A kassaiak találkoztak Bárdos Gyula szlovák államfőjelölttel. Filipko József, az MKP kassai elnöke a Beszéljük meg sorozat következő találkozásaként üdvözölte a jelenlevőket a Magyar Kultúra Napján.
Már nyitás előtt sokan álldogáltak a Szt. Gellért Magyar Pasztorációs Központ bejárata előtt, majd a terem pillanatok alatt megtelt. Az elkészített székek kevésnek bizonyultak. Az érdeklődés jelentős, mert ezidáig nem volt példa sem Csehszlovákia, sem Szlovákia történetében, hogy egy kisebbség államfőt jelölt volna.
A Magyar Kultúra Napja alkalmából Tóth Éva Ady Endre Kossuth halálának évfordulóján c. versét szavalta el. Majd Béres Viktor következett, aki Reményik Sándor Az ige c. versét mondta el. „Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek,/ És áhitattal ejtsétek a szót,/ A nyelv ma néktek végső menedéktek,/ A nyelv ma tündérvár és katakomba,/ Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek!// E drága nyelvet porrá ne törjétek,/ Ne nyúljon hozzá avatatlanul/ Senki: ne szaggassátok szirmait/ A rózsafának, mely hóban virul./ Úgy beszéljen ki-ki magyarul,/ Mintha imádkozna,/ Mintha aranyat, tömjént, myrrhát hozna!”
A helyi Csemadok szervezet Őszirózsa éneklőcsoportja nótacsokorral zárta a műsor első részét. A csoport idén ünnepli fennállásának tizedik évfordulóját. Ezután Bárdos Gyula kapott szót. A dolgok összetartoznak. Nem lehet az emberi életet szétszabdalni kultúrára, szakmára, munkahelyre, politikára – mondta. Örömét fejezte ki, hogy már két évtizede nemcsak a Kárpát-medencében, de másutt is a világban január 22-én Kölcsey okán ünnepeljük a Magyar Kultúra Napját. A magyar nemzet részét képezzük a határok ellenére. Van valami, ami összeköt bennünket: ez kultúránk és anyanyelvünk. Galántán, a központi rendezvényen telt ház mellett ünnepeltek, de más színhelyeken is sokan voltak. Kassán ennek az ünnepségnek második részére február 13-án kerül sor, melyre el kíván jönni, hogy Béres Józsefet személyesen tüntethesse ki.
A szürke hétköznapok között ünnepelnünk kell. Ha az anyanyelv és kultúra mellékvágányra kerül, az minden vonatkozásban rányomja bélyegét mindennapjainkra. Csodálatos anyanyelvünk van, mert különbséget tesz a szeretet és szerelem között, amire számos más nyelv nem képes. Himnuszunk fohász. Ha nem lennénk hívők, akkor elkallódtunk volna, és a huzatos 21. században ez még inkább megtörténne velünk. Kazinczy városában a nyelvhelyességet szolgálják a róla elnevezett napok. A történelmi hagyomány okán Kassa városában megalapozott ezt a napot ünnepelni. Az irodalom nagyjai, akik itt éltek, áthatják a város légkörét, még akkor is, ha már egyre kevesebbszer hallani magyar szót az utcán, de nem lenne szabad depresszióba esni. Igenis van lehetősége a nagy változásnak. Ha hiteles emberek szerveznek rendezvényt, és olyan fórumot biztosítanak, ahol magyarul beszélhetünk. Amikor csak a billentyűket nyomkodjuk, akkor egy virtuális világban élünk. „Felnőtt lányaim is az egyik szobából a szomszédosba interneten keresztül értekeznek. Más, ha valakivel szemtől szembe beszélek, látom, miképpen reagál. Ez nagyon fontos. A modern világban sem lehet az élő kapcsolatot pótolni” – mondta Bárdos Gyula.
