Nagy Britanniába az emlékezetes 1989 utáni fordulat következtében, pontosabban az Európai Unió bővítése után 2004-től állítólag másfél millió kelet-európai bevándorló érkezett – annak ellenére, hogy amolyan embargó érvényesült, amely arra volt hivatott, hogy gátat szabjon a jelentősebb és hirtelen (gazdasági jellegű) bevándorlásnak.
Ez nem volt lényegtelen hatással a munkaerőpiac helyzetére.
Az embargó azonban most már föloldódik, s persze még nagyobb bevándorló-hullámra van kilátás. Eredetileg úgy vélték (vagy talán inkább óhajtották), elsősorban a magasabb képesítéssel rendelkező szakemberek jönnek majd, ám nem így történt: elsősorban továbbra is Kelet-Európa munka nélkül maradt hada próbálkozik a gazdag Nyugaton.
Ennek szeretnének arrafelé valamiképp véget vetni, ha tudnák, hogyan. Rasszista, antidemokratikus, antiliberális felhangok nélkül ez bizony nehéz lesz.
Na de: a Nyugat számára ez nem is annyira új helyzet. Mert ugye kellettek a gyarmatok, az olcsó munkaerő és nyersanyag, meg minden előny, ami azzal járt. Csakhogy aztán a gyarmatok lakosai az anyaország polgárjogát kihasználva betelepültek a néhai kizsákmányolókhoz, nem kevés problémát okozva ezzel. De hát mindennek van oka, s van következménye – erre gondolni kéne.
Ez a helyzet most is: eljátszották velünk ugyanazt, amit a néhai gyarmatokkal: fejlődést, haladást, kultúrát, technológiát stb., csupa jót hoznak, azt mondták. Pedig csak piac kellett, nem az Európai Unióba való belépésünkhöz szükséges érettségünkről volt szó, az ígértek helyett elsősorban árut hoztak, abból is a gyatrábbat, ami nekünk még mindig sokkal jobbnak tűnt, mint a szürke szocialista áru. Közben pedig szép csöndesen leépítették a hazai termelést (hacsak nem olcsóbb munkaerőpiacról volt szó), nehogy véletlenül konkurenciát jelentsen, dömpingárakkal megtévesztettek, mi pedig ujjongva fogadtuk ezt, mert azt mondták róla, hogy ez a szabadság.
Most pedig csodálkoznak, hogy a leépült termelésnek mellékterméke is van: a munkanélküliek. És csodálkoznak, hogy azok Nyugatra mennének a jobb élet reményében. A bumeráng visszaüt, kedves Nyugat. Ez a következmény. Arra pedig mérget lehet venni, hogy az ilyet nem lehet érintetlenül átvészelni. Erre nem gondoltak? Valószínűleg nem: a nyereséghajsza mindig rövidlátó. Itt pedig arról volt szó. Mert hiába csűrnénk-csavarnánk: gyarmatosítottak, neoliberális módszerekkel, mi pedig még örültünk is annak. Csakhogy ezek a neo-gyarmatok kezdik megrázni magukat.
De sebaj, az uniós érdekre hivatkozva s azzal takarózva majd úgyis rajtunk verik el a port, legjobban úgy, ha konfliktusainkat nem veszik tudomásul, így hergelnek egymás ellen. Jobb is, ha a volt szocialista blokk országai egymás között torzsalkodnak: divide et impera, ez jól működik. És ha kell, találnak majd hozzá „objektív” okot.
A kérdés csak az, meddig működik az ilyen dekadencia. Pedig Európa, az Európai Unió jobb sorsra érdemes. Mert a bumeráng találata halálos is lehet.
Aich Péter, Felvidék.ma
