Isteni élmény volt részese lenni a Grace űrhajó felbocsátásának, és az azóta eltelt valamennyi nap egy csoda, beleértve azt is, amikor először megpillantottuk a Földet – mondta Kapu Tibor magyar kutatóűrhajós, aki pénteken a Nemzetközi Űrállomásról élőben válaszolt a sajtó kérdéseire.
Az Axiom-4 küldetés tagjaként június 26-án felbocsátott Kapu Tibor kiemelte:
büszke arra, hogy számos előremutató és innovatív kísérletet végez az űrállomás fedélzetén,
és a misszió összesen hatvan kísérletéből legalább huszonöt magyar kutatóktól, egyetemektől, vállalatoktól érkezett a HUNOR Magyar Űrhajós Program keretében.
„Ez hatalmas hozzájárulás egy nemzetközi misszió keretében, gyakorlatilag miénk magyaroké a legmagasabb szám, amire méltán vagyunk büszkék. Hiszem, hogy azok a kutatók, akik a HUNOR-programban közreműködtek, meg fogják találni a helyüket a versenypiacon is”- jelentette ki.
Kapu Tibor felidézte, hogy komoly kihívást jelentett számukra, hogy az eredeti tervekhez képest két hetet csúszott a felbocsátás, és ennyivel hosszabbodott meg a karantén is négyük számára.
„Szerencsére a személyzettel jól bírtuk a helyzetet, még élveztük is. Amikor elindult a visszaszámlálás, nehéz volt elhinni, hogy végre valóban megtörténik, és volt egy tíz-tizenöt perc, aminek a végén 13 másodpercre voltunk attól, hogy ezt az eseményt is elnapoljuk. Maga a felbocsátás, a 8,5 percen keresztüli robaj sokkal hangosabb, gyorsabb, mint azt előzetesen gondoltam, végig mosolygás volt, majd egyszer csak csend és súlytalanság” – idézte fel Kapu Tibor.
Megjegyezte, hogy folyamatos csodát és izgalmat él át, és bár sok képet látott korábban a Földről, de nincs, ami vissza tudná adni, mennyire gyönyörű, fényes és színes a bolygónk.
„Amikor lemegy a Nap, minden narancssárga, amikor besötétedik, akkor pedig tengerészkék. Kilencven perc alatt megkerüljük a bolygót, minden öt percben történik valami, ami korábban nem. Vannak viharok, szelek, felhők, de innen fentről teljesen máshogy néznek ki” – tette hozzá.
A magyar űrhajós kérdésre válaszolva úgy fogalmazott, hogy az út, amit ő bejárt, nem egy emberé, hanem a teljes magyar nemzet küldetése.
„Kis nemzetként megvalósult egy álom, itt vagyok a Nemzetközi Űrállomás fedélzetén. Elképesztő és menő érzés volt a saját és édesapja nevével ellátott, zászlónkkal ellátott szkafanderrel utazni”.
A Nemzetközi Űrállomáson őt ért kihívások közül azt emelte ki, hogy rendkívül könnyű ott elhagyni dolgokat, és nehéz fókuszálni, a mostani sajtóesemény előtt nem sokkal még egy pszichológiai kérdőíven, azelőtt egy kísérleten kellett dolgoznia. Hozzátette: ruhát hajtogatni lehetetlen a fedélzeten.
Beszámolt arról, hogy a pille műszert még nem tudta kipróbálni, de erre hamarosan sor kerül, és a tervek szerint videót fog forgatni az űrállomás orosz szegmensében, amit nagy izgalommal vár.
„Nagyon szeretnénk, hogy tovább folytathatnánk a programot. Az elmúlt három-négy évben számos kutató, orvos és mások dolgoztak sokat azért, hogy megtanuljuk egy űrhajós kiválasztását és felkészítését. Az űrkutatás hatalmas lehetőség a terület minden jelenlegi és jövőbeni szereplőjének és a fiatalok számára a jövőben”- mondta többek között a magyar kutatóűrhajós a budapesti HUNIVERZUM Látogatóközpontban tartott sajtóeseményen.
MTI/Felvidék.ma