„Örülök annak, hogy a Csemadok országos elnökeként, az MKP Országos Tanácsának tagjaként lehetek itt jelen, de az önöknek is köszönhető, hogy elnökjelöltként szerepelhetek itt az MKP színeiben” – jelentette ki, majd áttekintette az államfőválasztások történetét. Most közvetlen elnökválasztás lesz. Az első államfőt még a parlament választotta. Rudolf Schuster esetében került sor először közvetlen választásokra. 2004-ben Gašparovič legyőzte Mečiart. Már akkor fölvetődött a gondolat, hogy indítsunk magyar államfőjelöltet, se akkor nem akadt, aki vállalta volna. Ha nem így történik, akkor a felvidéki magyarság megítélése, súlya más lett volna. De ez nem következett be. A legerősebb kormánypárt átvert bennünket, miután bejelentette, Eduard Kukant jelöli. (Ő az első fordulóban kiesett.) Ezt nem lehetett vállalni a jelölt kijelentései miatt, de nem tudtunk mozgósítani szimpatizánsainkat František Mikloško érdekében. Az általunk támogatott jelölt nem sok vizet zavart. (6,51%-ot kapott mindössze.) Viszont Dél-Szlovákiában nem Ivan Gašparovičra szavaztak az emberek. Öt évvel ezelőtt a jobbközép pártok alulmúlták magukat. Iveta Radičová támogatása 2009-ben külön fejezet volt.
Most tizenöten szállnak ringbe, egy mozgalomból három jelölt is indul és nyolc különböző független jelölt. Velünk együtt már 10 jobboldali jelölt indul. Világossá vált, lépni kell. Az együttműködésre nem volt készség. A kerületi választások alkalmával megmutatkozott, hogy az MKP-nak van támogatottsága. Az alacsony részvétel mellett van olyan tartalékunk, melyet mozgósítani kell, ahogyan a helyi választásoknál is. A kerületi választások alkalmával Berényi József a Nagyszombati kerületben bekerült a második körbe. Ez is jelezte, nem lehet a partvonal mögé szorítani az MKP-t. A miniszterelnök félreverte a harangot, hogy ne egy magyar legyen kerületi elnök. Mindenki csöndben maradt! Csak az MKP, a Híd-Most és Monika Flašíková-Beňová, EU-parlamenti képviselő szólalt meg. Az utóbbi azt mondta, nem volt szerencsés a miniszterelnök kijelentése. Még a közélet szereplői is némák maradtak! Egy normális országban ilyenkor a kormányfőnek minimum magyarázkodnia kell. Ez volt az utolsó momentum, mely arra ösztönzött, hogy önálló jelöltet indítsunk. Viszont volt, aki azt mondta, parlamenten kívüli párt ne tegye magát nevetségessé. Fölismerve a helyzetet, építve a sikeres választásra, a hangulatra, megszületett a döntés: önálló jelöltet kell indítani! Fontos, ne legyen megosztó, legyen mediális tapasztalata, ne legyen se túl idős, se túl fiatal. A személy nem fontos. Erdélyi és vajdasági barátaink tanácsolták, tegyük meg ezt a lépést, mert a közösség ki tud ezzel sok mindent csikarni. Csakis olyan jelöltet szabad indítani, akiben meg lehet bízni, hogy ne más profitáljon az ügyből, hanem a közösség. Számos példa van arra, hogy egyesek a széljárástól függően helyezkednek. Csak olyan jelöltet szabad indítani, akinél nem merül fel ez a gyanú. Ez a genezise ennek a történetnek.
Nagyon nagy megtiszteltetés és kihívás ez számára – folytatta Bárdos. – A családdal megbeszélte, majd önmagával kellett rendeznie a kérdést. „Ilyen ambícióim nem voltak, de ha elindulok, akkor mindent bele kell adni. Ezt nagyon komolyan veszem.” Annak ellenére, hogy a házelnök a lehető legrosszabb időpontban írta ki a választásokat, és itt voltak az ünnepek, támogatták. Érdekes volt a 16 képviselő jelentkezése. Velük a Csemadok székházában tárgyalt. Ez alatt a 21 nap alatt, mely közül hat ünnepnap és munkaszüneti nap volt, nagyon rövid idő alatt több mint 46 ezer érvényes aláírás gyűlt össze. „A magyar közösségen kívül komoly szlovák támogatást is kaptam, olyan helyekről, ahol magyarok nem élnek. Ez tölt el engem optimizmussal.” Egy jó kérdés: Miért ne indulhatna magyar? Egyenrangú állampolgárok vagyunk. Ha nem indítunk jelöltet, magunk hátrálunk ki, és mondunk le jogainkról. „Kellemes gondjaim vannak, hogy sok meghívásom van. Ez is összefügg a magyar kultúrával. Ha sikeresek leszünk nemzeti ünnepünkön, akkor a többségi nemzet sem beszélhet rólunk lekicsinylően. Én