A Ringató mozgalom elindítója és vezetője Gróh Ilona. Az általa létrehozott Ringató Magyar Zenei Nevelési Alapítvány húsz éve képviseli a Kodály Zoltán útmutatásait követve megalkotott zenei nevelési programot, mely Felvidéken is működik.
A Ringató foglalkozás Zoboralján, Nyitrán 2014 februárjában indult. A foglalkozás vezetője Süttő Renáta óvónő, aki Gróh Ilona tanítványa. Renáta kéthetente szerdánként várja a 0 – 3 éves kor közötti babákat és szüleiket a Zoboralji Kulturális és Információs Központban. Legközelebbi találkozóra Nyitrán április 9-én 10.30 órai kezdettel kerül sor, de lesz Pozsonyban is április 10-én 10 órától, s pl. Tornalján is rendszeresen tartanak foglalkozást.
A foglalkozás a gyerekeknek zenei képzést és élményt, a fiatal anyukáknak emellett közösségi élményt is nyújt. A programról Süttő Renáta foglalkozásvezető osztja meg gondolatait a Felvidék.ma olvasóival.
A Ringató mozgalom a mai társadalmi és kulturális közeget figyelembe véve próbálja életformává tenni és szemléletté alakítani a zene és a szocializáció, a zene és az egyéni fejlődés bizonyítható összefüggéseit. A Ringató országos hálózatában jelenleg hatvanhat foglalkozásvezető, százharminchat településen, százhetvenkettő intézményben évente több tíz ezer kisgyermekes család számára teremti meg rendszeresen a zene, az együttes éneklés katartikus élményét és a bensőséges összetartozás átélésének lehetőségét. Ezt az élményt hivatott a lakóházakba is bevinni a Ringató-sorozat.
A Ringató családi művészeti nevelési program. Mindenekelőtt fontos számunkra a zenei élménynyújtás, hogy a résztvevő felnőttek és gyerekek átéljék a közös játék és éneklés örömét. Mintát adnunk a szülők számára, hogy hogyan kezdődhet a családban a zenei nevelés. A Ringató nem műsor, nem valamiféle előadás! Közösen – a résztvevő felnőttekkel – hozzuk létre a foglalkozás élményét. A harminc perces foglalkozások légköre oldott, felépítése, tartalma előre tervezett, de rugalmasan alkalmazkodik az adott helyzethez.
A dalokat, mondókákat sokat ismételjük, egy-egy foglalkozáson belül is, de hétről hétre mindig visszatérünk a régebbiekre. Így az édesanyák könnyen megtanulják azokat. A foglalkozásokon mindig élő énekszó, vagy a foglalkozásvezető, esetleg meghívott vendég pár perces hangszerjátéka csendül fel, zenei felvételeket soha nem hallgatunk. Kerüljük a divatos, múlandó, kevésbé igényes gyerekslágereket is.
Hangsúlyozni szeretnénk, hogy a tanítás nem a kicsinyeknek szól, hanem a felnőtteknek. A gyerekek tehát semmiféle feladatot nem kapnak a foglalkozásokon. Nem kell, nem kötelező csinálniuk semmit, nem várjuk azt, hogy valamit teljesítsenek. Ha akarnak, játszanak az édesanyjukkal, ha akarnak vagy tudnak, akkor pedig néha odafigyelnek.
Ebben az életkorban kitartó figyelemről egyáltalán nem beszélhetünk. A közös éneklés, a játék, a mozgás fő szempont mindenek előtt, de fontos az áhítatos csend is, ami gyakran varázslatként megszületik.
A foglalkozások zenei anyagát a kodályi gondolat szerint válogatjuk. Fontos számunkra az igazi érték, nagyon ügyelünk arra, hogy selejt zenei anyaggal ne találkozzon senki a Ringatókon. Elsődleges szerepet kap a közös éneklés, mondókázás, és megmutatjuk az ölbeli játékok semmi mással nem pótolható örömét is.
Az ölbeli játékok elnevezés igen találó, hiszen utal a gyermekek életkorára és egyben a játékok módjára. Kiss Árontól származik ez a gyűjtőnév, neki köszönhető az egyik alapmű, Magyar gyermekjáték-gyűjtemény címmel, amely 1891-ben jelent meg először.
Az egyszerű mozgással kísért ölbeli játékok nagy részét a magyar néphagyományból merítjük. Ezek mindig „kétszemélyes” játékok, a felnőtt és a kisgyermek bensőséges kapcsolatát tükrözik, még a kisebb óvodások is szívesen játsszák az ilyeneket. Ide tartoznak a lovagoltatók, hintáztatók, sétáltatók, altatók, kéz-kar-láb-játékok stb.
Valamennyi ölbeli játék egy-egy miniatűr „dráma”. Kezdete van, fokozódó feszültsége, majd végül csattanója, örömteli oldódása. A kisgyermek számára ezek a mozgásos-énekes vagy mondókás játékok jelentik a művészeti nevelés csíráit. A játékok érzelmi hatása hozza számukra azt a katarzist, amit a felnőttnek egy színdarab, vers, regény, egy festmény, zenemű vagy bármely más művészeti alkotás jelenthet.
A kisgyermeknek fontos, hogy a hozzá érzelmileg legközelebb álló felnőttel, szülővel, nagyszülővel élje át ezt az örömet.
A Ringató foglalkozásokon soha nem játszunk még könnyűnek gondolt körjátékot sem. Azokat csak fejlettebb korosztállyal, óvodásokkal, kisiskolásokkal szoktuk játszani. Ezek mellett az ölbeli játékok, gyermekdalok mellett olyan magyar népdalokat is énekelünk a szülőkkel, amelyet a felnőtt léleknek szánunk, miközben nem baj, sőt nagyon fontos, hogy a gyerekek is halljanak, hallgassanak ilyeneket.
Hároméves kor alatt nincs direkt tanítás: A hagyományos Ringató nem iskola, de még csak nem is óvoda! Nem várjuk el a gyerekektől a kitartó figyelmet, az egy helyben ülést, de a „produkciót” sem. A foglalkozásokon csak felkeltjük a gyerekek érdeklődését a zene iránt, zenei ingerekkel vesszük őket körül, a szülők pedig mintát kapnak az otthoni éneklés, játék lehetőségeire. Ha „elmélyülten” játszik otthon a kicsi – ebben az életkorban az elmélyült játék néhány perc csupán – azt még énekléssel sem szabad megzavarni. Tudni kell a mértéket! A túl sok inger épp olyan káros lehet, mint a túl kevés.
A „hagyományos” Ringató foglalkozásokon a gyerekek nincsenek életkor szerint különböző csoportokra osztva. Szeretettel várjuk tehát a Ringatóra már a néhány hónapos babákat is és minden olyan anyukát, apukát, nagyszülőt, aki szívesen énekel, játszik együtt a kicsinyekkel, oldott, szeretetteli légkörben, aki maga is úgy érzi, fontos, hogy a művészet eszközeivel neveljünk, aki szívesen énekel, aki szeretné bővíteni a dalkincsét.
Akadhatnak, akik önmagukban bátortalanok az éneklésben, és segítségre vagy az énekléssel kapcsolatban kialakult gátlásaik feloldására vágynak egy közösségben – őket is várjuk!
Süttő Renáta, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”41031″}
