A Pósa Lajos Társaság február 13-án szervezte meg B. Kovács István gömörológus Iskola a nyelvhatáron című előadását a rimaszombati Csillagházban.
Az előadót Gyurán Ágnes, a Pósa Lajos Társaság alelnöke mutatta be. B. Kovács István régész, muzeológus egykor a Gömör-Kishonti Múzeum igazgatója és a jogutód intézmény, a Tompa Mihály Református Gimnázium tanára is volt, jelenleg 2002-től a Szlovákiai Református Tudományos Gyűjtemények igazgatója, a Gömörország folyóirat főszerkesztője.
Az 1853-ban alapított és – megszakítással – 1945-ig működött rimaszombati Egyesült Protestáns Gimnázium (EPG) különleges helyet foglal el a magyar művelődés történetében.
A vetített képes előadás nem csupán az EPG-t mutatta be, hanem betekintést engedett elődintézményeinek, a rimaszombati református és az osgyáni evangélikus gimnáziumnak a történetébe is.
Előadás a Csillagházban (Fotó: Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma)
A képzeletbeli sétát Bodor Istvánnal, a gimnázium egykori jeles igazgatójával kezdte, aki monográfiában dolgozta fel a református iskola történetét.
A kollégium építésekor előkerült ostyasütővas rajzán mutatta be, hogy Rimaszombat Szombathely és Istvánfalva összevonásával alakult. Hangsúlyozta, Rimaszombat színei és jelképei abban az időben a kék mezőben ezüst sas volt, aminek a tollazata fekete. S ezek a színek az iskola címerében is megjelentek. Az iskolát a református egyház működtette.
Kitért az intézmény jeles tanáraira. Harsányi Móricz István (1630-1691) gályarabságából visszatérve igazgatta az iskolát, az általa vezetett jegyzőkönyv az egyik legfontosabb forrás, mely a 17. századi iskolatörténethez felhasználható. Laskai Gáspár a 17. század elején volt a skolamester, 1623-ban éneket is szerzett. Losonczi József volt az első állandó igazgató. Baksay István és Fábry János a 17. század második felében tevékenykedtek.
A régibb épület (Reprofotó: Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma)
Az igazgatók általában néhány évig álltak az iskola élén, mindenkori alku tárgya volt, hogy mennyi legyen a rektor fizetése, aki sokszor papi állásra törekedett. Rajta kívül segédtanítók, préceptorok tanítottak. Szakoktatásról még eleinte nem beszélhetünk.
Sajátos viselet volt jellemző, innen eredt a tógátus diákok kifejezése, ők voltak az érettségire készülő diákok. A vidéki diákok nagyobb része albérletben lakott, de már akkor is működött kollégium.
1769-ben megszűnt a református élet Rimaszombatban, s vele a gimnázium is, melyet a türelmi rendeletet követően szerveztek újra.
Az iskola épülete előbb a mai Fő tér közepén, majd a mai Művészeti Alapiskola telkén, aztán a jelenlegi Bartók Béla utcában volt. Ezen épületben 1801 és 1903 között működött az intézmény. 1904-ben adták át a mai Daxner utcában található újabb épületet.
Az újabb épület (Reprofotó: Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma)
Az EPG hatéves volt, itt érettségit szerezni nem lehetett. Mikszáth Kálmán így került Selmecbányára, Pósa Lajos pedig Sárospatakra. Az intézmény első igazgatója Terray Károly (1812-1881) volt. 1886-ban változott főgimnáziummá.
Szó esett az öntevékeny mozgalomról, a sportéletről, cserkészetről is. A Kazinczy és Tompa Ifjúsági Kör albumait a mai Tompa Mihály Alapiskolában őrzik. A jeles diákok bemutatásánál utalt a régi gimnázium épületén éppen a Pósa Lajos Társaság kezdeményezésére elhelyezett emléktáblára. Kiemelte többek között Pósa Lajost is. Működött az iskolában a Pósa-önképző kör is.
Pósa Lajos egyébként jelen volt, amikor az újabb épületet avatták, verset is írt erre az alkalomra. Akkor három ragyogó csillagként említették az iskola egykori diákjai közül Mikszáth Kálmánt, Kiss Józsefet és Pósa Lajost.
Pósa Lajos versét Bene Viktor adta elő (Fotó: Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma)
„A századfordulón ők voltak a magyar irodalom meghatározó alakjai, mind a hárman itt tanultak” – emelte ki B. Kovács István.
Az újabb korból Szombathy Viktort, Győry Dezsőt és Veres Jánost emelte ki az előadó.
Mindenkor nagy hangsúlyt fektettek a nemzeti nevelésre. A rimaszombati közélet szereplői igyekeztek az intézményt támogatni, több ösztöndíjalap jött létre. A tanári könyvtár mellett jelentős volt a diákkönyvtár, melyet Holéczy Miklós múzeum- és iskolaigazgató átmentett a Gömör-Kishonti Múzeumba, ide került több egyéb gyűjtemény is a régi gimnáziumból.
Állami gimnáziummá 1923-ban vált az intézmény. Az utolsó szabad ballagás 1944-ben volt.
Az előadás a Légy lámpás című előadássorozat részeként valósult meg.
Az érdeklődőknek lehetőségük nyílt az Egyesült Protestáns Gimnázium megalakulásának 150. évfordulója alkalmából készült, az Iskola a nyelvhatáron (2003). című kiadvány megvásárlására is. A befolyt összegből a Tompa Mihály Református Gimnáziumot támogatták.