nem csak pártjelölt akarok lenni. Föl kell vállalni párttól, nemzetiségről függetlenül, elsősorban Dél-Szlovákiát. Szükségesnek tartom, hogy mások támogatását is megnyerjük.” A Dél-Szlovákiában élők kárvallottjai a változásoknak. Munkanélküliség, infrastruktúra, egészségügyi ellátás, halálozás, betegségek… Ezt a lemaradást nem lehetett eddig pótolni. „Felvállaljuk tehát a többiek gondját is.” Dél-Szlovákia lemaradt. Erre rá kell mutatni. Ez elősegítheti, hogy normális párbeszéd indulna e térség gondjairól és a miénkről egyaránt. Számos terület van, melyről szólni kell. A jogbővítés, anyanyelvi oktatás, kultúra és sok más. Rengeteg a téma. Vannak témák, amelyeket közbeszéd tárgyává lehet tenni. Ha szlovák vállalta föl a magyarok ügyét, akkor azzal vádolták, összejátszik a magyarokkal, és elverték rajta a port. Magyar jelölt esetében már nem lehet szőnyeg alá söpörni így az ügyeket. „Rajtam elverhetik a port. A témát az asztalra kell tenni. Ez soha vissza nem térő alkalom. Ha megkapom ezt a támogatást, akkor nemcsak közösségünk, de a velünk élők problémáit is felvállaljuk.” Az ideális az lenne, ha a déli járásokban nem csupán 2-3%-kal többen mennének el választani, hanem 20-30%-kal. Mégis jó eredményt kívánunk elérni. Minél sikeresebbek leszünk, annál komolyabban vesznek bennünket. Ehhez már az is hozzájárult, hogy 46.000 aláírást gyűjtöttünk össze. Igaz, összességében 52.000 aláírást kaptunk, de a hiányosakat nem adtuk le. A parlamentben azt mondták, ilyen jól előkészített petíciót még nem láttak! Kétnyelvű nyomtatványokat készítettünk. Ez persze bizonyos rizikót jelentett, de az MKP Országos Tanácsa egy emberként állt ki e mellett. Ez nagyszerű lehetőség: ha nem fogadják el, akkor ez jelzésértékű lenne. Elfogadták. Így most már hivatalosan lehet kétnyelvű petíciót benyújtani.
Bárdos bejelentését lelkes taps fogadta. Ezt követően került sor a közönség véleménynyilvánítására. Rácz Olivér egyetemi tanár afeletti elégedettségét fejezte ki, hogy Bárdos őszintén beszélt. Ez fogta meg. Nem az a jó jelölt, aki könyököl. Ha ez az ország azon a szinten lenne, mint szeretné, akkor a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy egy roma elnök legyen Szlovákiában.
Egy további felszólaló arra hívta föl a figyelmet, hogy nem a sérelmeket kell emlegetni, ezeket el kell halasztani a választások utánra, inkább azokat a gondokat kell előtérbe helyezni, amelyek közösek a többségi társadalommal. A megélhetési ügyekkel több támogatót nyerhetünk meg. „Hogy ennyien vagyunk itt, érezzük, ez egy történelmi pillanat.” Bárdos a felszólalóval egyetértett. Ám ha bizonyos kérdések felmerülnek, akkor azokról nem lehet hallgatni. Ha egy közösség meg akarja oldani gondjait, azt nem a többiek rovására kívánják rendezni. Elhitették a társadalom jelentős részével, hogy az emberjogi kérdések szeparálódáshoz vezetnek. Vannak témák, melyeket nem lehet langyosan kezelni. De mérlegelni kell, milyen közegben, milyen helyen, kik előtt és főleg milyen mélyen tárgyaljuk azokat. Szélesíteni kell a kört, nyitni kell. A bizonytalanokat is meg kell szólítani, hogy vegyék észre, róluk is szól a választás, és nem elkülönítéshez vezet. A lakosság többségének is az a jó, ha Szlovákiában megbecsülik a nemzetiségeket. Ez nemzetközi szinten is sikert jelent. Ez mutatja az ország szintjét, még ha a dicséretet nem érdemli meg is. Nehéz lesz mindezt a gyakorlatban megvalósítani. Az első indulás meghatározza a többi választást, a megítélésünket. „Nem szeretném elszúrni, de ez nem csupán a jelölt feladata. Most nem keménykedni kell, hanem a legjobb eredményt hozni, nemcsak a mi közösségünk szempontjából. A háttérben ott állnak a szakemberek, s mindenre megpróbálunk fölkészülni. De milyen hatékonysággal, most még nem tudjuk lemérni.” A magyarországi pozitívumokat is említeni lehet. A rezsicsökkentést, a családpolitika vívmányait, a tanárok fizetésemelését, ahogyan az egyik felszólaló javasolta. De tudomásul kell venni, hogy ez támadási felületet ad. Úgy kell tehát megnyilvánulni, hogy az ne váltson ki ellenkező hatást.
