2013. június 1-én Bodollón, hálaadó szentmisére jött össze a szűkebb és a tágabb rokonság, hogy köszönetet mondjon Szalay József, nyugalmazott főesperes-plébános, címzetes hollothói prépost életéért, aki szülőfalujában szentmisét mutatott be 85. születésnapja és pappá szentelése 60. évfordulója kapcsán.
„A fecske nem ember, mégis visszavágyik a szülőföldjére. Ha nem vágyakozna, nem térne vissza. Az ember is csak egy helyen van otthon, másutt mindenütt idegen!“ írta egykor Gárdonyi Géza.
Vallomása szerint van miért hálát adnia. Ő is átélte a háború borzalmait. Sok-sok szenvedést és megpróbáltatást tapasztalt. Kassáról hurcolták el Németországba, ahol angol fogságba esett. Ott született papi hivatása. Kispap éveit Magyarországon kezdte olyan időben, amikor az új politikai rendszer a magyar egyház életét megtépázta, a szerzetesrendeket feloszlatta, az egyházi iskolákat bezáratta és sok vallásos embert meghurcolt. 1953. február 1-én szentelték pappá Egerben 16 társával, akik közül már csak ő él egyedül. Embert próbáló nehéz utat kellet végigjárnia, amíg eljutott a főesperességig.
A szentmise végén az egybegyűltek és a helyi egyháztanács nevében Komjáti László és Weiszer Éva köszöntötte az ünnepeltet. Hisszük és valljuk – hangzott a köszöntő – aki imádkozik, az nincs egyedül! De az sincs egyedül, akiért imádkoznak! Ilyen meggyőződéssel kérték a pásztorok Pásztorát, hogy tartsa meg őt erőben, egészségben számos éven át. Adja meg a kegyelmet a további találkozásokhoz, mert az ember csak egy helyen van otthon, másutt mindenütt idegen!
GB., Felvidék.ma