Az Európai Parlament plénuma január 15-én foglalkozott az – egyébként több EU-tagállam, köztük Szlovákia által önálló államként még csak el sem ismert – Koszovó európai integrációs folyamatával kapcsolatos határozattal s e folyamatról készült jelentéssel. A balkáni stabilizációs célok egyik sarokkövének számító állam kérdése s az erről folytatot vita ezúttal is felszínre hozta a lényeget: a téma – a nemzeti kisebbségvédelem helyzete – az egész EU-t érintő lényegi kérdés, mely nem kerülhető meg, nem söpörhető a végsőkig a szőnyeg alá. A koszovói integrációról folytatott vita tehát messze túlmutat önmagán, hiszen valójában az uniós kisebbségvédelem léte (vagy inkább nem léte) kerül mérlegre.
Éppen ezt a kérdést feszegette írásbeli hozzászólásában az RMDSZ EP-képviselője, Winkler Gyula is. Az Európai Néppárt képviselőcsoportjában helyet foglaló Winkler (e frakció tagjai a felvidéki magyar képviselők, Bauer Edit és Mészáros Alajos is) arra hívta fel a figyelmet, hogy ideje feloldani a „koppenhágai dilemmát” s a nemzeti kisebbségvédelem területén a tagállamoknak ugyanolyan politikai kritériumoknak kell megfelelniük, mint amelyeket az EU tagjelöltektől már megkövetelt.
És ezzel egy valóban fontos, egyben fájó pontra tapintott rá Winkler. A saját bőrünkön tapasztalhatjuk – s ez ugyanígy vonatkozik az erdélyi magyarokra is – hogy az EU-val szembeni korábbi várakozásaink rendre meghiúsulnak, amit Szlovákia tagjelöltként a kisebbségpolitika területén vállalt, azt EU-tagként finoman szólva is vonakodik teljesíteni. Az erdélyi magyar képviselő így fogalmazta ezt meg: „Európa közelmúltjának történelme bebizonyította, hogy nem elegendő a csatlakozás előtt a politikai kritériumok, és ezen belül a nemzeti kisebbségek védelmére vonatkozó feltételek teljesítése, hiszen a csatlakozást követően az EU-taggá vált ország már nem köteles érdemben foglalkozni a nemzeti kisebbségek helyzetével”. Winkler Gyula szerint a megoldás az lenne, ha egy EU-s szintű, átfogó jogi keret születne a nemzeti kisebbségekre vonatkozóan. Mindaddig ugyanis, amíg nem születik meg az európai kisebbségi norma, addig az EU-ban továbbra is kettős mérce érvényesül – fogalmazott írásbeli hozzászólásában a képviselő.
A külügyi bizottság jelentésének 13. pontja Koszovó elismerésére ösztönzi azt az öt tagállamot, amely ezt még nem tette meg. Felszólítja az uniós tagállamokat, hogy „tegyenek meg mindent polgáraik és a koszovói polgárok közti gazdasági, személyes, társadalmi, politikai és diplomáciai kapcsolatok elősegítése érdekében. Rámutat, hogy határozott lépéseket kell tenni az előcsatlakozási támogatási eszköz teljes körű végrehajtása, valamint az EULEX, az Europol és az Interpol közötti együttműködés javításának biztosítása érdekében, és többek között – az ország teljes elismeréséig – gyakorlati lépéseket kell tenni annak érdekében, hogy Koszovót bevonják e két ügynökség munkájába”. A jelentés felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon olyan megállapodásokon, amelyek lehetővé tennék Koszovó együttműködését az uniós ügynökségekkel;
Mészáros Alajos (EPP-MKP) írásbeli felszólalásban reagált a jelentés ezen kitételére, mert a folyamatot magát visszafordíthatatlannak tekinti, és a kisebbségekre problémáira is kitért. „Csatlakozni kívánok azokhoz a kollégákhoz, akik sürgetik azt az 5 uniós tagállamot – Görögországot, Ciprust, Romániát, Szlovákiát és Spanyolországot -, amelyek nem ismerték még el Koszovót független államként, hogy azt tegyék meg minél korábban. A sürgető felhívást azért teszem, mivel úgy gondolom, nincs okuk ezeknek a tagállamoknak attól tartaniuk, hogy Koszovó esete példát szolgáltathat az EU-n belül. Az uniós tagállamok a Lisszaboni Szerződéssel mind elismerték a kisebbségek védelmét közös értékként. Az EU tagállamává csak olyan ország válhat a koppenhágai kritériumok alapján, amely tiszteletben tartja a kisebbségi jogokat. A Koszovót eddig el nem ismerő tagállamoknak tudatosítaniuk kell, hogy a területükön élő kisebbségek akkor válnak igazán együttműködő partnerré, ha jogaik megfelelő védelmet élveznek nyelvi, kulturális, oktatási és politikai téren. A nemzetközileg garantált kisebbségi és nyelvi jogok következetes biztosításával a tagállamok kisebbségi csoportjai otthon érezhetik magukat szülőföldjükön.
A mi feladatunk, hogy ezt a fajta kisebbségi védelmet fejlesszük tovább az EU-n belül az európai kulturális sokféleség és a békés együttélés (valamint az uniós polgárok egyenlő jogainak biztosítása) érdekében” – szögezi le a képviselő írásban benyújtott felszólalásában.
szd, ma, Felvidék.ma
