek fel kérdéseiteket. Zavarban vagytok, magatok sem tudjátok pontosan, hogy mit kerestek, de mégis zörgettek. Heródes int, és az udvari papok, a tudás őrzői, ősrégi pergamenekből nektek utat mutatnak… „Ne félj, Betlehem, mert belőled származik a Megváltó!”
Döbbenetes: ők tudják a választ, és tanításuk alapján ti célba értek. Egy egyszerű barlang mélyén, egy jászol ölén meglelitek az Életet, a törékeny Gyermeket, aki előtt élő hittel hódoltok. Csodálatos, ti alázattal hisztek a jól ápolt udvari papok szavában! Hitetek gyümölcse: találkozás az élő Istennel!
Heródes is hisz, hiszi az írás szavait, komolyan veszi a papjai tanítását, ezért is küldi katonáit… Döbbenetes: ugyanazt a szentírást olvasva, ugyanattól a hittől vezetve Heródes katonáit küldi, hogy minden újszülött fiúgyermeket kivégeztessen. Az udvari papok jól tápláltan folytatják helyben topogó intrikáikat, és ti, a jöttment idegenek útmutatásuk alapján, csendes, égre figyelő alázattal célba értek.
E szent karácsonyi időben népem nagy családja számára nem a tudást és nem is a hitet kérem, ez többé-kevésbé mindannyiunkban megvan, hanem „éhséget”, olthatatlan „szomjúságot”, mely kitép tespedtségünkből és elindít az Igazság felé. Alázattal kérem a mardosó vágyat, mely kilök a tunya kényelmünkből, a magam cinikus értelmiségi elefántcsonttornyából. Igen, ajándékként kérem az elégedetlenség tovább vivő erejét, mely segít elszakadni a kommunizmust, a liberalizmust és más rendszereket legyőző, temető intellektuális gőgtől, hogy a hús-vér életet karjaim közé zárjam.
Adj erőt Uram, hogy hatalomvágyammal szembe menjek, ne féljek az igazságtól, mely lehet, hogy ledönti ingatag trónomat, vélt hatalmamat lesöpri a történelem asztaláról, de szabaddá tesz, új hajnalt ígér. Erőt kérek, hogy Trianont, a Holokausztot és többi személyes, közösségi sérelmemet elengedve útra keljünk, és megtaláljuk a huszonegyedik század Betlehemét!
Igen, hiszem, hogy Te a ma embere számára is meg akarsz születni! Tudom, hogy nem értük el az álmainkat lezáró plafont, földi létünk kibontakozásának korlátait. Az emberi élet nagy meccsét még nem fújták le! Van tovább! Te minket is vársz, e fiatal évszázad megszeppent fiait. Karjaid roskadoznak ajándékaidtól. Van válasz korunk minden kérdésére! Ezért kérek mardosó „éhséget”, erőt, Uram, hogy erőtlen, már csak az inerciájától sodródó világunkban felálljunk, kérdéseinkkel szembenézve útra keljünk és megtaláljunk!
Napkeleti bölcsek, vezessetek!
Magyar Kurír