Az egyik felszólaló arra hívta föl a figyelmet, hogy Dél-Szlovákia mellett Kelet-Szlovákiát is említeni kellene, mert ezt Dél-Szlovákia fogalmába nem értik bele. Ahogy távolodunk Pozsonytól kelet felé, egyre rosszabb a helyzet. Ezt a megjegyzést a jelenlévők megtapsolták. Viszont a következő felszólaló, egykor parlamenti képviselő, kijelentette, Kelet-Szlovákia fogalmát a kommunisták találták ki. (Csak nem tudom, hogy régi térképeken, a kommunista korszakot megelőzően, miért írtak Kelet-Szlovákiát?)
A következő felszólaló aziránt érdeklődött, hogy Bárdos Gyula tervez-e a szlovákok körében nagygyűléseket. Bárdos válaszában elmondta, erre nem kapott felkérést. Az idő rövidségére való tekintettel nem tervez ilyeneket, s ez fizikailag is lehetetlen volna. Azokkal kíván találkozni, akik ezt igénylik, akik támogatták. Az északi régiókat mediális eszközökkel, például óriásplakátokkal kívánja megszólítani.
A jelölt arról is beszélt, úgy kell kommunikálnia, hogy senkit se riasszon el. Amit a most regnáló kormány csinál, azt sokáig nem lehet folytatni. A gazdasági helyzet reménytelen. A Gorilla-ügyre és a különböző visszásságokra föl kell hívni a figyelmet. De erről úgy kell beszélni, hogy ne egy oldalra billenjen a dolog. Ha erőteljesen hozzuk föl a sérelmeket, negatív hatást válthat ki. Mérlegelni kell és a körülményekhez mérten kell válaszolni. Rengeteget lehet ebből tanulni.
„A most megnyilvánuló eufória nem a személyemnek szól, hanem a magyar jelöltnek.” Többet várnak el tőle, mint amit adhat. Az államfő jogköre szűk, és törvényalkotó jogköre sincs. Rengeteg populista ígéret fog elhangzani, ám ilyen szintre ő nem kíván lealacsonyodni. A kampány alatt senkit sem kíván személyében támadni, hanem valami érdekében kíván föllépni. Arra is figyelni kell, hogy március 15-e után is lesz élet. Végre meg tudunk mozdulni! Ez hosszú folyamat. „Nem a személyem miatt segítsenek jó eredményt elérni.”
Az egyik felszólaló azt hiányolta, hogy nem került sor Orbán Viktor politikájának bírálatára, akiről azt állította, hogy ugyanolyan diktátor, mint Fico. (Emiatt a közönség lehurrogta. Bárdos viszont mindenkit higgadtságra intett. Meg kell hallgatni az ellenkező véleményt is.) Aziránt is érdeklődött, Bárdos levágatja-e magyaros bajuszát. A jelölt erre semmilyen okot nem látott. Azzal a megjegyzésével viszont egyetértett, hogy nem kell úgy viselkedni, mintha már győztünk volna. Ez még csak a rajt. Március 15-én meglátjuk, mire lesz az elég. Alapvető érdek, hogy minél többen menjünk el választani. A lehetőség adott. A közösség szempontjából ötről hatra kell jutnunk.
A kassai találkozó egyértelmű üzenete az, hogy Bárdos Gyula bekerüljön a második fordulóba. Erre van esély. De rajtunk múlik, senki máson.
Balassa Zoltán, Felvidék.ma
A találkozóról készült képek megtekinthetők a képgalériánkban.
{phocagallery view=category|categoryid=1446|limitstart=0|limitcount=0|type=1}
{iarelatednews articleid=”43709,43585,43524,43320,43231″}
